Cambridge-i fiatal donként szervezték be a 20. század egyik leghírhedtebb kémhálózatába. Annak ellenére, hogy a II. világháború alatt az MI5 magas rangú tisztjeként hatalmas mennyiségű titkos hírszerzési információt adott át a KGB-nek, Blunt megtarthatta pozícióját a brit intézményrendszerben, mert attól tartottak, hogy nagy botrányt okozna, ha elbocsátanák, és kiderülne az igazság.

Amikor a királynőnek végül az 1970-es években elmondták a teljes történetet, „nagyon nyugodtan és meglepődés nélkül” fogadta a dolgot – derül ki az MI5 titkosítás alól feloldott aktáiból, amelyek most a Kew-i Nemzeti Levéltárban találhatók. A királynő teljes körű tájékoztatására vonatkozó döntés a Whitehallban növekvő aggodalmak miatt született, hogy az igazság elkerülhetetlenül kiderül, mivel a súlyos rákbetegségben szenvedő Blunt elhunyt, így az újságírókat már nem tartották vissza a becsületsértési aggályok.

1973 februárjában Edward Heath akkori miniszterelnök felkészült a Blunt-botrány miatti sajtóviharra, és utasította Sir Martin Charterist, a királynő magántitkárát, hogy tájékoztassa a királynőt. Március 19-én az MI5 első embere, Michael Hanley megneszelte, hogy Sir Burke Trend szemet vetett Sir Martin „személyes levelére”, amely megerősítette, hogy Őfelsége is képben van.

Charteris azt írta, hogy beszélt a királynővel a Blunt-ügyről, aki nagyon nyugodtan és meglepődés nélkül fogadta az egészet

– jegyezte meg Hanley. Christopher Andrew professzor, aki az MI5 hivatalos történetét írja, elárulta, hogy Heath később megtudta, hogy a királynő valamelyest már be volt avatva korábban is; és „már egy évtizeddel korábban” kapott egy fülest.

A királynő azonban csak annyit árult el, hogy tudott a Blunttal kapcsolatos gyanúról, amikor kémbarátai, Guy Burgess és Donald Maclean 1951-ben Oroszországba menekültek.

Valószínűleg valaki említett neki már valamit az 1950-es évek elején, talán nem sokkal a trónra lépése után

– írta Hanley.

De menjünk vissza 1972 novemberébe, amikor Hanley megpróbálta meggyőzni Sir Martint, hogy tegye ki valahogy Bluntot a palotából. De Sir Martin azzal érvelt, hogy semmi értelme, hiszen Blunt már úgyis majdnem az ajtón kívül van.

Charteris úgy gondolta, hogy a királynő nem tud róla, és nem akarta tovább növelni az aggodalmait azzal, hogy elmondja neki. Charteris azonban megerősítette, hogy a királynő egyáltalán nem rajongott Bluntért, és ritkán találkozott vele

– számolt be róla Hanley.

Az aktákból kiderült, hogy korábban az MI5 és a palota közötti kommunikáció Blunttal kapcsolatban rendszertelen volt.

1964 áprilisában az akkori főigazgató, Sir Roger Hollis tájékoztatta Sir Martin elődjét, Sir Michael Adeane-t, amikor szembesíteni akarták Bluntot az árulására vonatkozó új bizonyítékokkal, amelyek végül a beismeréshez vezettek.

Sir Michael Adeane megköszönte, hogy tájékoztattam őt az álláspontról. Azt mondta, hogy nem javasolja, hogy bárki másnak is beszéljünk erről, de kérte, hogy értesítsük, ha később felmerülne a nyilvánosságra kerülés lehetősége, hogy abban a szakaszban megtehesse a szükséges lépéseket

– számolt be Sir Roger.

Sir Michaelt csak 1967 októberében tájékoztatták újra, több mint három évvel azután, hogy Blunt végül beismerte a történteket, és akkor is csak azért, mert a Sunday Times egy másik cambridge-i kém, Kim Philby ügyében folytatott nyomozása miatt „fennállt a nyilvánosság veszélye”. Miranda Carter, aki 2001-ben életrajzot írt Bluntról, azt mondta, hogy szerinte a királynőt valamikor 1965 után informálisan tájékoztathatták.

Henry Brooke belügyminiszter, aki beavatott volt az információba, szintén úgy döntött, hogy nem szól neki, mert nem akarta „növelni a terheit”. Az akták összességében arra utalnak, hogy az MI5 vonakodott megosztani az ügy részleteit bárkivel is a kormányban.

Bluntot végül Margaret Thatcher miniszterelnök buktatta le 1979-ben egy alsóházi nyilatkozatban. Blunt 1983-ban, 75 éves korában hunyt el, miután megfosztották lovagi címétől.

Az akták most egy új, az MI5 munkájára összpontosító nagyszabású kiállítás miatt kerültek nyilvánosságra, amely tavasszal nyílik meg a Nemzeti Levéltárban. A kiállítási tárgyak között szerepel majd egy részletes jelentés Blunt kihallgatásáról, amikor végül vallomást tett, miután Arthur Martin, az MI5 tisztje szembesítette őt a fiatal amerikai Michael Straight vallomásával, akit Blunt beszervezett, hogy az 1930-as években az oroszoknak dolgozzon.

Egy teljes percig ült és nézett rám, anélkül, hogy megszólalt volna. Mondtam neki, hogy a hallgatása már elárulta, amit tudni akartam. Vajon most már el tudná mondani az egészet? Blunt válasza az volt: »Adj öt percet, amíg a lelkiismeretemmel megbirkózom«. Kiment a szobából, vett magának egy italt, visszatért, és megállt a magas ablaknál, ami a Portman térre nézett. Adtam neki néhány perc csendet, majd újra felszólítottam, hogy mondja el a dolgot. Visszajött a székéhez, és elmesélte nekem ezt a történetet

– írta Martin.

Forrás: Mirror Online

Nyitókép: Getty Images