A kutatók korábbi vizsgálatok alapján már tudták, hogy a neurodiverz személyek – például az autizmussal vagy magzati alkohol szindrómával (FAS) élők – gyakrabban küzdenek a hallásukat érintő problémával. A mostani kutatásban 12 autizmussal élő, 10 FAS-os és 27 neurotipikus (akiknek idegrendszere a társadalomban normálisnak számít – a szerk.) résztvevőt vizsgáltak, akik életkor és nem szerint megegyeztek.

A kutatás során a résztvevőknek egy számítógépes program segítségével kellett egy adott beszélgetést kiszűrni több más hang közül – ezt nevezik „koktélparti-problémának” (amikor mindenfajta környezetben képesek vagyunk egyetlen beszélőre összepontosítani, akkor is, ha a hangja elveszik a környező zajokban – a szerk.). Az eredmények szerint az alacsonyabb IQ-val rendelkezők minden csoportban rosszabbul teljesítettek.

– mondta Bonnie Lau, a kutatás vezetője. Vagyis nem maga a hallás, hanem az információfeldolgozási képességek befolyásolják, ki mennyire tudja megérteni, mit mondanak neki zajos környezetben.

A szakértők szerint a háttérzajban folytatott kommunikáció komoly kognitív terhelést jelent: egyszerre kell feldolgozni a bejövő hangokat, eldönteni, melyik információ fontos, és reagálni a nonverbális jelekre is, például mosolyra vagy bólintásra.

Bár a kutatás mintája kicsi volt, eredményei fontos gyakorlati következményeket vonhatnak maguk után. A szakértők szerint például a hallási problémákkal küzdő diákokat érdemes lehet közelebb ültetni az osztályterem elejéhez, nem pedig kizárólag hallásvizsgálattal kezelni a problémát.

Korábbi kutatások már összefüggést találtak az ilyen típusú problémák és a demencia között is, ám ez az új tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a hallási nehézségek nem mindig a fülből erednek. Ahogy Lau fogalmazott: „Nem kell halláskárosodásban szenvedni ahhoz, hogy valaki nehezen halljon meg egy beszélgetést egy zajos étteremben vagy bármely más kihívást jelentő helyzetben.”

Forrás: Science Alert