1927-ben Charles Lindbergh lett az első ember, aki egyedül, megszakítás nélkül átrepülte az Atlanti-óceánt New York és Párizs között. Ez a teljesítmény világsztárrá tette az amerikai pilótát. Hazatérése után országos körútra indult, hogy a repülés fejlesztését népszerűsítse, és hamar a kialakuló légiközlekedési ipar egyik legismertebb arca lett.

Ugyanebben az időszakban, egy mexikói diplomáciai út során ismerkedett meg későbbi feleségével, Anne Morrow-val. A pár 1929. május 27-én házasodott össze New Jersey-ben, Englewoodban, majd egy évvel később megszületett első fiuk, Charles Jr.

A család életét tragédia törte meg, amikor a kis Charles Jr.-t alig kétéves korában elrabolták a New Jersey-i otthonukból. Az esetet később „a század bűntényeként” emlegették. Néhány hónappal később a gyermek holttestét megtalálták, ami hatalmas médiavisszhangot váltott ki. A Lindbergh család ezért Európába költözött, és éveken át Franciaország, illetve Anglia között éltek, miközben öt további gyermekük született.

Európában Lindbergh tovább folytatta politikai tevékenységét is, amely során több vitatott nézetet is megfogalmazott, és szimpátiát mutatott a náci Németország irányába. Később visszatértek az Egyesült Államokba, ahol továbbra is aktívan dolgozott a polgári és katonai repülés területén. Utazásai során azonban egy sokkal rejtettebb magánélet is kibontakozott: Lindbergh nemcsak egy, hanem három titkos családot is fenntartott a feleségén kívül.

Anne-től született hat gyermeke mellett legalább hét további gyermeke is született három német nővel, két nővérrel és a személyi titkárával. Halála után, 1974-ben, hosszú ideig nem volt ismert ez a kettős élet, egészen addig, amíg a 2000-es években DNS-vizsgálatok nem igazolták, hogy Lindbergh több német gyermek biológiai apja is volt, köztük Astrid Bouteiul és két testvére, David és Dyrk Hesshaimer.

Miközben Hedy Lamarr a filmvilág ünnepelt sztárja volt, osztrák színésznőként idejét nemcsak a kamerák előtt töltötte: egy rádióvezérlési rendszer feltalálásán is dolgozott, amelyet a második világháborúban a tengelyhatalmak által alkalmazott rádiózavarás ellen fejlesztettek ki.

Pályáját Csehszlovákiában kezdte az 1930-as évek elején, majd feleségül ment Fritz Mandl fegyvergyároshoz, aki kapcsolatban állt az olasz fasiszta rendszerrel. E viharos kapcsolat során Lamarr több katonai technológiai fejlesztésbe is betekintést nyert, ami később jelentősen befolyásolta érdeklődését a tudomány iránt. Miután elhagyta Mandlt, Londonba költözött, majd Hollywoodba került, ahol az MGM stúdióval szerződött Louis B. Mayer segítségével. Az 1930-as évek végétől több sikeres filmben is szerepelt olyan sztárok mellett, mint Clark Gable, de egy idő után belefáradt abba, hogy folyamatosan az „egzotikus csábító” szerepébe kényszerítik.

Ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni a feltalálással, és George Antheil zeneszerzővel együtt 1941-ben szabadalmat nyújtottak be egy frekvenciaugratásos rádióvezérlő rendszerre. Bár az amerikai haditengerészet akkor még nem használta fel, a technológia később továbbfejlesztve fontos szerepet kapott, például az 1962-es kubai rakétaválság idején.

Az 1950-es évekre Lamarr filmes karrierje visszaesett, és fokozatosan visszavonult a nyilvánosságtól. 2000 januárjában hunyt el floridai otthonában, 85 éves korában.

Isaac Newton neve elsősorban a fizika és a matematika forradalmasításával kapcsolódik össze, azonban kevésbé ismert, hogy a brit tudós a pénzügyi bűnözés elleni harcban is kulcsszerepet játszott. A brit korona súlyos pénzügyi problémákkal küzdött, amikor elterjedt egy „clipping” nevű pénzhamisítási módszer. Ennek során a csalók apró ezüstdarabokat vágtak le az érmék széléről, majd az így összegyűjtött fémet beolvasztották és újraértékesítették.

Newton 1699-től haláláig a Királyi Pénzverde mestereként dolgozott, és aktívan részt vett a hamisítói hálózatok felderítésében. Sőt, személyesen is hozzájárult William Chaloner bűnbandájának felszámolásához. Emellett átfogó reformokat vezetett be a pénzverésben, például a gépi vágású, recézett szélű érmék bevezetését, amelyek megnehezítették a hamisítást és stabilizálták a brit pénzrendszert.

Coco Chanel a divatvilág egyik legnagyobb ikonja volt, ám a második világháború idején rendkívül ellentmondásos kapcsolatba került a náci rendszerrel. Miután romantikus viszonyba került Hans Günther von Dincklage báróval, aki a német hírszerzéshez (Abwehr) kötődött, Chanel együttműködést kezdett a náci hírszerző szervezettel, és információkat továbbított a brit felső társaság köreiben.

1940 körül a párizsi Hôtel Ritz-ben élt, amely a náci hírszerzés egyik központja volt az megszállás idején. Chanelnek azonban nemcsak politikai, hanem gazdasági érdekei is voltak: megpróbálta visszaszerezni a Parfums Chanel feletti irányítást, kihasználva az árjazási törvényeket, hogy kiszorítsa a zsidó Wertheimer családot.

A háború után Chanelt kihallgatták, de nem emeltek ellene vádat. Ezután Svájcba költözött, ahol sikeresen újraépítette divatbirodalmát és visszatért a nemzetközi színtérre.

Mata Hari – születési nevén Margaretha Zelle – holland táncosnő és kurtizán volt, akit az első világháború alatt kémkedéssel vádoltak meg. Egy sikertelen házasság után Párizsba költözött, ahol „Mata Hari” néven új személyiséget alakított ki, amelyhez egy fiktív jávai hercegnői háttértörténetet is kitalált.

Erotikus táncai révén hamar a európai elit kedvence lett, és több befolyásos politikus szeretője is volt. Semleges állampolgársága lehetővé tette számára az európai utazást a háború idején, ami felkeltette a francia hírszerzés figyelmét. Később Franciaország számára is kémkedni kezdett, azonban néhány sikertelen küldetés után letartóztatták, és Németországnak való kémkedéssel vádolták meg. Egy gyenge bizonyítékokon alapuló per után 1917. október 15-én kivégezték.

Bár sokáig veszélyes kettős ügynökként tartották számon, későbbi történészi értékelések szerint inkább bűnbakként használták fel, mintsem valódi, kiemelkedő kémként.

(Mental Floss)