Tóth Krisztina: Húsz sor, macskákkal

A szemben fekvő ház kapuja nyílik,
egy tréningruhás nő kijön a kertbe,
és óvatosan lépked a tujákig,
egy színültig telt fémedényt cipelve.

Az erkélyről jól rálátok a tálra,
és a valószínűtlen sárga lére.
Talán egy őrült, a vizeletét hordja
reggelente a növények tövébe.

Vagy csak megromlott húslevest hozott ki,
nehogy a lefolyót bent eldugítsa.
A bokrok közt mindig sok a macska,
valamelyik, ha szomjas, majd megissza.

A nő megáll, helyet keres a tálnak.
Patkányméreg van vízzel elkeverve,
és leveskocka benne, hogy a szagról
az állatok figyelmét elterelje.

Időt nyerek, ha ezt most kitalálom.
Pár évtized vagy hónap, tíz nap.
Ez itt nem játék, nem babona: döntés.
A macskák odaóvakodnak, isznak.

A vers eredetileg az Alibi – Hat hónapra sorozatban jelent meg, mely itt megvásárolható.

Nyitókép: Shutterstock