3 könnyű gyakorlat, ami javítja a jóllétet
Sokan úgy érezzük, túlterheltek vagyunk és azzal bombáznak minket, hogy mindig „be vagyunk kapcsolva”. Állandó kapcsolat a közösségi médián keresztül; a nukleáris háború veszélye; az éghajlatváltozás pusztító hatása az életünkre, és ne feledkezzünk meg a további COVID-változatok fenyegető lehetőségéről sem.
Bár nehéz, de érdemes egy kicsit hátrébb lépni ezektől az állandóan jelenlévő realitásoktól, és emlékeztetni magunkat arra, hogy milyen értékes egyszerűen élni ezekben az időkben. Az alábbiakban három gyakorlatot mutatunk, amelyeket akár rövid pillanatok alatt is megtehetünk.
Ezek háromféle közvetlen tapasztalatra való ráhangolódással merülnek el a természeti világba, és javítják az életünket. A gyakorlatokat olyan kutatások támasztják alá, amelyek röviden azt mutatják, hogy a szabadban eltöltött idő növeli a jóllétet, a nyugalmat és a saját konfliktusainknál és aggodalmainál nagyobb dologgal való kapcsolat érzését.
Először is, álljunk fel a számítógéptől, lépjünk ki az irodából vagy otthonról, és menjünk ki a szabadba, bárhol is legyünk. Sétáljunk egyet. Nem kell feltétlenül egy parkot vagy erdei ösvényt keresnünk, bárhol jó, ahol valamilyen mértékben körülvesz minket a természet. A városi utcák is jók, de kerüljük a legzsúfoltabb belvárosi részeket. Séta közben tegyük a következőket:
1. Figyeljünk a hangokra
Koncentráljunk arra, hogy meghalljuk a minket körülvevő hangokat, ahogy jönnek és mennek. Képzeljük el, hogy minden más érzékszervet kikapcsolunk. Csak lépjünk be a hangok sokaságába, amelyek a séta során keletkeznek. Ezek között lehet madárcsicsergés, a közeli autók hangjai, emberek beszélgetései, gépek hangjai a távolban.
Nyissuk meg magunkat annak, hogy meghalljuk mindazokat a hangokat, amelyek mindig körülvesznek odakint, de amelyeket valószínűleg eddig figyelmen kívül hagytunk. Figyeljük meg, mit tapasztalunk most, amikor átöleljük a tudatunkban helyet foglaló hangok sokaságát.
2. Látvány – figyeljünk a részletekre
Nézzük meg mindazt, amit sétálás közben látunk, de most már tényleg „lássuk” őket: A leveleket egy fán, a virágokat, a borostyánt, ami egy épületen nő, egy parkoló autót vagy egy házat. Tényleg nézzük meg őket részletesen. Talán egy levél erezetét, egy fa kérgét; vagy egy lakás falainak textúráját.
Különböztessük meg a mintákat, miközben csak nézelődünk. Gondolkodjunk el azon, hogy általában hogyan szoktuk vizuálisan kikapcsolni a dolgokat, amikor kint vagyunk. Hogyan befolyásolja a ráhangolódás a tudatunkat?
3. Érzetek és a testünk rájuk adott reakciói
Most kapcsoljuk ki a hallásunkat és a vizuális érzékeinket. Próbáljunk meg nem tudomást venni a körülöttünk lévő hangokról és látványról, miközben sétálunk. Ehelyett nyissuk meg magunkat annak, hogy érezzük a levegőt és a légkört, amely átáramlik rajtunk, és testi érzéseket generál. Nyissuk meg tudatosságunkat ezeknek az érzéseknek. Lehet, hogy ez a szellő lágysága vagy keménysége, ahogy a bőrünket, az arcunkat simogatja; a levegő melegségének vagy hűvösségének érzése; a testünket elárasztó napfény fizikai tapasztalata; vagy a borult égbolté.
Hangolódjunk rá a testmozgásunkra is a sétánk során. Mi merül fel a lépéseinkben, fizikailag? Érezzük-e például, hogy a mozdulataink folyékonyak? Fájdalmat vagy kellemetlenséget érzünk, miközben sétálunk, és ha igen, a testünk mely részeiben?
A természet hatása
Figyeljük meg, hogyan olvadnak össze ezek az érzések, látványok és hangok, amelyeket a természet a teljes lényünkben kivált. Érzed-e, hogy ezek egy – akár múló – egység érzésévé generálódnak azzal a végtelen birodalommal, amelynek mi egy kis, átmeneti, bár örökkévaló része vagyunk?
A Mannheimi Egyetem egyik tanulmánya szerint azok az emberek, akik megtapasztalják az univerzummal való egység érzését, összességében magasabb szintű elégedettséget mutatnak az életükkel. És ez független volt a vallási meggyőződéstől. Sőt, a kutatók azt jelezték, hogy az egység erősebb érzése meghaladhat bármilyen vallásos hitet vagy gyakorlatot. Ez valószínűleg azért van így, mert növeli a nagyobb jóllétet és elégedettséget az életünkkel – annak minden hullámvölgyével, az örömökkel és csalódásokkal, a dolgokkal, amelyekre hatással lehetünk és amelyeken változtathatunk, és azokkal is, amelyekre nem.
A Brit Kolumbiai Egyetem egy másik tanulmánya azt vizsgálta, hogy a résztvevők hogyan reagáltak arra, ha akár csak egy kis időt is a természetben töltöttek. Nem mentek hosszú sétákra, hanem csak feljegyezték a reakcióikat arra, ha bármit észrevettek odakint – például egy madarat; egy fát, amely a buszmegálló mellett nő.
A tanulmány megállapította, hogy már önmagában a kint tartózkodás is pozitív hatással volt a közérzetükre, emellett növelte a más emberekkel való kapcsolatuk szintjét is. Már egy kis idő a szabadban nagyobb belső nyugalmat tesz lehetővé, és hozzájárul a mindennapi életre adott koncentráltabb, kreatívabb válaszokhoz.
A természettel való kapcsolat eltávolít az önértékelés külső érvényesítéséhez való ragaszkodástól. Segít megszabadulni attól, amiről azt hisszük, hogy beteljesülést hoz nekünk, mint például a pénz, a hatalom és az elismerés. A természetben való tartózkodás az élet minden formájával való egység érzése felé húz, az emberi kapcsolatok, a szeretetre való képesség és az életben való létezés megbecsülése felé. Segít elengedni a túlzott ragaszkodást mindazokhoz a dolgokhoz, amelyekkel próbáljuk meghatározni magunkat, és amelyek végső soron amúgy is múlandóak.
Nyitókép: Shutterstock
