Egyiptomi orvoslás

Meglepően fejlett fogamzásgátlása és orvosi ellátása volt az ókori Egyiptomnak

Az ókori Egyiptom fejlett orvostudománya hatékony sebellátást, fogamzásgátlást, a modern gyógyszertáraknál több gyógyszert, a szívbetegségek pontos diagnózisát és még sok mást is tartalmazott.

Az ókori világban az egyiptomiak közismertek voltak gyógyászati ellátásukról. Homérosz is ezt írja az Odüsszeiában, míg Hérodotosz hozzáteszi, hogy a Perzsa Birodalom uralkodóinak, Cyrusnak és Dareiosznak is voltak egyiptomi orvosai. Az ókori Egyiptom orvoslásáról szóló ismeretek legalább 3500 évre nyúlnak vissza három elsődleges papiruszból: az Ebers-, az Edwin Smith- és a Kahun-nőgyógyászati feljegyzéseiből.

A papiruszokon található utasítások közül sokan párhuzamba állíthatók a modern orvosi eljárásokkal, és több száz összetevőt felhasználó gyógymódokat tartalmaznak. Ezen összetevők némelyikéről a közelmúltban laboratóriumi bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy hatékony gyógyszerészeti tulajdonságokat tartalmaznak.

Az ókori Egyiptom orvostudománya: diagnosztikai eljárás

George Ebers, a lipcsei egyetem egyiptológia professzora 1862-ben egy figyelemre méltó dokumentum birtokába jutott. Fordítás közben felfedezte, hogy i. e. 1500 körül íródott, de nyilvánvalóan egy ezer évvel régebbi eredetiből írták át, gyakorló orvosok számára készült referenciaként, és a betegellátás merev eljárásait határozta meg.

Először is az orvosnak ki kellett kérdeznie a beteget. Másodszor fizikális vizsgálatot végeztek a szaglásuk segítségével, ellenőrizték a pulzust és megtapogatták a szívdobogást. Harmadszor a vizeletet, a székletet és a köpetet vizsgálták, végül egy három lehetőségből álló prognózishoz jutottak. Az orvos eldönti, hogy kezelhető betegségről van-e szó, olyan betegségről, amellyel meg lehet küzdeni vagy olyanról, amely ellen semmit sem lehet tenni.

Az Ebers-papirusz többi része több mint hétszáz gyógymódot és ráolvasást tartalmaz, igaz, a gyógynövény-összetevők közül a fordítási nehézségek miatt sok még mindig ismeretlen.

Az ókori Egyiptom orvostudományának szakterületei

Az egyiptomi történelem során az Óbirodalomtól a Ptolemaioszokig számos orvos szakosodott. Amint azt Hérodotosz is megjegyezte, a sírokon található feliratok és az orvosi papiruszok azt mutatják, hogy Egyiptomban ideggyógyászok, szemészek, fogorvosok, gasztroenterológusok, proktológusok és belgyógyászok is praktizáltak. Néhány orvosnak egynél több szakterülete volt. Az egyik nagy tudású orvos Ir-en-akhy volt. Sírja arról ad hírt, hogy szemorvos, gasztroenterológus, „a folyadékok tolmácsa" és „a végbélnyílás pásztora" volt.

Többféle egyéb gyakorló is létezett. Az Ebers-papirusz említi a „snwn"-t, amely egy világi orvos, egy „sau"-t, aki mágus volt, és egy „wabot", aki gyógyító pap volt. A fáraó által fizetett orvosok ingyen kezelhették a betegeket. A legtöbb gyógyító középosztálybeli volt, és különböző gabonafélékkel és sörrel fizették őket, de néhány udvari orvos a felsőbb osztályhoz tartozott. A mai napig Qa'ar a legrégebbi múmia, amelyet orvosként találtak. Az V. dinasztia idején élt, i. e. 2500 körül. Ez megfelel az Ebers-papirusz eredeti változatának hozzávetőleges dátumának; ezért Qa'ar valószínűleg már ebben a korai időszakban is egy jól megalapozott orvosi hagyományon belül dolgozott.

Lássuk az orvostudomány az ókori Egyiptomban alkalmazott módszereit:

Sebkezelés

Az orvosok is a hadsereggel együtt utaztak a hadjáratokon, hogy ellássák a sebesülteket. Valójában a létező legrégebbi orvosi tankönyvek a sebellátással foglalkoznak. Az i.e. 1500 körül keletkezett Edwin Smith-papirusz, akárcsak az Ebers-papirusz, feltehetően az Óbirodalomból (i.e. 2500 körül) származó, sokkal régebbi szövegekből íródott át, melyből többek között az derül ki, hogy az egyszerű sebeket friss hússal bekenték, olaj és méz keverékével lezárták, és vászonkötésbe csomagolták. Ősi sebkötözőként a méz ideális lett volna, mivel nem szaporította a baktériumokat. Az Ebers-papiruszban található gyógymódokban is széles körben használták.

