Depresszióban szenvedő nő ül a kanapén magányosan

Egy tudományosan bizonyított mód a magányosság csökkentésére

A magánnyal küzdő embereket a magányosság támadóbbá és védekezőbbé teszi a túlélési ösztönöknek köszönhetően, ami még kirekesztettebbé teheti őket.


Új adatok szerint a magányosság már járványos méreteket ölt napjainkban.

A 45 év feletti amerikai felnőttek több mint egyharmada számolt be arról, hogy magányosnak érzi magát, a 65 év felettiek egynegyede pedig szociálisan elszigeteltnek.

A társadalmi elszigeteltség pedig súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet, és a világjárvány és annak utóhatásai miatt a magány minden eddiginél nagyobb problémát jelent. Becslések szerint ugyanis az elszigeteltség és magányosság ugyanolyan káros hatással van az egészségre, mintha elszívnánk napi 15 szál cigarettát.

De hogyan tegyünk a magányosság érzése ellen?

Küzdés a magány ellen

Az alábbiakban egy olyan pszichológiai tanulmányt mutatunk be a PsyBognak köszönhetően, mely tudományos alapon segít a magányosság visszafordításában.

Az elvárások megváltoztatása

Számos tanulmány szerint a magányosság leküzdésének leghatékonyabb módja az, ha megváltoztatjuk azt, hogy hogyan gondolkodunk a szociális helyzetekről. A magányos emberek ugyanis hajlamosak arra, hogy előre elképzeljék, hogyan fogják érezni magukat egy társaságban, amitől már előre szoronganak és félnek, hogy elrontják a rosszkedvűségükkel mások hangulatát is.

Ez a folytonos elvárás, amiket társasági helyzetekről állítunk fel sokakat frusztrálhat, amitől ők is kényelmetlenül érezhetik magukat, így inkább elkerülik a találkozást, ennek következtében pedig a magány állandósul.

Az eredmények 50 különálló, a magányról szóló tanulmány áttekintéséből származnak, amelyeket több évtizeden keresztül végeztek, több ezer ember bevonásával szerte a világon.

A tanulmány szerzői elmagyarázzák, hogyan élik meg a magányos emberek szociális helyzeteket:

„A magányos emberek fokozottan érzékenyek a társadalmi fenyegetésekre, és fokozottan figyelik őket, előszeretettel figyelnek a negatív társadalmi információkra, többet emlékeznek a társadalmi események negatív aspektusaira, több negatív társadalmi előítéletük van, és nagyobb valószínűséggel viselkednek úgy, hogy az megerősítse az elvárásaikat.”

A magány pedig ragályos, derül ki a szerzőktől, mert:

„A magányos emberek ugyanis nemcsak kimutatják a negativitást másoknak, hanem ki is váltják azt másokból, és másokon keresztül továbbítják. Ez állandósítja a negatív interakciók és affektusok ciklusát a magányos egyénben, és a negativitást is átadja másoknak, hogy az ő interakcióikat is befolyásolja.”

Nyitókép: Shutterstock