A marihuánahasználóknak alacsonyabb lehet az IQ-juk középkorukra

Az új-zélandi Dunedinben 1972-73-ban született 1037 ember bevonásával végzett vizsgálat bebizonyította, hogy a fiatal tizenévesek korai kannabiszhasználata csökkentheti az IQ-t a későbbi életkorban. A vizsgálatot most kiterjesztették 45 éves korig az agyi MRI-vizsgálatokkal, melynek eredménye azt mutatja, hogy a kognitív deficitek a rendszeres használók esetében az életkor közepén is fennmaradnak.

A rendszeres kannabiszfogyasztók életközepi kognitív deficitjei hasonlítanak azon nem használóknál tapasztaltakhoz, akiknél később demencia alakul ki. Úgy tűnik azonban, hogy a középkorúak mérsékelt kannabiszhasználata nem okoz kognitív hiányosságokat, írja a Psychology Today.

Az idősebb felnőttek egyre nagyobb számban használnak kannabiszt rekreációs és/vagy gyógyászati céllal, és nem világos teljesen, hogy rájuk milyen hatással lehet a kannabisz, mivel a legtöbb, a kognitív funkciókat és a kannabiszt vizsgáló tanulmány nem terjed ki az idősebb felnőttekre.

Egy 2021-es, mindössze 28, 60 éves vagy idősebb felnőtt bevonásával végzett kísérleti vizsgálat arról számolt be, hogy a nem használók szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a végrehajtó funkciókat felmérő vizsgálatban, mint a tartósan (legalább 19 éve) használók. A rövid távú felhasználók (7 év vagy annál kevesebb) mind a végrehajtó funkciók, mind a feldolgozási sebesség tekintetében szignifikánsan magasabb pontszámot értek el, mint a hosszú távú felhasználók.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a rövid távú használat viszonylag jóindulatú az idősebb felnőtteknél, míg a hosszabb ideig tartó használat rosszabb kognitív funkciókkal jár együtt. Ez érdekes, de túl kicsi vizsgálat ahhoz, hogy megbízható adatokat szolgáltasson.

Az American Journal of Psychiatry márciusi számában azonban fontos új eredményeket tett közzé a hosszú távú Dunedin-tanulmány a középkorúak hosszú távú kannabiszhasználatának kognitív hatásairól. Az 1972-73-ban az új-zélandi Dunedinben született több mint 1000 ember bevonásával végzett eredeti vizsgálat 38 éves korukra csökkent IQ-értékeket talált azoknál az egyéneknél, akik fiatal tizenévesként kezdtek kannabiszt használni. A dunedini kohorsz mostanra elérte a 45 éves kort, és megismételték a kognitív képességeik részletes vizsgálatát, ezúttal az agy rövid távú memóriáért és tanulásért felelős rész, a hippokampusz vizsgálatát kísérő MRI-vizsgálatokkal.

Az új tanulmány a nem használókat, a középkorú szabadidős használókat, a kannabiszról leszokókat, valamint a hosszú távú dohány- és alkoholfogyasztókat hasonlította össze a hosszú távú kannabiszhasználókkal, akiket úgy határoztak meg, hogy az elmúlt évben hetente vagy annál többet használtak kannabiszt, vagy 45 éves korukban megfeleltek a kannabiszfüggőség kutatási kritériumainak, és egy vagy több korábbi vizsgálat során is hetente vagy annál többet használtak kannabiszt.

E hosszú távú kannabiszhasználók 31%-a 18 éves kora előtt használta a kannabiszt, 89%-uk rendszeresen (hetente négy vagy több napon) használta egy vagy több korábbi vizsgálat során, és 72%-uk megfelelt a kannabiszfüggőség kritériumainak egy vagy több korábbi vizsgálat során.

A középkorú szabadidős kannabisz-használókat úgy definiálták, mint akik 32, 38 vagy 45 éves korukban évente 6-51 napot használtak kannabiszt. A kannabiszról leszokók 45 éves korukban nem használtak kannabiszt, de korábban vagy kannabiszfüggőséget diagnosztizáltak náluk, vagy rendszeresen (hetente négy vagy több napon) használták.

