Meglepő információt rejt a Beethoven hajából származó DNS
Az 1827 márciusában, hosszan tartó betegségben elhunyt Ludwig van Beethoven három hónapig ágyhoz volt kötve, sárgaság támadta meg, végtagjai és hasa feldagadt.
Miközben hozzátartozói személyes dolgainak átvizsgálását végezték, előkerült egy dokumentum, amelyet a német zeneszerző negyedszázaddal korábban írt – egy végrendelet, amelyben arra kérte testvéreit, hogy hozzák nyilvánosságra állapotának részleteit.
Ma már nem titok, hogy a világ egyik legnagyobb zenésze, akit valaha is ismert, 40 éves kora közepén süket volt.
A zeneszerző majdnem két évtizeddel élte túl orvosát, mégis, közel két évszázaddal Beethoven halála után egy kutatócsoport nekilátott, hogy beteljesítse végrendeletét oly módon, amiről Beethoven álmában sem gondolta volna, hogy lehetséges: hajából származó hitelesített minták DNS-ének genetikai elemzésével.
„Elsődleges célunk az volt, hogy fényt derítsünk Beethoven egészségügyi problémáira, amelyek között híres a progresszív hallásvesztés, amely a 20-as évei közepén vagy végén kezdődött, és végül 1818-ra funkcionális halláscsökkenéshez vezetett”
– magyarázta Johannes Krause biokémikus, a németországi Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársa egy sajtóközleményben 2023-ban, az eredmények nyilvánosságra hozatalakor.
Olvasd el ezt is: Így befolyásolhatják a génjeinket a nagyszülők életének eseményei
A halláskárosodás elsődleges oka soha nem volt ismert, még személyes orvosa, Dr. Johann Adam Schmidt sem.
Ami Beethoven húszas éveiben fülzúgásként kezdődött, lassan a hangos zajok iránti csökkent tűrőképességhez vezetett, és végül a magasabb hangmagasságok hallásának elvesztéséhez, ami gyakorlatilag véget vetett előadóművészi karrierjének.
Egy testvéreinek címzett levelében Beethoven bevallotta, hogy „reménytelenül szenved”, olyannyira, hogy már az öngyilkosságot fontolgatta. A zeneszerzőnek nemcsak a halláskárosodással kellett megküzdenie felnőtt korában, legalább 22 éves korától kezdve állítólag súlyos hasi fájdalmaktól és krónikus hasmenéses rohamoktól szenvedett.
Hat évvel a halála előtt a májbetegség első jelei is megjelentek a zeneszerzőnél. A betegségről ma már úgy gondolják, hogy legalábbis részben felelős volt a viszonylag fiatalon, 56 évesen bekövetkezett haláláért.
2007-ben egy törvényszéki vizsgálat, amely vélhetően Beethoven egy hajfürtjét vizsgálta, azt sugallta, hogy az ólommérgezés meggyorsíthatta a halálát, ha nem is volt végső soron felelős az életét követelő tünetekért.
Tekintettel az ólomedényekből való ivás kultúrájára és a korabeli ólomhasználattal járó orvosi kezelésekre, ez aligha meglepő következtetés.
Ez a legújabb, 2023 márciusában megjelent tanulmány azonban megcáfolja az elméletet, kiderítve, hogy a hajszálak eleve nem is Beethoventől, hanem egy ismeretlen nőtől származnak. Ennél is fontosabb, hogy több tincs megerősítette, hogy sokkal valószínűbb, hogy a zeneszerző fejéről származik, ami azt bizonyítja, hogy Beethoven halálát valószínűleg hepatitis B fertőzés okozta, amit súlyosbított az ivás és a májbetegség számos kockázati tényezője. A többi betegséggel kapcsolatos információk nem világosak.
„Nem tudtunk egyértelmű okot találni Beethoven süketségére vagy gyomor-bélrendszeri problémáira”
– mondta Krause.
Azt sem tudni pontosan, hol kapta el a zeneszerző a hepatitiszt vagy hogyan tudtak egy női hajtincset Beethoven-ének tulajdonítani évszázadokon keresztül.
A hajmintákban lévő Y-kromoszómát a Beethoven apai ágáról leszármazott modern rokonokéval összehasonlító további vizsgálatok eltérésre mutattak, amely házasságon kívüli szexuális tevékenységre utal a zeneszerző születését megelőző generációkban.
„Ez az eredmény arra utal, hogy az apai ágon egy házasságon kívüli született gyermek született Hendrik van Beethoven 1572 körül a belgiumi Kampenhoutban történt fogantatása és Ludwig van Beethoven hét generációval később, 1770-ben, a németországi Bonnban történt fogantatása között”
– mondta Tristan Begg, az egyesült királyságbeli Cambridge-i Egyetem biológiai antropológusa.
Nyitókép: Shutterstock
