A Glasgowi Egyetem kutatója, Ilyena Hirskyj-Douglas, aki az állatok és a számítógép közti interakciót vizsgálja, november végén mutatta be a DogPhone prototípusát. A számítógépes, képernyős kutyatelefont labradorja, Zack tesztelte a publikussá válás előtt.

A kutyamobil egy labdába rejtett mozgásérzékelővel aktiválódik. Ha a labda megmozdul, az eszköz felhívja a gazdit, aki ebével egy laptopképernyőn keresztül léphet kapcsolatba. A képernyő a kutya esetében nem az íróasztalon foglal helyet.

A tesztidőszak alatt Zack átlagosan napi ötször hívta fel a kutatót, igaz, ezek közül néhány véletlen volt: például Zack alvás közben ráfeküdt a labdájára.

Más alkalmakkor azonban úgy tűnt, szándékos hívásindítás történt: a labrador farokcsóválva nézte a gazdit, aki megjelent a képernyőn, sőt, egyes esetekben interakciót is kezdeményezett vele, például odavitte neki a kedvenc játékát.

Viszont olyan is előfordult, hogy felhívta a gazdit, majd hátat fordított és elsétált – gazdaként ezt könnyen gondolhatnánk neheztelésnek a hosszú távollét és a szagtalan, élettelen monitor miatt.

Az előrejelzések szerint 2025-re a mesterséges intelligencián alapuló, állatok részére tervezett okosjátékok piacának forgalma elérheti a 20 milliárd dollárt. Ezek között lehetnek majd olyan robotok, akik játszanak az egyedül lévő kutyussal, olyan önműködő jutalomfalat-adagolók, amik helyettünk tanítják a kutyát – ami persze nem helyettesíti a gazda munkáját, csupán lefoglalja a magányos ebet –, és persze az eddigieknél jóval okosabb kamerák.

Érdekes lehet azonban mérlegelni azt a kérdést, amit az ELTE Etológia Tanszékének és a hozzájuk kapcsolódó Lendület Kutatócsoportoknak a megállapítása vet fel.

Az etológusok arra jutottak, hogy a kutya-gazda és az anya-gyerek kötődés hátterében hasonló agyi mechanizmusok állnak.

A kutya számára a gazda dicsérő hangja nagyobb jutalommal bír az erősebben kötődő négylábúak esetében, márpedig “a kötődés alapvető funkciója, hogy a függő egyedet (gyerek, kutya) a gondozó közelében tartsa” – írja Gácsi Márta, a cikk utolsó szerzője. Ezek után csak az a kérdés, hogy a számítógépes képernyő közelségnek számít-e, ha a kisgyerekek és a kutyák alapvetően testi közelségre vágynak? Vagyis: helyettesíthet-e engem a virtuális én?

Forrás: psychologytoday.com, etologia.elte.hu
Szöveg: Baumann Viola
Nyitókép: 123RF