Eddigi hasonló kísérletek alatt a szakértők az alanyok neuron szintjét kísérték figyelemmel, de azoknak az eredményei zajosak és nehezen értelmezhetők voltak. Azok alapján tehát a gondolatolvasás egy használhatatlan, kudarcba fulladt próbálkozás volt. A mostani tanulmány a régi elméletekkel szembe menve a véráramlás változásait vette alapul.

A kísérletek kezdetén az alanyokkal 16 órán keresztül rádióműsorokat és podcasteket hallgattattak. Ez azért volt szükséges, hogy az adatfelvevő algoritmus, mely elméletileg képes rájönni arra, hogy mit hallanak az emberek, megtanulja a szervezetben történő változások értelmezését.

A próbálkozást siker koronázta, hiszen az esetek többségében meg tudta fejteni a program a hallott szövegek jelentését. Emellett sikernek könyvelték el azt is, hogy a némafilmek esetében is működött a folyamat. Ez azért jó, mert a technológia nem korlátozódik a beszélt nyelv rendszerére, hanem más érzékszervek által felvett információkat is képes észlelni.

Mind ezek ellenére voltak hiányosságok is. Bizonyos helyzetekben összekeverte a rádióműsorokból és podcastből felvett adatokat. Ennek értelmében az algoritmus képes megfejteni a gondolatok jelentéseit, de azt már nem tudja megmondani, hogy kitől, vagy hogy honnan érkeznek azok.

Fontos megjegyezni azt is, hogy az egyik alanynál alkalmazott sémákat a program nem tudta újraalkalmazni egy másik résztvevőnél. Ennek magyarázatára még nem jöttek rá a szakértők, de úgy tűnik, hogy a bonyolult agyi folyamatokat minden személy esetében újra és újra dekódolni kell.

Ez a kutatás segíthet megérteni az agy különböző részeinek szerepét és funkcióit, illetve a technológia nagy segítséget nyújthat majd a betegápolásnál a néma és írni nem tudó betegek kezelésél.

Forrás: Futurism

Nyitókép: Shuttertsock