Nem sokkal az Amerikai Egyesült Államok 2003-as iraki inváziója után több ezer ókori agyagtábla jelent meg a nemzetközi műkincspiacon egy Iriszagrig nevű városból. A szövegek alapján a kutatók megállapították, hogy a település a mai Irak területén feküdt, és körülbelül négyezer évvel ezelőtt élte virágkorát. A táblák részletes betekintést nyújtanak a város mindennapjaiba: az uralkodók például az ide épített palotákban éltek, ahol nagy számban tartottak kutyákat. Emellett oroszlánokat is neveltek, amelyeket szarvasmarhával etettek. Az állatokról gondoskodó embereket oroszlánpásztoroknak nevezték, akik sört és kenyeret kaptak ellátmányként. A feliratok említenek egy Enkinek, a bölcsesség és a csínytevés istenének szentelt templomot is, ahol időnként vallási ünnepségeket tartottak. A régészek úgy vélik, hogy Iriszagrigot fosztogatók fedezték fel valamikor a 2003-as invázió idején. A várost régészeti feltárás során mindmáig nem sikerült azonosítani, és a leleteket megszerző személyek nem árulták el a pontos helyét.

I. Amenemhat egyiptomi fáraó, aki i. e. 1989 és 1959 között uralkodott, új főváros építését rendelte el. A várost Itjtawynak nevezték el, amelynek jelentése nagyjából úgy fordítható: a két föld megragadója. A név utal a kor politikai instabilitására, hiszen Amenemhat uralmát komoly belső feszültségek kísérték, végül pedig merénylet áldozata lett. Halála ellenére Itjtawy Egyiptom fővárosa maradt egészen i. e. 1640-ig, amikor az ország északi részét a hükszoszok elfoglalták, és az állam széthullott. A várost eddig nem találták meg, de a kutatók szerint Közép-Egyiptomban, az Al List nevű település közelében állhatott. Ezt az elképzelést erősíti, hogy a térségében számos előkelő temetkezés található, köztük I. Amenemhat piramisa is.

Akkád (más néven Agade), az Akkád Birodalom fővárosa volt, amely i. e. 2350 és 2150 között élte fénykorát. A birodalom csúcspontján a Perzsa-öböltől egészen Anatóliáig terjedt. Hódításainak jelentős része Sarrukín uralkodása idején zajlott, aki i. e. 2300 körül élt. A város egyik legfontosabb vallási épülete az Eulmash templom volt, amelyet Istárnak, a háborúhoz, szépséghez és termékenységhez kapcsolódó istennőnek szenteltek. Akkád pontos helye máig ismeretlen, de a kutatók többsége szerint Irak területén épült. Az ókori források arra utalnak, hogy a város az akkád birodalom bukásával, i. e. 2150 körül pusztult el vagy néptelenedett el.

Al-Yahudu neve Júda városát jelenti, és egy olyan települést jelöl, ahol zsidó száműzöttek éltek a Babiloni Birodalom területén. Miután II. Nabú-kudurri-uszur babiloni király i. e. 587-ben meghódította Júda királyságát, a lakosság egy részét száműzetésbe hurcolta, ami bevett gyakorlatnak számított a babiloni hódítások során. A településről körülbelül kétszáz agyagtábla maradt fenn. Ezek tanúsága szerint az ott élők megőrizték vallásukat, és továbbra is Jahvét használták istenük neveként személyneveikben is. Al-Yahudu pontos helyét a régészek nem tudták meghatározni, de nagy valószínűséggel a mai Irak területén feküdt. Mivel a táblák nem régészeti feltárásokból származnak, feltételezhető, hogy a lelőhelyet fosztogatók találták meg.

Vassukani a Mitanni Birodalom fővárosa volt, amely kb. i. e. 1550 és 1300 között létezett. A birodalom Északkelet-Szíria, Dél-Anatólia és Észak-Irak területeire terjedt ki. A mitannik folyamatos nyomás alatt álltak az északi hettiták és a déli asszírok részéről, akik idővel fokozatosan elhódították területeiket. Vassukanni pontos helyét soha nem sikerült azonosítani, ám egyes kutatók Északkelet-Szíria területére teszik a várost. A főváros lakói, akárcsak a birodalom nagy részének népessége, a hurrik közé tartoztak, akik saját nyelvvel rendelkeztek, és amelyet ma ókori szövegek alapján ismerünk.

Thinis, más néven Tjenu, Dél-Egyiptom egyik legkorábbi jelentős városa volt. Az ókori történetíró Manethón szerint itt uralkodtak Egyiptom legelső királyai körülbelül ötezer évvel ezelőtt, az ország egyesítésének idején. Az egyesítést követően a fővárost Memphiszbe helyezték át, Thinis pedig az Óbirodalom idején, i. e. 2649 és 2150 között egy közigazgatási egység, úgynevezett nomosz központjává vált. A város pontos helyét mindmáig nem sikerült meghatározni, de a kutatók szerint Abüdosz közelében állhatott, Dél-Egyiptomban. Ezt támasztja alá, hogy Abüdosz környékén számos előkelő és királyi temetkezést tártak fel az ország egyesítésének korából.

(Live Science)