Ezek a babák alig kaptak cukrot – évtizedekkel később döbbenetes különbséget találtak
A második világháború utáni brit élelmiszerjegy-rendszer egy olyan természetes kísérletet teremtett, amelynek hatásait több mint fél évszázaddal később is vizsgálhatják a kutatók. Egy új tanulmány szerint azoknál, akik életük első 1000 napját szigorú cukorkorlátozás mellett töltötték, felnőttként több daganatos betegség kockázata is jelentősen alacsonyabb volt.
Amikor 1940 januárjában Nagy-Britanniában bevezették az élelmiszerjegy-rendszert, aligha gondolta bárki, hogy a döntés hatásait még évtizedekkel később is kutatni fogják. A német támadások veszélyeztették az országba érkező élelmiszer-szállítmányokat, ezért számos alapvető élelmiszer, köztük a cukor fogyasztását is szigorúan korlátozták.
A cukor jegyrendszere végül 1953 szeptemberében ért véget, ezt követően pedig az átlagos fogyasztás rövid időn belül a duplájára emelkedett. Ez a hirtelen változás különleges lehetőséget adott a kutatóknak arra, hogy összehasonlítsák két, egymáshoz nagyon közel született generáció későbbi egészségi állapotát.
A PNAS folyóiratban publikált új tanulmányban Chen Zhu, a China Agricultural University és Weilong Zhang, a Cambridge-i Egyetem kutatója 64 761, 1951 és 1956 között Nagy-Britanniában született ember adatait elemezte a UK Biobank adatbázisának segítségével.
A kutatók elsősorban az úgynevezett első 1000 napra koncentráltak, vagyis a fogantatástól a gyermek kétéves koráig tartó időszakra. Összehasonlították azokat, akik ezt részben vagy teljes egészében a cukorjegyrendszer idején töltötték, azokkal, akik már a korlátozások megszüntetése után születtek.
Az eredmények jelentős különbségeket mutattak.
Azok körében, akik életük első 1000 napjában cukorkorlátozásnak voltak kitéve, felnőttkorban 69 százalékkal alacsonyabb volt a májrák előfordulásának kockázata azokhoz képest, akik nem éltek a jegyrendszer alatt.
Más daganattípusoknál is hasonló összefüggést találtak: a prosztatarák előfordulása 52, a tüdőráké 41, a végbélráké 40, az emlőráké pedig 36 százalékkal volt alacsonyabb.
Fontos ugyanakkor, hogy megfigyeléses vizsgálatról van szó, ezért az eredmények önmagukban nem bizonyítják, hogy kizárólag a kevesebb cukor okozta a különbségeket. A kutatók szerint ugyanakkor a jegyrendszer hirtelen megszüntetése olyan körülményeket teremtett, amelyek a szokásos megfigyeléses kutatásoknál erősebb következtetések levonását teszik lehetővé.
Nem csak a daganatos betegségek kockázatánál figyeltek meg eltérést. A cukorkorlátozás mellett felnövő gyerekeknek később hosszabb telomerjeik voltak.
A telomerek a kromoszómák végein található védőszakaszok, amelyek hossza összefüggésben áll a sejtek öregedésével. A kutatók számításai szerint a megfigyelt különbség körülbelül 2,2 évvel alacsonyabb biológiai életkornak felelt meg.
Nem ez az első kutatás, amely érdekes összefüggést talál a brit cukorjegyrendszer és az érintett generáció későbbi egészsége között. Korábbi vizsgálatok már alacsonyabb krónikusbetegség-kockázattal, kedvezőbb szív- és érrendszeri egészséggel, valamint az Alzheimer-kór alacsonyabb kockázatával is kapcsolatba hozták a korai életkorban visszafogott cukorfogyasztást.
A tanulmány egyik legérdekesebb eredménye az volt, hogy a különbség nem feltétlenül ért véget a jegyrendszer megszüntetésével.
A kutatók szerint azok, akik életük kezdetén kevesebb cukornak voltak kitéve, öt évtizeddel később is kevesebb cukrot és kisebb mennyiségű ételt fogyasztottak, étrendjük pedig egészségesebb és változatosabb volt.
Ennek pontos oka egyelőre nem ismert, de a kutatók két lehetséges magyarázatot emelnek ki.
Az egyik biológiai: az élet korai szakaszában kapott táplálék befolyásolhatja az anyagcsere, a szervek és az immunrendszer fejlődését. A másik viselkedésbeli: elképzelhető, hogy az egészen fiatal korban megtapasztalt édességi szint hosszú távon alakítja az ízpreferenciáinkat. Vagyis aki kisgyermekként kevésbé édes ételekhez szokik hozzá, később is kevésbé kívánhatja azokat.
Különösen érdekes, hogy a háború és az azt követő időszak kényszerű cukorkorlátozása nagyjából olyan fogyasztási szintet eredményezett, amely a kutatók szerint összevethető a WHO napjainkban ajánlott cukorbevitelével.
A tanulmány tehát nem azt bizonyítja, hogy a cukor teljes elhagyása megakadályozza a daganatos betegségeket. Arra viszont újabb bizonyítékot szolgáltat, hogy a fogantatástól kezdődő első évek táplálkozása hosszú évtizedekre összefügghet egészségünk alakulásával.
