A kutyák sok okból lehetnek agresszívek, ennek egyik oka mi vagyunk

Egy 665 brazil házi kutya (Canis familiaris) bevonásával végzett új tanulmányból kiderült, hogy a fajtától eltérő tényezők is erősebben befolyásolják a kellemetlen viselkedést.

„Az eredmények rávilágítanak valamire, amit már jó ideje tanulmányozunk: a viselkedés az állat és a környezet közötti kölcsönhatásból alakul ki. A környezet és a tulajdonos-állat kapcsolat, valamint a morfológia mind olyan tényezők, amelyek befolyásolják, hogy a háziállatok hogyan lépnek kapcsolatba velünk, és mi hogyan tesszük ezt velük”

– mondta el Briseida de Resende, a São Paulo-i Egyetem etológusa a ScienceAlertnek.

Korábbi kutatások a kutya agresszióját úgy határozzák meg, mint a kutya hajlamát mind a fenyegető viselkedésre, a felemelt sörénnyel és farokkal, kivont fogakkal, felfokozott testtartással, morgással, mind pedig az agresszív viselkedésre, támadással vagy harapással.

Flavio Ayrosa, São Paulo-i Egyetem etológusa és munkatársai a kutyagazdák számára készített kérdőívek segítségével számos erős összefüggést találtak. Megállapították, hogy azok kutyák, akikkel a gazdáik játszanak és rendszeresen sétálni viszik őket, nagyobb valószínűséggel voltak kevésbé agresszívek a gazdáikkal és az idegenekkel szemben. A képzési szint is erős indikátor volt emellett.

Az idegenekkel szembeni agresszió hiánya azonban 73 százalékkal valószínűbb volt, ha a kutya gazdája nő volt. Továbbá, úgy tűnik, a kutya nemének is van szerepe: 40 százalékkal kisebb volt a valószínűsége annak, hogy a szuka kutyák agresszívak a gazdájukkal szemben, mint a kan kutyák.

Egyes fizikai tulajdonságok is összefüggéseket mutattak, például az egészségtelenül rövid orral rendelkező kutyák, az úgynevezett brachycephalic fajták 79 százalékkal nagyobb valószínűséggel mutattak agressziót a gazdáikkal szemben.
Ráadásul a magasság és a súly csökkenésével a nemkívánatos viselkedések, köztük a nem szociális félelem, a figyelemfelkeltő viselkedés és a hiperaktivitás is nőtt, ahogy azt korábbi tanulmányok is kimutatták.

De ezeknek a különböző tényezőknek a kombinációja volt a legjobb előrejelző, nem pedig csak egy-egy testjellemző vagy környezeti tényező önmagában.

„Találtunk kapcsolatokat, de lehetetlen megmondani, melyik az első. A sétáltatás tényező esetében például lehet, hogy az emberek azért sétáltatták kevesebbet a kutyájukat, mert az állat agresszív volt, vagy az eb azért lett agresszív, mert a gazdája nem vitte ki eleget. Az olyan tulajdonságok, mint a súly, a magasság, a koponya morfológiája, a nem és az életkor befolyásolják a kutyák és a környezetük közötti kölcsönhatást. Lehet, hogy például ezek miatt több időt töltenek a lakásban”

– magyarázta Ayrosa.

Ettől függetlenül fontos megjegyezni, hogy az agresszió minden állat számára a kommunikáció természetes formája, és mint minden viselkedés, ez is összetett.

Bár senki sem szeretné, ha állatai első válaszként az agressziót választanák, ha aggodalmat, stresszt vagy fenyegetettséget éreznek, néha annak előfordulásának jogos oka van, amely megoldható, például a fájdalom.

„Ahelyett, hogy az agressziót egyetlen, a fajra vagy bizonyos fajtákra jellemző tényezőhöz határoznánk meg, eredményeink megerősítik, hogy az egyéni viselkedés a kutyák egyedi genetikájával, fiziológiájával, élettapasztalataival és környezeti kontextusával kombinálva hogyan hat egymásra a fejlődés során a megfigyelt kifejezési mintázatok kialakulásában”

– zárja tanulmányát a csapat.

Nyitókép: Shutterstock