Ilyen trükkökkel szabályozták a fogamzásgátlást a 19. századi nők
1878-ban a Homeopátiás Főiskolán végzett Sarah Chase előadókörúton vett részt, aki egyedülálló anyaként Manhattanben kereste a kenyerét, előadásokat tartott a város közösségi helyiségeiben, majd a korabeli rendőrségi jelentések és újságok szerint "aljas cikkeket" árult, köztük útmutatókat arról, hogyan lehet abortuszt előidézni.
A Chase által értékesített ad hoc születésszabályozó eszközök most a Case Western Reserve Egyetem Dittrick Orvostörténeti Múzeumában láthatók, ahol a látogatók az ókortól napjainkig terjedő tárgyakat tekinthetnek meg, amelyek azt mutatják, hogy a nők mindig is megosztották egymással a reproduktív egészségük szabályozására vonatkozó információkat – és mások mindig is megpróbálták megakadályozni őket ebben.
A 19. században Chase megélhetése a modern idők egyik leghírhedtebb születésszabályozás-ellenes keresztes lovagjának a nemtetszését is kivívta: Anthony Comstock lobbista állt a születésszabályozás értékesítését 1873-ban bűncselekménnyé nyilvánító, névadó törvények mögött. Az Andrea Tone által a Devices and Desires című könyvben leírtak szerint Comstock csapdát állított fel, hogy tetten érje Chase-t, és azonnal letartóztatási parancsot adott ki ellene.
Ez volt a születésszabályozás és az abortusz vadnyugati korszaka, a Comstock-törvények 1873-as hatálybalépése utáni időszak, és Margaret Sanger ápoló, születésszabályozó aktivista által az 1910-es években az Egyesült Államokban létrehozott első fogamzásgátló klinika megnyitása előtt.
Ebben az időszakban a születésszabályozás illegális volt, az abortuszról nem lehetett hallani, és a nők ki voltak szolgáltatva a biológiának, amikor reproduktív sorsuk irányításáról volt szó. Sőt, 2017-ben egy újságíró azt állította az National Public Radio-ban, hogy az abortusz nem volt része az amerikai életnek a 19. században, mert a kifejezés egyetlen korabeli újságban sem szerepelt (ezt az állítást később a történészek felháborodásának köszönhetően korrigálták).
Ahhoz azonban, hogy megértsük, hogyan terjesztették az abortuszt és a születésszabályozást ebben az időszakban, meg kell értenünk, hogyan terjedt az információ a hivatalos csatornákon kívül. A születésszabályozás az aranykor Amerikájában szakadófélben lévő üzlet volt, legalábbis néhány fehér, dolgozó és középosztálybeli, írástudó nő számára.
Néhány szerencsés vállalkozó – köztük olyan nők, mint Sarah Chase – gyártott fogamzásgátlókat és magzatehajtó szereket (amelyek nem mindig voltak biztonságosak vagy hatékonyak), a hatóságok elől kitérve és a börtönbüntetést kockáztatva, miközben az e termékek beszerzéséről és használatáról szóló információk kódolt nyelven és suttogó hálózatokon keresztül könnyen terjedtek a nők között.
A suttogó hálózatok már régóta megkönnyítik a nők közötti beszélgetéseket a testükről és a termékenységükről, mondja a Case Western Reserve Universityn történelemből doktorált Naomi Rendina.
„A Comstock korában helyi és informális" oktatóhálózat alakult ki, amely a fogamzásgátlóról szóló információkat továbbította: hogyan kell használni, és ki árulja. Ez az információs hálózat a női suttogó hálózatok hosszú történetére támaszkodott Amerikában, amely a puritánokig és bábáikig nyúlik vissza”
– írja Andrea Ton.
„Ha bementél a helyi drogériába, lehet, hogy zavarba jöttél volna, ha kiválasztod a kívánt pesszáriumot. Stigmatizálva volt, még akkor is, ha az emberek továbbra is beszéltek ezekről a dolgokról a konyhaasztalnál, megosztották egymással ötleteiket egy kávé mellett. Ez még mindig egy suttogós dolog volt”
– mondta Lauren Thompson, az egyik történész, aki a Twitteren kijavította az NPR riporterét.
Ez a suttogó hálózat olyan erős volt, hogy miután a fogamzásgátlás legálissá vált, a fogamzásgátló gyártók igyekeztek lejáratni azt olyan reklámkampányokkal, amelyek célja a fogyasztók támogatásának erősítése volt a „tudományosan tesztelt”, nem pedig „csak” a barátok által ajánlott termékekkel – írja Tone.