A súlyosabb, tátongó, de nem fertőzött sebeket összevarrták. Végül, ha egy seb helyileg begyulladt, kiszárító oldatokat alkalmaztak a seb kiszárítására. Ha a beteg belázasodott, azaz szepszis lépett fel, a sebet kiégették, és ezzel gyakorlatilag eltávolították a sérült szövetet, hogy a gyógyulás megindulhasson. Így az ókori egyiptomiak legalább i. e. 1600-ra, de valószínűleg már jóval korábban is, teljesen tisztában voltak a sebek különböző stádiumaival és súlyosságával, és a rendelkezésre álló eszközökkel hozzáértően látták el őket. Az égési sérüléseket is hasonló szakértelemmel kezelték.

Gyógyszerek

Az Ebers-papirusz szerint az édes sör élesztője szintén sebgyógyszerként szolgált. Jelenleg ez az első dokumentált beszámoló az antibiotikumként használt élesztőről, ami mutatja, hogy az ókori Egyiptom orvostudománya mennyire progresszív volt. Ezenkívül a penészes kenyér egyike volt a fertőzések kezelésére használt számos gyógymódnak az ókori Egyiptomban.

Míg a penészes kenyér kockázatos eljárás lett volna, és nem hozta volna létre a jelenleg antibiotikumként használt nemzetséghez tartozó penicillint, a penicillin családba tartozó gombafajt termeszthetett, attól függően, hogy milyen kenyéren nőtt. Mint sok népi gyógymód esetében, a hatékonysággal és biztonságossággal kapcsolatos számos kérdésre még nem született válasz.

Az ókori Egyiptom gyógyszerei rengeteg olyan növényből és egyéb anyagból készültek, amelyekről ma már elismerték, hogy gyógyszerészeti tulajdonságokkal rendelkeznek. A nyers fokhagymát például széles körben használták allicin-tartalma miatt, például az asztma kordában tartására. A fűzfa és mirtusz főzetét a gyulladások és ízületi fájdalmak enyhítésére használták, ami a szalicin használatának rendkívül korai előfutára, ahogyan azt ma az aszpirinben használják.

Egyéb használt növények és ásványi anyagok közé tartozik a csicseriborsó, a lóhere, a kannabisz, az endívia, az írisz, a mustár, a rózsa, a rozmaring, a tövis, a spárga, a tojás, a máj, a viasz, a kömény, az édeskömény, az aloe, a ricinusolaj és a széklet.

Szembetegségek, paraziták és az első protézis

Különböző szembetegségek endémiásak voltak a térségben, beleértve a Chlamydia trachomatis baktérium okozta trachoma okozta vakságot. A szemfertőzések kordában tartásának egyik módja a kozmetikumok használata volt. A szemceruzát antimonnal készítették, amelynek antibakteriális hatását vizsgálják. Hasonlóképpen, az ókori egyiptomiak által kedvelt zöld szemhéjfesték a színét a rézből nyerő malachitból készült, amely szintén erős antibakteriális szer.

A műcégtag legkorábbi tárgyi bizonyítéka egy lány nagylábujja egy papi sírban, i. e. 1500 körül. A pap a lánya lábujját egy fa- és bőrutánzatra cserélte, ezzel esztétikai és funkcionális megfelelőt teremtve.

Fogamzásgátlás és impotencia

A fogamzásgátlás társadalmilag és vallásilag elfogadott volt, melyet a bábák tanítottak. A Kahun nőgyógyászati papirusz több receptet is felsorol az i. e. 1800-ból származó, belsőleg beadható fogamzásgátló szerekre. Az utasítások olyan összetevőket tartalmaztak, mint a nátron, amely egy különböző egyiptomi tavakban talált sófajta volt, akácgumi, savanyú tej és krokodiltrágya keverékéből. Mindegyik spermicid tulajdonságokat tartalmazott. A natron szárítószerként működött, melyhez a savanyú tej tejsavval járult hozzá. Még a krokodiltrágya is, amely több modern kutató szerint a legjobban működött partnertől való elriasztásként, kissé lúgos volt – magasabb lúgosság a modern spermicidek egyik összetevője.

Az Ebers-papirusz számos receptet tartalmazott az impotencia gyógyítására, és a keverékek közül több is segíthetett. Például a szentjánoskenyérfa gyakori összetevő, és magas hisztamintartalommal rendelkezik. Az alacsony hisztaminszintű egereknél csökkent párosodást mutattak ki.

(The Collector)

Nyitókép: Pinterest