Charles Darwin már 1872-ben foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a hamis mosolygás valóban kihatással van-e a boldogságunkra. Az évek során az elméletet több alkalommal is próbálták bizonyítani. Most egy több ezer embert mozgósító felmérést végeztek, ami egy hitelesnek tűnő választ hozott.
A témakörben végzett első tényleges tanulmányt 1988-ban végezték, amikor az alanyokat arra kérték, hogy összeszorított fogsorral tartsanak egy tollat — ezzel mosolygást imitálva —, vagy az ajkaik között, mely semleges arckifejezéshez vezetett. A tesztek alatt a résztvevőknek egy rajzfilmet vetítettek, végeredményként pedig megállapították, hogy a mosolygó csoport sokkal jobban szórakozott a látottakon.
Egy 2016-os összefoglaló tanulmány viszont megállapította, hogy azóta sem tudták megismételni ezt a mérést ugyanilyen eredményekkel, tehát a kapott adatok nem hitelesek. Ezt követően több kutatás is készült a témakörben, egy most kiadott vizsgálat viszont pontos eredményeket kaphatott, melyhez összesen 3800 embert vizsgáltak a Föld különböző pontjairól.
A 19 országból származó résztvevőket trükkös feladatokkal mindig arra kérték, hogy mosolygás vagy semleges arckifejezés során értékeljék a saját boldogságszintjüket. Ehhez természetesen a szakértők nem árulták el az alanyoknak a kutatás tényleges célját, hogy véletlenül se befolyásolják a válaszaikat. Az elterelés érdekében úgy tettek, mintha azt tanulmányoznák, hogy az apró mozdulatok és a figyelemelterelés miként befolyásolják a matematikai képességeket.
A tudósok véletlenszerűen három, témába passzoló feladatot kevertek az elterelések közé. Ilyen volt például az 1988-as kísérlet újradolgozása, mely során ugyanúgy tollat kellett valamilyen formában a szájukban tartaniuk, csupán itt a szórakozottság helyett a boldogságot mérték, illetve nem használtak rajzfilmet.
Hasonló feladat volt még, hogy utánozzák egy mosolygó vagy semleges arckifejezést fenntartó színész mimikáját.
Fotó: Unsplash/Jamie Brown
Minden témába vágó felmérés után az alanyok kaptak egy matematikai feladatot, egy boldogság- és szorongáskérdőívet, valamint egy düh-, fáradtság- és zavartságfelmérést. Az adatok azt mutatták, hogy a boldogságérzet minden mosolygós beavatkozásnál valamelyest nőtt, de a mimikai és az arcjátékos feladatoknál nagyobb volt a hatás, mint a tollas kísérletnél.
„Összhangban egy korábbi metaanalízissel, ezek az eredmények arra utalnak, hogy az arc visszajelzése nemcsak felerősítheti a folyamatban lévő boldogságérzetet, hanem elő is idézheti azt egy egyébként semleges kontextusban"
— olvashatjuk a kutatók szavait a ScienceAlert cikkében.
Lehetségesnek tartották, hogy az eredményeket befolyásolja az aktív feladatok érdekessége a passzívakkal szemben. Ennek kizárásához a szerzők összehasonlították a neurális arckifejezési feladatokat az aktív gyakorlatokkal. Ez azt mutatta, hogy a mosolygás nagyobb hatással volt a boldogságra, mint más egyszerű, izommozgással járó tevékenységek.
Továbbá némelyik alanynak boldog emberekről készített képeket mutattak a feladatok ideje alatt, viszont az eredmények rávilágítottak, hogy a boldogsághatás érzelmi ingerek jelenlétében, valamint azok hiányában is jelentkezett.
A kutatók szerint két oka lehet ennek a hatásnak. Egyrészről az emberek arra következtethetnek a mosolygásból, hogy valójában boldogok, másrészről viszont a mosoly automatikusan aktiválhatja az érzelmekkel kapcsolatos biológiai folyamatokat. Tehát végeredményként valóban jobb kedvet eredményezhet a vidámság megjátszása, viszont a szakértők valószínűtlennek tartják, hogy komoly jóléti beavatkozásként lehetne használni ezt a módszert.
Nyitókép: Shutterstock
