Egyszerű oka van, miért olyan varázslatos érzés a szerelem

Egyszerű oka van, miért olyan varázslatos érzés a szerelem

A tudomány korában sokan a természetfeletti erőket a vágyálmokban gyökerező illúzióknak tekintik. A szerelem azonban továbbra is mély kivételt képez az emberiség racionalitás felé mutató tendenciája alól.

A romantikus szerelem távolról sem költők vagy valóságshow-műsorvezetők találmánya, hanem az emberi természet része már sok ezer éve. A 4000 évvel ezelőtt Mezopotámiában írt szerelmes levelek figyelemre méltóan hasonlítanak a ma írtakhoz, és bár a kultúrák eltérnek a romantikus szerelemmel kapcsolatos történeteik és elvárásaik tekintetében, a jelenség gyakorlatilag univerzálisnak tűnik.

Sőt, egy nemrég megjelent kutatás azt sugallja, hogy a végzetes szerelemről és a lelki társakról szóló mágikus elképzelések nagyon gyakoriak és mélyen átéltek.

De miért is része a szerelem az emberi elmének? A kutatás ezt a kérdést vizsgálja az evolúciós pszichológia szemüvegén keresztül.

Az evolúciós pszichológia középpontjában az az elképzelés áll, hogy az emberek azért gondolkodnak és cselekszenek úgy ma, ahogyan, mert több százezer év alatt az őseink, akiknek olyan tulajdonságai voltak, amelyek miatt így gondolkodtak és cselekedtek, nagyobb valószínűséggel maradtak életben és szaporodtak, átadva ezeket a hasznos vagy adaptív tulajdonságokat a következő generációnak.

Ezen a folyamaton keresztül az emberi elme úgy fejlődött ki, hogy a túléléshez és a szaporodáshoz hozzájáruló dolgokat helyezze előtérbe, például a magas tápértékű ételeket és a potenciális társakat, akik valószínűleg egészséges utódokat nevelnek.

Hogyan segíthette tehát a szerelembe esés szédítő érzése és az a logikátlan hit, hogy a kapcsolat alapvető célja, hogy segítsen őseinknek a túlélésben vagy a szaporodásban?

A szerelem olyan, mintha bérleti szerződést írnánk alá

Miért mennek bele az emberek a lakások évekre szóló bérleti szerződésébe? Hiszen a bérlő hamarosan találhat egy jobb lakást, a bérbeadó pedig egy jobb bérlőt.

A válasz az, hogy a tökéletes lakás vagy bérlő keresése olyan bosszantó és költséges folyamat, hogy mindkét fél jobban jár, ha hosszú távon elkötelezi magát egy tökéletlen, de elégséges bérleti szerződés mellett, amely biztosítja a döntő köteléket, megakadályozva, hogy más lehetőségek csábítása tönkretegye hasznos megállapodásukat.

Az emberek közel azonos elköteleződési problémával szembesülnek a partnerválasztás során. Az emberek valószínűleg úgy fejlődtek ki, hogy elsősorban a monogám kapcsolatokat részesítsék előnyben, amelyek legalább annyi ideig tartanak, hogy együtt neveljék a gyerekeket. Tekintettel ennek az elkötelezettségnek a nagyságrendjére, bőven van motiváció arra, hogy a lehető legjobb partner megtalálása révén jól döntsünk.

Az ideális partner keresése azonban erőforrás-igényes és kihívást jelent. Az elköteleződés problémájának megoldása és a gének sikeres továbbadása érdekében általában jobb, ha nem hajszoljuk végtelenül a tökéletességet, hanem elkötelezzük magunkat egy elég jó partner mellett.

Így az evolúció a szerelmet biológiai bérleti szerződésként hozhatta létre, amely egyrészt megoldja az elköteleződési problémát, másrészt mámorító jutalmat biztosít e megoldásért. Bár a szerelem elsősorban azért fejlődhetett ki, mert támogatja a szexuális reprodukciót, természetesen a melegek, az aszexuálisok és más, szexuálisan nem szaporodó emberek életének is nagyon is része. Az azonos neműek vonzódásának evolúcióját vizsgáló kutatók azzal érveltek, hogy a romantikus kapcsolatok szexuális reprodukció nélkül is biztosíthatnak adaptív előnyöket.

Fontos, hogy a variáció az evolúció motorja, evolúciós szempontból nincs egyetlen „normális” vagy „ideális” létmód.

A szerelem elkötelezetté tesz

Miután túljutottunk a partnerünkbe való beleszeretés lélegzetelállító szakaszán, a szerelem többféleképpen is segít az elköteleződés biztosításában. Először is, a többi potenciális társat érdektelennek tünteti fel; a kielégítő kapcsolatban élő emberek kevésbé vonzónak értékelik a többi jó megjelenésű embert, mint az egyedülállók. Ez az észlelési váltás az ember partnerét összehasonlításképpen nagyobb fogásnak tünteti fel, és elriasztja a társas embereket attól, hogy más romantikus lehetőségeket keressenek.

Másodszor, a szerelem féltékenységet okoz, egy társvédő alkalmazkodást, amely éberségre és védekezésre ösztönöz azokkal szemben, akik veszélyeztethetik a kapcsolatot. Bár a féltékenység szélsőséges esetben szörnyű következményekkel járó teher, az evolúciós pszichológusok szerint segíthet megelőzni a hűtlenséget és másoknak a partnerünk ellopására irányuló kísérleteit.

Végül, ahogyan azt az említett kutatás feltárja, az emberek természetfeletti, „gy kellett lennie” történetei, amelyeket a szerelemről mesélnek, növelhetik a kapcsolatuk értékébe vetett bizalmukat.

Miért lehetnek hasznosak a szerelemről szóló mágikus hiedelmek?

A kutatás azt vizsgálja, hogy a mágikus gondolkodás hogyan lehet adaptív annak ellenére, hogy fantázián alapul. A bérleti szerződéssel ellentétben az érzelmek gyakran viharosak és kiszámíthatatlanok. A kapcsolat érzésénél több, ha hiszünk egy olyan narratívában, amely azt sugallja, hogy a kapcsolatunknak mágikusan „így kell lennie”, az következetes okot adhat arra, hogy hosszú távon együtt maradjunk.

Bár a sorsszerű szerelembe vetett mágikus hit objektíve szinte biztosan hamis, ha segít megszilárdítani a hosszú távú elköteleződést egy jó partner mellett, akkor adaptív célt teljesít, és ezért mélyen racionálisnak tekinthető. Ahogy Karl Deisseroth idegtudós fogalmazott, a szerelem egy „ésszerűtlen kötelék, amely saját létezésénél fogva válik ésszerűvé”.

Tehát, még ha a mágikus szerelemnek nincs is értelme, annak igen, hogy a szerelmet mágikusnak érezzük. A kutatások olvasata szerint a szerelem varázsereje segíti az embereket abban, hogy a génjeik sikeres továbbadásához szükséges óriási elkötelezettséget vállalják.

(ScienceAlert)

Nyitókép: Shutterstock