Donna Drucker, a Contraception (Fogamzásgátlás) című könyv szerzője megjegyzi, hogy a könyvek is fontos szerepet játszottak a reproduktív egészséggel kapcsolatos információk terjesztésében. Ez az írott anyag, mint mondta, olyan kézikönyveket tartalmazott, mint a 17. századi Arisztotelész mesterműve, és olyan röpiratokat, mint a Fruits of Philosophy. Utóbbit egy 1832-es massachusettsi orvos írta, aki azt javasolta, hogy szex előtt egy szivacsot egy hozzáerősített szalaggal helyezzenek a hüvelybe. Ezek a pamfletek előfutárai voltak a későbbi születésszabályozási reformerek által terjesztett írásos anyagoknak, mint például Margaret Sanger What Every Girl Should Know (Amit minden lánynak tudnia kell) című művének.
Szivacsok, óvszerek, irrigátorok – mindezek a korabeli módszerek kezdetlegesebb formában már a 19. században is léteztek. A Dittrick Múzeumban több mint 1100 ilyen történelmi születésszabályozási tárgyból álló válogatás látható, amely 650 tárgyból álló gyűjteményként indult, és 2004-ben egy gyógyszeripari elnök adományozott a múzeumnak: egy katalógushoz készült grafitvázlat egy beöntésről vagy zuhanyról, egy gézbe csomagolt sárga egészségügyi szivacs, állati hártyából készült óvszerek vagy a fém, Dumas Cap névre hallgató méhszájsapka, amely lényegében pesszárium volt (bár Európában ez volt a divat, Amerikában ebben az időben nehéz volt megtalálni őket). Sokan egyenesen a hátsó kertbe mentek, és teákat készítettek, olyan gyógynövényekből, mint a csombormenta, a varádics és az anyarozs.
Drucker elmondása szerint e módszerek némelyikét otthon is ki lehetett főzni és alkalmazni (hangsúlyozta, hogy nem szabad otthon kipróbálni őket). Néhányat azonban meg kellett vásárolni. Bár néhány vállalat, mint például a Colgate, megkockáztatta a Comstockiak haragját azzal, hogy legálisabb termékeik mellett fogamzásgátlót is gyártottak, összességében az alaptörvények miatt ez volt a kisüzemi, feketepiaci születésszabályozás aranykora – magyarázza Tone.
Sarah Chase mellett Tone ír egy Kentuckyban élő Harriet Losey-ről, aki Madame Zelaski néven árulta fogamzásgátlóit, valamint Antoinette Hon lengyel bevándorlóról, aki Mrs. Hon néven bórsavból, timföldből és cink-szulfátból álló irrigáló port árult. Tone azt írja, hogy a fogamzásgátlást már eleve körülvevő megbélyegzés lehetőséget adott néhány nőnek arra, hogy vállalkozóvá váljon egy olyan időszakban, amikor más területek elzárkóztak tőlük. Ráadásul a nőknek a háztartási tisztítószerekkel és termékekkel kapcsolatos meglévő ismeretei segítettek nekik abban, hogy e vegyi anyagokon alapuló gyógymódokat találjanak ki és forgalmazzanak.
Ez nem azt jelenti, hogy mindenki hozzáférhetett ilyen termékekhez. Egy átlagos középosztálybeli, középiskolát végzett, fehér nőnek, például Chicagóban 1885-ben nem biztos, hogy megvolt a nyelvtudása vagy a forrásai ahhoz, hogy egy orvostól kérjen fogamzásgátlót, vagy maga keressen ilyen eszközöket (az ebben az időben Amerikába költöző dél- és kelet-európai bevándorlókról kevesebbet tudunk, és a korábban rabszolgasorban élő nők gyakorlata is különbözött fehér társaikétól).
De azok az emberek, akiknek megvolt a tudásuk és az anyagi lehetőségeik ahhoz, hogy fogamzásgátlót keressenek, tudták, hol és hogyan kell azt tenniük. Ez a kirakós második darabja a suttogó hálózatok mellett: a cenzorok meghiúsítására szolgáló kódolt nyelvezet. Minden nap, országszerte, abortusz és fogamzásgátlás hirdetések jelentek meg az újságokban. Az olvasóknak csak tudniuk kellett, mit keressenek.
A nőknek kreatívnak kellett lenniük, hogy hogyan juttassák el az információt, mondta Rendina. A „menstruáció helyreállításáról” volt szó, nem pedig abortuszról. Olyan eufemisztikus megnevezésekkel illették, min az „elzáródás megszüntetése”, vagy a „méh tisztítása”.
Az ebből az időszakból származó újságokat átnézve láthatók az „Anyasegítő” vagy „portugál női tabletták” hirdetései, a „természetes betegségük elfojtása alatt vajúdó” nőknek szánt gyógyszerek, a „Németországból származó felújító tabletták” és hasonlók.
Nyitókép: Shutterstock / Pixel-Shot
