Idős házaspár egymást öleli

Szüleink kapcsolata hatással van a saját szerelmi életünkre

Valószínűleg, ha a szerelemmel kapcsolatos első emlékedet keresed, akkor egy mesefilm, vagy egy romantikus vígjáték jut az eszedbe. Pedig a dolog sokkal régebbi, egészen a szüleidig vezethető vissza.


A szüleid hoztak téged erre a világra, ők teremtettek téged, az ő szerelmük gyümölcse vagy. Tőlük láttad először, hogy milyen lehet a romantikus kapcsolat egy férfi és egy nő között, így ez határozta meg már egészen kiskorodban a szerelemről alkotott tudatalatti véleményedet.

Azoknak, akik olyan családban nőttek fel, ahol a szülők között óriási szerelem, tisztelet és megbecsülés volt, kevesebb eséllyel vannak párkapcsolati gondjai. Tudják milyen egy egészséges, józan kapcsolat. Azok számára azonban, akiknél a szülők nem jöttek vagy jönnek ki jól egymással, egészen más a helyzet.

Félelmetes lehet, hogy szüleink kapcsolata hosszú távon komoly hatással lehet saját szerelmi életünkre.

Sokszor azt gondolhatjuk, hogy kapcsolataink azért alakulnak így, mert reménytelenek vagyunk, vagy egyszerűen csak balszerencsések. Pedig valójában a szerelemről alkotott tudatalatti elképzelésünk akadályoz bennünket abban, hogy megtaláljuk azt.

Hogyan hatnak szüleink a kapcsolatainkra?

Amikor a kapcsolatok szülői befolyásoltságáról beszélünk, nem arra gondolunk, hogy szó szerint beleavatkoznak és beleszólnak a kapcsolatainkba. Itt ezalatt most azt értjük, hogy közvetett hatással vannak a szerelmi életünkre.

Gyerekkén szomjazunk a tudásra és rengeteget tanulunk azokból a dolgokból, amik körül vesznek bennünket. A szüleink, akikkel időnk nagy részét töltjük az elsődleges emberek, akiktől megtanuljuk az élet alapvető tényeit. Azt is megtanuljuk, hogyan kell megszólítani az embereket és hogyan kell szembenézni bizonyos helyzetekkel.

Ha a családodban egy bizonyos módon kommunikálnak egymással a szüleid, akkor hajlamos leszel arra, hogy a jövőben ugyanúgy viselkedj pároddal, ahogyan a szüleid egymással és ezt nagy valószínűséggel észre sem veszed.

Egészen kicsiként megtanuljuk lemásolni szüleink viselkedését. Ha szüleink nem mutatnak nagy szeretetet egymás iránt, kiabálnak egymással, és a legrosszabb esetben nem is lojálisak egymáshoz, akkor ez a kapcsolattípus lesz az alapvető és megszokott számunkra. Mert ez az egyetlen kapcsolati modellünk.

De mit tehetünk ez ellen? Tényleg így kell ennek lennie, vagy változtathatunk rajta annak ellenére, hogy tudatalatti szinten azt hajszoljuk, amit megszoktunk, akár jó nekünk, akár nem.

Hogyan változtathatunk ezen?

Ha olyan kapcsolatban élünk, vagy egyik kapcsolatból a másikba lépkedünk, ami valamilyen viselkedés miatt kudarcot vall és ráébredünk, hogy ez a szüleink kapcsolatát tükrözi, akkor elkezdhetjük azt vizsgálni.

Ilyenkor elkezdhetünk szüleinkkel teljesen ellentétes módon viselkedni. Ha a kapcsolatuk tele volt tiszteletlenséggel és veszekedéssel, akkor próbáljuk meg más oldalát nézni a kapcsolatnak.

Tudatosítsuk magunkban, hogy a kapcsolatok valójában mindenkinél eltérőek, attól függően, hogy kik vannak benne. Fontos, hogy azt is megértsük, hogy nem kell a szüleink sorsára jutnunk, egy kis tudatos munkával könnyedén elkerülhetjük ezt. Ilyenkor a körforgás lassan megszakad, és megsebzett belső gyermeki énünk gyógyulni kezd, lehetővé téve számunkra, hogy megtapasztaljuk a szeretetet úgy, ahogyan szeretnénk.