Száguldás, Forma-1, szerelem – indul a versenyszezon!
Az biztos, hogy előbb akad meg a szemem egy jelentősen újszerű vonalvezetésű autón vagy a Nadal-Medvegyev meccsen, mint egy ételrecepten, és nem is ez az egyetlen probléma velem, tudom. A barátnőim kánonban tudnák alátámasztani a tényt, hogy én még egyetlen parádésra sikerült fogás elkészítési furfangja felől sem érdeklődtem soha, ellenben a legapróbetűsebb rész is érdekel a kisvártatva elstartoló Forma-1-es szezon új aerodinamikai szabályait illetőleg. 2003-ban pecsételődött meg a sorsom, mikor a Hungaroringen találtam magam a Renault boxában, ahol a legnagyobb meglepetésre egy hamvasan fiatal fiúcska, bizonyos Fernando Alonso nyert óriási ovációt okozva a csapatának, mely lelkesedés futótűzként terjedve megperzselt engem is.
Azóta nincs szebb dolog számomra, mint a motor felmorgása, a rajt semmivel össze nem hasonlítható, minden idegszálával pattanásig feszülése, a taktika, a szenvedély, az erő és a konok elszántság.
Az előző szezon a Tejút-rendszer magasságáig emelte a lécet izgalom tekintetében, hiszen az utolsó futamig nyitva hagyta a világbajnok személyének kérdését. Futamokon keresztül ment Hamilton és Verstappent között az adok-kapok, míg végül a szezonzáróra bekövetkezett az idilli állapot, oda ugyanis pontegyenlőséggel érkeztek meg a fiúk, mely forgatókönyvre az 1974-es szezon óta nem volt példa, amikor is még Emerson Fittipaldi és Clay Regazzoni tekergette az élen a kormányt.
Parádés utolsó futam volt, hangszál nem maradt épen, frizura rendezetten, idegsejtek lettek önként öngyilkosok az utolsó körre, ahol végül előzéssel, test a test ellen dőlt el a világbajnoki cím sorsa.
Ráadásul a két élen álló csapat, a Mercedes és a Red Bull is a rózsák háborúját vívta a két istálló csapatfőnökével és elsőszámú hangadójával, Toto Wolffal és a Spice Girls-férj Christian Hornerrel a főszerepben. Azon túl, hogy a versenyzőik pályán történt minden incidense során sarkosan egymással ellentétes álláspontra helyezkedtek, akadt temérdek egyéb sportszakmai téma is, amelyben a versenyzés szüneteiben egymásnak feszülhetett a két kommunikációs tábor. A minden határt feszegető, azt át-átlépő szezon végül a holland győzelmével zárult, az azóta lovaggá ütött Hamilton pedig egyelőre legalábbis kénytelen beérni a hétszeres címmel, amit Schumacherrel kéz a kézben birtokol. Márpedig az idevágó passzust már bizonyos Ayrton Senna megmondta annak idején, nevezetesen, hogy másodiknak lenni annyi, mint elsőnek lenni a vesztesek között. Hamilton sem örült túlságosan a szépen csillogó ezüst serlegnek. Olyannyira nem, hogy szerződést szegve el sem ment a díjátadóra, látványosan törölt mindenkit Instagramon, egyszóval duzzogott, na. Talán ez a hiszti nem tűnik túl férfiasnak, de ne feledjük, hogy ők egytől egyik versenyfixált, győzelemorientált kis fickók, akiknek nincs B-opció, csakis, ha elsőként látják meg a kockás zászlót. Ez a reflexek és a merészség derbyje. „Azért versenyzem általában sötét sisakrostéllyal, mert minél kevesebbet látsz, annál gyorsabb vagy!” – mondta egyikük. Minden versenyhétvégén kockáztatják az életüket fülükben zubogó szívveréssel, adrenalinpatakkal az ereikben. A Netflix már három kasszasiker évadot leforgatott az istállók körül sündörögve, minden tényezőnek számító arcot mikrofonvégre tűzve, de a tavalyi szezontól bizonyosan végtelenítve tapsikoltak és a szájuk szélét nyalogatták, mert annyi volt az intrika, fondorlat, döbbenetes fordulat, ami borítékolja a sztratoszféráig érő nézettséget és a szaporán csengő pénztárgépet.
