
Tényleg jobb a nők fájdalomtűrő képessége, mint a férfiaké?
Amikor az emberek a tetoválással, sportsérülésekkel vagy szüléssel kapcsolatos tapasztalataikról beszélgetnek, gyakran felmerül egy kérdés: a különböző nemű emberek másképp élik meg a fájdalmat?
Kiderült, hogy sejtszinten, úgy tűnik, valóban vannak eredendő különbségek abban, ahogyan a férfiak és a nők feldolgozzák a fájdalmas ingereket. De arra a kérdésre, hogy melyik nem rendelkezik magasabb fájdalomtűrő képességgel, homályosabb a válasz.
Ahhoz, hogy valaki fájdalmat érezzen, a nociceptoroknak nevezett érzékelő neuronok érzékelik a fájdalmas ingereket, majd jelet küldenek az agyba értelmezésre.
Ezek a fájdalmas ingerek közé tartozik a szélsőséges hőmérséklet, a mechanikai nyomás és a gyulladás. Az emberek különbséget mutatnak az egyes ingerek érzékelésében, és ezek a különbségek különböző tényezőkből, többek között az egyén neméből erednek.
Több tanulmány is arról számolt be, hogy a nők fájdalomérzékenysége magasabb, fájdalomküszöbe pedig alacsonyabb, mint a férfiaké. Például egy 2012-es tanulmány, amely azt vizsgálta, hogy a férfiak és a nők hogyan reagálnak a fizikai nyomásra, azt találta, hogy a nők érzékenyebbek a mechanikai fájdalomra, mint a férfiak. Egy másik vizsgálatban arra kérték a férfiakat és a nőket, hogy jelezzék, mikor éreznek hőingereket, és ítéljék meg azok intenzitását. Ez azt sugallta, hogy a nőknek alacsonyabb a fájdalomküszöbük a hőre, mint a férfiaknak.
Köztudott, hogy a nők érzékenyebbek a fájdalomra, mint a férfiak. Ezt embereknél több száz tanulmányban kimutatták; nem mindegyikük szignifikáns statisztikailag, de lényegében mindegyikük ugyanabba az irányba mutat
− mondta Jeffrey Mogil, a McGill Egyetem viselkedési idegtudományok professzora, aki a fájdalom nemi különbségeit tanulmányozza.
Fotó: Shutterstock
Néhány tanulmány azonban az ellenkezőjét mutatja.
Egy 2023-ban közzétett tanulmányban a kutatók 22 serdülőt − 12 nőt és 10 férfit − vontak be egy termikus fájdalomérzékenységi teszthez. Ezeket a résztvevőket hideg és meleg ingereknek tették ki, majd megkérték őket, hogy értékeljék a fájdalom intenzitását. A férfiak mindkét ingerre magasabb fájdalomintenzitást értékeltek, mint a nők. Más tanulmányok azt sugallták, hogy nincsenek különbségek a férfiak és a nők fájdalomkeltő hőre adott reakciói között.
A tudósok között azért van a témában nézeteltérés, mert nincsenek „értelmes" mérőszámok a fájdalomtűrés mérésére
− mondta Frank Porreca, az Arizonai Egyetem idegtudományi professzora. Egy adott személy fájdalomküszöbe és tűrőképessége általában tesztek és környezetek szerint változik; ráadásul egyes tanulmányok szerint a nők megbízhatóbb tesztalanyok, mint a férfiak, és következetesebb értékelést adnak a fájdalomról.
Porreca olyan mechanizmusokat tanulmányoz, amelyek elősegíthetik a fájdalmat, és ő és csapata nemrégiben felfedezte, hogy a férfiak és a nők nociceptorait különböző anyagok aktiválják.
Vagyis a fájdalomérzékelés első lépése különbözik a nemek között.
Mogil elmondta, hogy korábban nem mutatták ki, hogy maguknak a nociceptoroknak a jellemzői nemtől függőek lennének.
Azt tudták, hogy a fájdalomingereknek bizonyos küszöbértékeket meg kell haladniuk ahhoz, hogy a nociceptorok aktiválódjanak. Általában egy alacsony intenzitású inger, például hideg víz ivása nem aktiválná a nociceptorokat − de ha fáj a szánk, akkor az ott lévő nociceptorok aktiválódnak. Ebben a forgatókönyvben a nociceptorok aktiválódásának küszöbe lecsökken, és a csapata arra volt kíváncsi, hogy ez az „érzékenyítés" függ-e a nemtől.
Fotó: Shutterstock
A vizsgálathoz mintát vettek nociceptorsejtekből a háti gyökérganglionból, a gerincvelőhöz közeli terminálból, amelyen keresztül az érzékszervi információk a központi idegrendszerbe jutnak. A csapat hím és nőstény egerekből, főemlősökből és emberekből vett sejteket, és különböző anyagoknak tette ki azokat.
Korábbi tanulmányok szerint a prolaktin nevű hormon szerepet játszik a nőstények fájdalomra adott válaszában, az orexin nevű kémiai hírvivő pedig a hímek fájdalomreakciójában, így ezek tökéletes szereknek tűntek a kísérlethez. Az eredmények azt mutatták, hogy a sejtek az összes vizsgált faj esetében másképp viselkedtek, amikor bármelyik anyagnak ki voltak téve.
A prolaktin csökkentette a nociceptorok aktiválódásának küszöbét a nőknél, de a férfiakra nem volt hatással. Ezzel szemben az orexin érzékenyítette a hím sejteket, de nem volt hatással a nőstény sejtekre. Mindkét anyag a természetben mindkét nemben előfordul, de eltérő koncentrációban.
A nociceptorok, amelyeket akár hím vagy nőstény állatokból, akár emberi donorokból nyerünk, meglehetősen különböznek abban, hogy milyen folyamatok eredményezik a küszöbértékek ilyen mértékű csökkenését
− mondta Porreca. Hozzátette, hogy ez a felfedezés segíthet olyan fájdalomterápiák kidolgozásában, amelyek a férfiak és a nők számára optimalizáltak, különösen mivel „a fájdalmat érzők többsége nő".
Forrás: Live Science
Nyitókép: Shutterstock