5 jel, hogy gyermekkori érzelmi elhanyagolással küzdő felnőtt vagy

Könnyen frusztráltak vagy bosszúsak leszünk, ha a szüleink közelében vagyunk? Próbálunk menekülni olyan helyzetek elől, ahol erős érzelmek vannak jelen? Mindenáron kerüljük a konfliktusokat? Ritkán kérünk segítséget bárkitől?

A fenti kérdések látszólag nem kapcsolódnak egymáshoz, de ezek mind a gyermekkori érzelmi elhanyagolásban felnőtt embereket meghatározó tulajdonságok.

A gyermekkori érzelmi elhanyagolás során a szülők nem reagálnak eléggé gyermekük érzelmi szükségleteire, érzelmeit nem ismerik el, vagy nem veszik komolyan. Bár az érzelmek az emberi lét szükséges részei, ezek a gyerekek megtanulják, hogy érzéseik nemkívánatosak, és végül elrejtik, elfalazzák őket, hogy ne terheljék a szüleiket.

A gyerekek alkalmazkodnak ehhez, hogy túléljenek, de ez a mechanizmus végül visszafelé sül el, mert eltaszítanak egy létfontosságú életforrást, valamit, amire egész életük során kétségbeesetten szükségük lesz ahhoz, hogy teljes, gazdag életet éljenek: az érzéseiket.

Ha úgy éled az életed, hogy egy fal áll az érzelmeid és közted, az elzárja a hozzáférést az érzelmi világodhoz. Lemaradsz arról, hogy megtanuld, hogyan azonosítsd, nevezd meg, érvényesítsd, toleráld, kezeld vagy fejezd ki az érzéseidet. Ezen készségek nélkül felnőttként hajlamosabb vagy arra, hogy önmagaddal és másokkal szemben elszakadtnak érezd magad. Zavarodottnak vagy túlterheltnek érezheti magát, amikor az érzelmei a felszínre törnek, és nehezen tudja azonosítani, hogy mire van szüksége.

Sokan, akik gyermekkori érzelmi elhanyagoltságban nőttek fel, nem is tudnak róla. Akik így nőttek fel, azoknak jellemzően bizonyos kiváltó pontok maradnak az életükben. Ezek olyan normális helyzetek, amelyeket mindenki átél, és amelyek kiválthatják a gyermekkorában átélt érzelmi elhanyagoló élményt. Öt ilyet szedtünk össze az alábbiakban.

1. A szülők közelében lenni

...vagy akár csak beszélgetni vagy rájuk gondolni: Az érzelmileg elhanyagoló szülőkkel való megbirkózás a felnőtté válás egyik legnagyobb kihívása lehet. A gyerekek intuitív módon a szüleik felé fordulnak érzelmi kapcsolatért, de amikor az elhanyagolt gyerekek ezt teszik, túl gyakran csalódással találkoznak, felnőttként pedig érzik, hogy valami hiányzik, amikor a szüleik közelében vannak. Kiválthatja őket a szülőjük figyelmének hiánya, a felszínes beszélgetések, és az, hogy nem képes mélyen és érzelmileg látni őket. Ez a sértettség, a düh és a magány érzését kelti.

2. Figyelmen kívül hagyják őket

A gyermekkori érzelmi elhanyagolás megtapasztalása egyfajta napi szintű mellőzés. Ha valaki úgy nő fel, hogy az érzéseit nem veszik észre, nem reagálnak rájuk, vagy nem érvényesítenek eléggé, akkor figyelmen kívül hagyják annak lényegét, aki. Ez világossá teheti, hogy a jelenben miért érezheti magát és másokat észrevétlennek. Még az is lehet, hogy kényelmesen érzi magát a háttérben, és fél kockáztatni, beszélni, vagy a figyelem középpontjába kerülni. Amikor azonban olyan helyzetek adódnak, amelyekben figyelmen kívül hagyják, a gyermekkori észrevétlenség érzései beindulhatnak, és a kelleténél fájdalmasabbá tehetik a jelenlegi helyzetet.

3. Konfliktus megélése

Nem mindenki rendelkezik a konfliktus hatékony és egészséges kezeléséhez szükséges eszközökkel. A konfliktus megköveteli, hogy rendben legyünk azzal a ténnyel, hogy dühösnek vagy megbántottnak érezzük magunkat, és hogy valaki az életünkben szintén dühös vagy megbántott. Emellett azt is megköveteli, hogy képesek legyünk azonosítani, hogy mit érzünk, megértsük és szavakba öntsük ezeket az érzéseket.

Ezeknek a felbecsülhetetlen értékű érzelmi készségeknek a birtoklása nem megy könnyen, különösen azok számára nem, akik gyermekkorukban érzelmi elhanyagolást éltek át. Ezért, amikor konfliktus van, előfordulhat, hogy nem rendelkeznek a helyzet kezeléséhez szükséges készségekkel, hanem úgy érezhetik, hogy kénytelenek elkerülni, elnyomni az érzéseiket, és úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne.

4. Segítségre van szükségük

Ha gyermekkorában újra és újra a szüleihez fordult valaki, és azok cserbenhagyták, mély csalódottságot érezhet az illető, aki idővel megtanulja, hogy fájdalmas másokra támaszkodni, és segítséget kérni felesleges. Ez azért van, mert minden alkalommal, amikor támogatást keresett az illető, az egyedüllét érzése felerősödött. Amikor most, felnőttként segítségre van szüksége, nagyon kényelmetlenül érezheti magát, mivel a segítségkérés kiváltja a csalódástól való félelmet és a bizalom hiányát, hogy még azok is, akik szeretik, valóban segíteni fognak-e neki.

5. Olyan ember közelében lenni, akinek erős érzelmei vannak

Az érzelmileg elhanyagolt embereket aktiválja a nyers érzelmek kimutatása. Mivel a gyermekkori otthonukban a túlélés érdekében megtanulták befalazni az érzelmeiket, nem értik az érzelmeket vagy azok működését. Általában is alacsony a toleranciájuk az érzelmekkel szemben, különösen az erősekkel szemben.

(Psychology Today)

Nyitókép: Shutterstock