Mi következik az ideg- és frizuraborzoló előző szezon után?
Az idei év jó néhány változást hoz, talán a legjelentősebbeket 1983 óta. A változtatások nagy része az előzést elősegítő aerodinamikára vonatkozik elsőként azt helyezve a célkeresztbe, hogy szorosabbá tegyék a küzdelmet. Ennek érdekében igyekeztek jelentősen lecsökkenteni az autók által keltett turbulens levegő mennyiségét, mivel ez hátráltatja a hátulról érkező versenyzőt, aki, mivel rengeteg leszorítóerőt veszít, a kanyarokban nem tud kellően közel maradni az előtte haladóhoz, ráadásul az abroncsai is gyorsabban kopnak. Apropó abroncs, bevezetik az új, 18 colos felniket, és a 2009-es szezont követően visszatérnek az autókra a keréktárcsák, amelyek szintén a tisztább áramlatot hivatottak biztosítani.
A március 20-ai szezonkezdést megelőzően kétszer 3 napot kapnak a csapatok a tesztelésre, ahol végérvényesen véget ér a titkolózás, a szemérmesen paraván mögé dugdosott, kíváncsi tekintetek elől bújócskázó időszak, és pályára küldik a paripákat. A zárt ajtók mögött zajló barcelonai első etapot már magunk mögött tudjuk, 10-étől pedig a bahreini teszt vette kezdetét, ahol már előzékenyen szélesre tárták a kapukat a rajongók és a filmes stábok előtt. Ha nem is lehet biztos forgatókönyvet lemodellezni a teszteket követően, de az erőviszonyok hozzávetőleges alakulásáról már azért nyerhetünk némi képet még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy kicsit a pszichikai hadviselés és a stratégiák diadala ez a sport, így aztán abszolút benne van a pakliban, hogy egyik csapat elaltatja a gyanakvást szándékosan csetlő-botló formát mutatva, a másik pedig erőt demonstrál a majdnem semmire.
Orosz problémák – itt is
Tovább nehezíti az utolsó métereket a jelenlegi orosz-ukrán (h)arcoskodás, ami azon nyomban kiütötte a versenynaptárból Szocsit mint biztos szeptemberi helyszínt, és a Haas csapatot is jócskán kellemetlen helyzetbe hozta, hiszen fő szponzoruk, az Uralkali körül a hivatalos közleménye szerint elfogyott a levegő, és leradírozták magukat a szponzorok sorából, velük pedig járulékosan ment a levesbe a pilóta, Nyitika Mazepin is. Egyelőre még nincs is hivatalos közlemény arról, hogy ki lesz Mick Schumacher csapattársa.
Akárhogy is, már csak alig néhányat kell aludnunk, hogy a bahreini Szahírban feldübörögjön az a temérdeksok lóerő és apró réseket keresgetve próbáljanak összeszorított szájjal és ökölbe szorult gyomorral jobb pozícióban elfordulni az első kanyarban ők húszan, akik vért isznak minden versenyhétvégén, az évadnyitó futamokon pedig végképp nagyratörő reménnyel és becsvággyal csapnak a lovak közé. Talán még az én, 41. évére ráforduló spanyol matadorom is összeszed néhány lepattanó pontot ezen a november 20-áig tartó dzsemborin, ahol alighanem Hamilton is igyekezni fog megmutatni Verstappennek, hogy mi fán terem a revans című társasjáték, amiben nem hatost kell dobni, hanem kondenzcsíksebesen repeszteni, hiszen Andretti óta tudjuk, hogy
„ha azt érzed, hogy ura vagy a helyzetnek, akkor az csak azt jelenti, hogy nem vagy elég gyors.”
Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.
Nyitókép: GettyImages
