Különböző fajta kutyák fekete háttér előtt

Ezek a kutyafajták a legérzékenyebbek a fájdalomra

A különböző kutyafajták eltérő mértékben érzékenyek a fájdalomra, annak ellenére, hogy erre kevés tudományos bizonyíték van, vagy legalábbis volt egészen mostanáig.

A North Caroline State University kutatói egy tíz különböző kutyafajtát vizsgáló tanulmányban megerősítették, hogy a kutyák különböző mértékben tolerálják a fájdalmat, és érzékenyek rá. Az eredmények azonban nem mindig egyeztek azzal, ahogyan az állatorvosok látják a fájdalomérzékenységet a különböző fajtáknál.

„Az állatorvosok meglehetősen nagy egyetértésben értékelik a különböző fajtájú kutyák fájdalomérzékenységét, és ezek az értékelések gyakran ellentmondanak a nyilvánosság tagjainak értékeléseivel”

– mondja Margaret Gruen, a North Caroline State University állatorvosi viselkedéskutatója a ScienceAlertnek.

Ezért szerették volna megtudni, hogy valóban így van ez.

„Ha veszünk 15 kutyát 10 fajtából, amelyeket magas, közepes és alacsony érzékenységűnek minősítettek, és megvizsgáljuk az érzékenységi küszöbértéküket, látnánk-e különbségeket, és ha igen, összhangban lennének-e azok azzal, amit az állatorvosok hisznek? Vagy lehetséges, hogy ezek a nézetek a kutya érzelmi reakciókészségének és viselkedésének az eredményei, amikor az állatorvossal interakcióba lép?”

A vizsgálatban összesen 149 felnőtt hím és nőstény kutya vett részt, akiket aszerint csoportosítottak, hogy az állatorvosok és az emberek hogyan értékelték őket fájdalomérzékenység szempontjából: magas (csivava, német juhász, máltai, szibériai husky); átlagos (border collie, bostoni terrier, Jack Russell terrier); vagy alacsony fájdalomérzékenység (golden retriever, pitbull, labrador retriever). A magas fájdalomérzékenységgel rendelkezőkről azt gondoljuk, hogy alacsonyabb fájdalomtűrő képességgel rendelkeznek.

Az embereken alkalmazott gyengéd külső ingerekkel kapcsolatos teszteket a kutyákra adaptálva a kutatócsapat a fájdalomérzékenységet úgy tesztelte, hogy különböző tárgyakat nyomott a kutyák mancsához.

Az érzelmi reakciókészséget is mérték, egy kitömött majom segítségével, amely mozgott és hangokat adott ki, valamint egy olyan emberrel való interakciót, akit a kutya nem ismert.

Az eredmények némileg eltértek az egyes tesztek között, de a fájdalomérzékenységben határozott különbség mutatkozott a fajták között, ami összhangban van a közvéleménnyel. Az állatorvosi értékelések azonban nem mindig egyeztek az eredményekkel.

A máltai kutyáknak például általában magas a fájdalomérzékenységi küszöbük vagy alacsony a fájdalomtűrésük (gyorsan reagálnak az ingerekre), ahogy azt az állatorvosi felmérések előre jelezték, de a szibériai huskykat is hasonlóan magas fájdalomérzékenységi küszöbbel értékelték, míg ezek a kutyák inkább a rangsor középmezőnyébe tartoztak, és kevésbé voltak érzékenyek a fájdalomra.

A labrador retrieverek és a golden retrieverek következetesen a fájdalomtűrési rangsor élén álltak (tehát alacsony fájdalom érzékenységűek). Ezt ismét az állatorvosok jósolták meg, akik hajlamosak úgy gondolni, hogy a kutyák jobban elviselik a fájdalmat, mint a nagyközönség.

A kutatók emellett azt is megállapították, hogy az érzelmi reaktivitást vizsgáló tesztekben kevésbé részt vevő kutyáknak néha magasabb volt a fájdalomérzékenységi küszöbe is, de ez az összefüggés nem volt meggyőző, és további vizsgálatokat igényel.

„Ezek a viselkedésbeli különbségek magyarázhatják az eltérő állatorvosi értékeléseket, de nem a fajták közötti tényleges fájdalomtűrést”

– mondja Duncan Lascelles, a North Caroline State University állatorvosa, aki szerint a jelenlegi tanulmány azért izgalmas, mert megmutatja, hogy biológiai különbségek vannak a fájdalomérzékenységben a fajták között.

„Most már elkezdhetjük keresni a lehetséges biológiai okokat, amelyek megmagyarázzák ezeket a különbségeket, ami lehetővé teszi számunkra, hogy hatékonyabban kezeljük az egyes fajtákat.”

Vagyis attól, hogy egy kutya idegesen viselkedik vagy visszahúzódó, még nem feltétlenül következik, hogy több vagy kevesebb fájdalomérzékenységgel rendelkezik. Ez olyasmi, ami hasznos lehet, amikor a kutyákról nehéz helyzetekben, például az állatorvosnál kell gondoskodni.

Gruen szerint viselkedési szempontból ezek az eredmények azt mutatják, hogy nemcsak a fájdalomra, hanem a kutya szorongására is gondolnunk kell az állatorvosi környezetben, és segíthetnek megmagyarázni, hogy az állatorvosok miért gondolkodhatnak úgy bizonyos fajták érzékenységéről, ahogyan azt teszik.

Nyitókép: Shutterstock