A kutatók a következő hat figyelemre méltó megállapítást foglalták össze:

A hosszú távú kannabiszhasználók IQ-csökkenést, valamint rosszabb tanulási és feldolgozási sebességet mutattak az életük közepén, a gyermekkori IQ-jukhoz képest. Azok, akik jól ismerték őket, memória- és figyelemproblémákkal jellemezték őket. A hosszú távú kannabiszhasználók gyermekkorukban átlagos IQ-val rendelkeztek (átlagosan 99,3), felnőttként azonban átlag alatti IQ-val (átlagosan 93,8). Az átlagosan 5,5 pontos, gyermekkorból felnőttkorba történő IQ-csökkenésük jelentősen nagyobb volt, mint az egész életen át nem kannabiszt használóknál megfigyelt csökkenés (átlagosan 0,70).

A hosszú távú kannabiszhasználók szignifikánsan nagyobb IQ-csökkenést, rosszabb tanulási és memóriát, valamint gyengébb feldolgozási sebességet mutattak, mint a hosszú távú dohány- vagy alkoholfogyasztók. A szabadidős kannabisz-használók kognitív működése az életközépkorban hasonló volt a megfelelő kontrollcsoportéhoz. Ez arra utal, hogy a ritka, problémamentes, szabadidős kannabiszhasználat az életkor közepén valószínűleg nem veszélyezteti a kognitív funkciókat.

A kannabiszról leszokók finom kognitív hiányosságokat mutattak, ami magyarázatot adhat a leszokás előnyeiről szóló tanulmányok ellentmondásos eredményeire.

A tartósabban kannabiszt használó egyéneknek kisebb volt a hippokampusz térfogata, mint a kevésbé tartósan használóknak, ami azt jelenti, hogy a hippokampusz térfogatának csökkenése dózisfüggő.

A dunedini tanulmánynak ez a fontos kiterjesztése valószínűleg jó hír a mérsékeltebb kannabiszhasználók számára, és kevésbé jó a rendszeres használók számára. A cikk vezető szerzője, Madeline Meier megerősítette, hogy a hosszú távú kannabiszhasználók körében talált eredmények azok körében koncentrálódtak, akik fiatal serdülőkorban kezdték a fogyasztást, ami összhangban van korábbi megállapításaival. Más szóval, a kannabiszhasználat korai kezdete lehet az elsődleges bűnös, egy serdülőkori meggondolatlanság, amely tartós hatással van az ember életére.

A hippokampusz térfogatának csökkenése érdekes, de jelentősége még tisztázásra vár. A hippokampusz nagyszámú kannabinoid receptort (CB1) tartalmaz, és a THC bizonyítottan csökkenti mind a receptorok számát, mind a hippokampusz térfogatát. A térfogatvesztés azonban csak egy, meglehetősen durva módszer a kannabisz hatásának mérésére. A THC mikroszkopikus változásokat is okoz az idegsejtekben, valamint hatással van az agy különböző részei közötti fehérállomány-kapcsolódásra. Meier csoportja most más olyan agyterületek képeit elemzi, amelyekről ismert, hogy nagy koncentrációban találhatók bennük CB1-receptorok.

Az új eredmények közül a legfontosabb tehát, hogy a gyermekkortól felnőttkorig tartó kognitív változások, mint amilyeneket a dunedini kohorszban megfigyeltek, bizonyítottan előre jelzik a 70 és 82 éves kor közötti meredekebb kognitív hanyatlást. Az ilyen hiányosságok összehasonlíthatók a kannabiszt nem használó, később demenciában szenvedő egyéneknél tapasztalt középkorú kognitív hiányosságokkal.

A központi kérdés itt az, amelyre csak több, idővel végzett vizsgálat adhat választ: a kannabiszhasználat a kor előrehaladtával általában együtt járó kognitív hiányosságokkal együtt növeli-e a demencia arányát a rendszeres kannabiszhasználóknál az életük végén?

Nyitókép: Shutterstock