Vegyes hatással van a távmunka munkavállalók jóllétére és produktivitására
A távmunkára való átállás a világjárvány kezdetén sok irodai dolgozó számára a termelékenység növekedéséhez vezetett eleinte, különösen az otthon és a munkahely közötti ingázási idő csökkentése révén, de egy új, nagyszabású tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a távmunka az elmúlt két évben milyen sokféleképpen befolyásolta a jóllétet és a termelékenységet, pozitív és negatív értelemben egyaránt.
A távmunkában dolgozók számára az egyik nagy változás a megbeszélések száma és minősége volt. Amint azt az MIT Sloan Management Review új cikke felvázolja, a Cambridge Judge Business and School és a Vitality Research Institute, a Vitality wellness- és pénzügyi szolgáltató csoporthoz tartozó tanulmánya megállapította, a megbeszélések átlagos száma 7,4%-kal nőtt 2020 júniusától 2021 decemberéig, számol be róla a Phys.
A több mint 1000 Vitality-alkalmazott bevonásával készült tanulmány azt is megállapította, hogy a legtöbb részlegben az emberek több órát töltöttek alacsony minőségű megbeszéléseken – ez olyan megbeszéléseket jelent, amelyeken a résztvevők több feladatot végeznek, duplán vannak beosztva egymással versengő megbeszélésekre vagy feladatokra, vagy egy másik, hasonló szerepet betöltő személy kíséri őket.
„Az alacsony színvonalú megbeszélések gyakran kevesebb termelékenységet jelentenek, a nagyfokú multitasking pedig növelheti a stresszt”
– mondta el Thomas Roulet, a tanulmány társszerzője és a Cambridge Judge Business School munkatársa.
Az Egyesült Királyság négy Vitality telephelyén és az összes üzleti egységben dolgozókat vizsgáló tanulmány a Microsoft Workplace Analytics segítségével végzett automatizált adatgyűjtésen alapul, amelyet heti felmérések egészítettek ki.
A szerzők öt olyan alapvető munkahelyi viselkedésre összpontosítottak, amelyek a legjelentősebb hatást gyakorolják a jóllét és a munkaeredmények egész sorára: az együttműködéssel töltött órák (értekezletek, telefonhívások, e-mailek kezelése); az alacsony minőségű értekezletekkel töltött órák; a multitasking az értekezletek alatt (beleértve az e-mailek küldését is); a „koncentrációs” órák (legalább kétórás blokkok értekezletek nélkül); és a munkahét hossza (a heti munkaórák száma).
A munkaképességet négy tényező alapján vették számba: az élet- és munkával való elégedettség, a szorongás és a stressz szintje, a munkaenergia, valamint a munka és a magánélet egyensúlya.
Az adatokból kirajzolódó összefüggések egyértelműek: a munkavállalók hosszabb ideig dolgoztak (magasabb munkaheti időtartam), több időt töltöttek alacsony színvonalú megbeszéléseken, és magasabb volt a multitasking szintje, amelyek mindegyike rosszabb eredményekkel, többek között a munka és magánélet egyensúlyának és a munka minőségének romlásával jár együtt.
A munkaidőn túli több munka túlnyomórészt befolyásolja a munka iránti elkötelezettség érzését, de nincs valódi hatása a munka termelékenységére és minőségére. A megnövekedett koncentrációs órák befolyásolják a munkaeredményeket, de nem a munka iránti elkötelezettséget, derül ki a tanulmányból.
A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az elmúlt két évben a távmunka vagy a hibrid munka irányába történő elmozdulás egyes munkavállalók jólétét javította, másokét azonban nem, ezért óva intenek a munkahelyi szabályok „általános megközelítésétől”, például attól, hogy a munkavállalóknak meghatározott számú napon vagy meghatározott feltételek mellett kelljen bemenniük az irodába.
A kutatás megállapította például, hogy a „fókusz órák" növelése előnyös volt a vezető beosztású munkavállalók számára, akiknek esetleg összetettebb feladatokra kell koncentrálniuk, de csökkentette a jóllétet a fiatalabb munkavállalók esetében, akik több társas interakcióra vágynak ahelyett, hogy a csapatuktól elszigetelten dolgoznának.
Nyitókép: Shutterstock / fizkes
