Ezek az Imposztor-szindróma jelei

Az Imposztor-szindrómában szenvedő emberek folyamatosan alábecsülik magukat és képességeiket. Az egyik legfontosabb jele, hogy állandó félelemben élnek attól, hogy csalóként lelepleződnek.

Az ebben a szindrómában szenvedők azt feltételezik, hogy sikerük a puszta szerencsének vagy a körülmények véletlenszerű összejátszásának köszönhető.

Az Imposztor-szindrómát először Pauline Clance és Suzanne Imes azonosította 1978-ban. Megfigyelték, hogy sok rendkívül sikeres nő nem tartja magát intelligensnek. A szindróma azonban nem korlátozódik a nőkre, legyenek azok sikeresek vagy sem. Egy tanulmány szerint körülbelül minden ötödik főiskolai hallgatót érint az imposztor-szindróma.

Egyes becslések szerint az Imposztor-szindróma előfordulása a lakosság 70 százalékára tehető, ami azt jelenti, hogy a legtöbb ember megtapasztalja az élete során valamikor. Bár az normális, hogy az emberek időnként elveszítik az önmagukba vetett bizalmukat, az Imposztor-szindróma esetében valószínűleg ennél erősebb dologról van szó.

„Úgy gondolják, hogy minden sikerük nem az ő képességeiknek vagy kemény munkájuknak köszönhető, ehelyett saját sikereiket külső körülményeknek, például a szerencsének és a véletlennek tulajdonítják, vagy úgy vélik, hogy teljesítményüket mások masszívan túlbecsülik. A kudarcokat viszont mindig internalizálják, saját hiányosságaik eredményeként”

– fogalmazott Dr. Kay Brauer, a témával foglalkozó tanulmány szerzője, amely a Personality and Individual Differences című folyóiratban jelent meg.

Brauer szerint korábbi tanulmányok vignetták segítségével vizsgálták az Imposztor-szindrómát.

„Ezek a vizsgálatok azt határozták meg, hogy a résztvevők mennyire értenek egyet különböző elméleti állításokkal, például azzal, hogy nehezen fogadják el a dicséretet, vagy hogy félnek attól, hogy nem tudják megismételni azt, amit elértek.”

Brauer és munkatársai kutatásukban 76 embert kértek fel egy intelligenciateszt elvégzésére, majd megkérdezték őket, hogy szerintük hogyan teljesítettek. Az eredmények azt mutatták, hogy az Imposztor-szindrómára hajlamos emberek leértékelték a teszten nyújtott teljesítményüket.

Ez nem jelenti azt, hogy mentális betegségben szenvednek, mondta Dr. Brauer.

„Az Imposztor-jelenséget nem definiálják mentális betegségként. Azonban az ebben szenvedő emberek nagyobb hajlamot mutatnak a depresszióra”.

Menekülés az imposztor-szindróma elől

Nem nehéz belátni, hogy a saját képességek leértékelése és a sikert állandóan a puszta véletlennek tulajdonítani depresszióhoz vezethet. Az Imposztor-szindróma érzése csökkenti az önbecsülést, és az ember kevésbé érzi magát eredményesnek, mint amilyen valójában.

Az Imposztor-szindrómától való menekülés egyik módja, ha az imposztor-érzést keltő csoporton kívül keresünk társas támogatást. Bár az elkerülés gyakori taktika, a másokkal való beszélgetés segíthet abban, hogy az ember újrakalibrálja saját képességeinek megítélését.

(Psyblog)

Nyitókép: Shutterstock