A HD-114082 névre keresztelt csillag mindössze 300 fényévre van a bolygónktól, körülötte pedig egy hozzávetőlegesen 15 millió éves, Földszerű planéta kering. Ennek felfedezése már magában is egy különlegesség, hiszen az eddigi egyik legfiatalabb exobolygó, melyet valaha talált az emberiség. A HD-114082b nevű bolygó azonban több rejtélyt is tartogat.

Amikor a szakértők felfedeznek egy exobolygót, akkor azonnal két tulajdonságát kezdik meghatározni. Az egyik a mérete, a másik pedig a sűrűsége. Ezek viszonylag könnyen kikövetkeztethetők, hiszen a csillagok kutatásai közben a fényük apró elhalványulásaiból fedezik fel magukat a bolygókat.

Ha a kutatók tisztában vannak egy csillag általános fényességével, akkor abból már egyértelműen adódik, hogy a planéta mekkora részt takar el keringése közben, vagyis mennyi lehet a sugara.

Ezen felül a másik tulajdonságot a csillagok apró kilengéseiből képesek megállapítani, melyeket a bolygók gravitációs ereje miatt produkálhatnak. Vizsgálatok során rájöttek, hogy a szóban forgó exobolygó sugara megegyezik a Jupiterével, viszont a tömege közel nyolcszorosa annak a gázóriásnak. Tehát sűrűsége hozzávetőlegesen duplája a Földének és tízszerese a Jupiterének.

Mindezek értelmében lehetetlennek tűnik, hogy egy szuper nagy kőzetbolygóról legyen szó, ugyanis annak a kategóriának a felső határa 3 földi sugár és 25 földi tömeg. Eddigi feltételezések szerint egy gázóriást fedezhettek fel.

Egy kis videós ismertető a gázóriásokról:

A ScienceAlert cikkében leírtak alapján az óriásbolygók kialakulásának két lehetséges módja létezik:

• hideg képződés: a csillag körül keringő kicsi, kavicsszerű kőzetek lassan összeállnak egy egésszé. Az idő előrehaladtával és az összméretük gyarapodásával hidrogén és a hélium szabadul el rajtuk, majd végül légkör képződik a kialakult kőzetmag körül;
• meleg képződés: egy, a csillag körül lévő instabil régió a gravitáció hatástól közvetlenül magába omlik. Ebben az esetben nincs kőzetmag.

Ezek alapján a tudósok kizártnak vélik a második opciót, viszont egy esetleges kőzetmag létezése esetén is túl nagy a tömeg a mérethez képest. Vagy a mag tartalmaz kifejezetten nehéz egységeket, vagy valamilyen más változó következett be a képződésben, melyre idáig nem figyeltek fel a szakértők.

Akármiről is legyen szó, az biztos, hogy további kutatások szükségesek a témakörön belül. Ralf Launhardt — csillagász — így nyilatkozott a témában:

„Még túl korai lenne elvetni a forró képződés gondolatát. Csak annyit mondhatunk, hogy még mindig nem értjük jól az óriásbolygók kialakulását."

Nyitókép: Shutterstock