Végre kiderült, hogyan keletkezik a világegyetem legragyogóbb fénye
Bár a fekete lyukak nem bocsátanak ki általunk érzékelhető fényt, ennek ellenére a világegyetem legerősebb fényei közül néhányat a szupermasszív fekete lyukak bocsátanak ki. Most végre fény derült arra is, hogy ez minek köszönhető.
Valójában nem maguk a fekete lyukak bocsátják ki a fénycsóvát, hanem az az anyag, ami körülöttük található, az elnyel hatalmas mennyiségű anyagot a közvetlen környezetéből.
A forró anyagok örvényei közül a legfényesebbek közé tartoznak a blazároknak nevezett galaxisok. Ezek nemcsak a hőtől izzanak, hanem az anyag „lángoló” sugarakba irányítódnak, amelyek a kozmoszon keresztül száguldanak, és alig felfogható energiájú elektromágneses sugárzást bocsátanak ki magukból.
A tudósok pedig végre rájöttek, hogy milyen mechanizmus állítja elő azt a hihetetlenül nagy energiájú fényt, amely évmilliárdokról érkezik hozzánk: A fekete lyuk sugárzásának lökései, amelyek a részecskék sebességét észbontó sebességre növelik.
„Ez egy 40 éves rejtély, amelyet megoldottunk”
– mondta Yannis Liodakis csillagász, az ESO-val együttműködő Finn Csillagászati Központ (FINCA) munkatársa.
„Végre megvolt a kirakós összes darabja, és a kép, amit ezekből kialakítottunk.”
Az Univerzumban a legtöbb galaxis egy szupermasszív fekete lyuk köré épül. Ezek az észbontóan nagy objektumok a galaktikus középpontban ülnek, néha kevés ideig, néha pedig elég sokáig.
Ez a tevékenység az anyag felhalmozódásával jár. A fekete lyuk körül egy hatalmas felhő gyűlik össze egyenlítői koronggá, amely úgy kering körülötte, mint a víz a lefolyó körül. A súrlódási és gravitációs kölcsönhatások a fekete lyukat körülvevő extrém térben ezt az anyagot felhevítik, és a hullámhosszok széles skáláján fényesen ragyognak. Ez a fekete lyuk fényének egyik forrása.
A másik forrás - amely a blazárokban játszik szerepet - a fekete lyukon kívüli, a korongra merőleges sarkvidékekről indított iker anyagsugarak. A kutatók úgy gondolják, hogy ezek a sugárnyalábok a korong belső peremében lévő anyagból származnak, amely ahelyett, hogy a fekete lyuk felé zuhanna, a külső mágneses mezővonalak mentén gyorsul fel a pólusok felé.
Ahhoz, hogy egy galaxist blazárnak lehessen minősíteni, ezeknek a sugárnyaláboknak szinte közvetlenül a néző felé kell irányulniuk. És ezek vagyunk mi, a Földön. Az extrém részecskegyorsulásnak köszönhetően az egész elektromágneses spektrumban vakító fényben ragyognak.
Nyitókép: Shutterstock
