Egy volt komornyik elárulta, mit gondolt Diana valójában a Balmoral-tesztről
Paul Burrell, Diana hercegné egykori komornyikja szeptember 11-én jelenteti meg a királyi családdal töltött éveiről szóló könyvét, amelyről már most megdöbbentő részletek derülnek ki. A kötet egyik érdekes fejezete Diana első balmorali vadászélményét idézi fel, amely számára inkább rémálom, mint királyi tradíció volt.
Paul Burrell több mint tíz évig dolgozott Diana mellett, egészen a hercegné 1997-es tragikus haláláig. Új könyve, a The Royal Insider: My Life with The Queen, The King and Princess Diana (A királyi bennfentes: Életem a királynővel, a királlyal és Diana hercegnével) már most nagy port kavart: a Daily Mail folyamatosan új részleteket hoz le belőle, miközben a királyi család állítólag feszülten figyeli, mi kerül még napvilágra.
A kötetben Burrell felidézi, hogy Diana mennyire idegenkedett a vadászattól, amely a királyi család egyik legősibb hagyományának számít. Ez része a hivatalosan nem elismert, de a királyi család egyik sokat emlegetett „beavatási próbájának", a Balmoral-tesztnek.
Ha a királyi családba egy új udvarló vagy jövendőbeli házastárs érkezik, akkor rendszeresen elutaznak vele a skóciai Balmoralban található kastélyba, ahol különböző, a családhoz kapcsolható tevékenyégeken vesznek részt. Ide tartozik a már említett vadászat, de a lovaglás és a horgászat is. Állítások szerint, ha valaki jól alkalmazkodik ezekhez, akkor átment a teszten.
Burrell szerint Diana nehezen viselte a Balmoralban töltött időt:
Városi lány volt, nem szerette a lovakat, a sárt, a lövöldözést, és különösen a vadászatot, amit barbár dolognak tartott. Mégis megpróbált megfelelni a férjének.
Hozzátette, hogy a leendő walesi hercegnének végig kellett néznie, ahogy felvágják a levadászott szarvas hasát, ahogy a belek kifolynak, és még vért is kentek az arcára. Diana számára a rituálé olyan volt, mintha egy viktoriánus regénybe csöppent volna, de hasonlóképpen írt Harry herceg is a Tartalék című könyvében. Sussex hercege a „pokoli szagot” emelte ki, amelytől felfordult a gyomra.
Burrell szerint a hercegné mindig a „való világban” élt – szemben Balmoral zárt falaival. Őt inkább a hajléktalanság, a HIV és AIDS vagy épp az aknák problémája foglalkoztatta, és ezek sehogy sem illettek a kastély fényűző keretei közé.
A könyvben Burrell beszámol arról is, hogy a hercegné sokszor keserű szájízzel beszélt férjéről. Mint mondta: „Soha nem szerelmet akart, hanem egy anyát.” Diana bevallotta, hogy mindig szerette Károlyt, de Camilla Parker Bowles-t, a „másik nőt” gyűlölte. A szeretet azonban nem volt kölcsönös: Burrell szerint Károly egyszer egy heves veszekedés közben így szólt Dianához:
Soha nem szerettelek. Csak azért vettelek el, hogy gyerekeim legyenek.
A volt komornyik a pár házasságát egy „háborús övezethez” hasonlított, amely Harry születésével végleg megingott. Burrell felidézte, amikor Károly belépett a kórházi szobába, és meglátta a kisfiút, csak ennyit mondott: „Ó, vörös haj.” Diana rögtön hozzátette, hogy ez a Spencer-család génje, de férje állítólag így felelt: „Legalább most már van egy örökösöm és egy tartalék örökösöm, úgyhogy visszamehetek Camillához.” Diana állítólag később sírva vallotta be Burrellnek, hogy azon az estén sírva aludt el, tudva, hogy a házassága véget ért.
Burrell hozzátette, hogy úgy érzi, kötelessége átadni ezeket a történeteket Vilmosnak és Harrynek – abban a reményben, hogy közelebb kerülnek egymáshoz. A testvérek kapcsolata ugyanis továbbra is romokban áll, mióta Harry és Meghan Markle elhagyták a királyi családot.
„Diana a sziklájának nevezett engem” – mondja Burrell, hozzátéve, hogy biztos benne: a hercegné is azt akarná, hogy a fiai tudják az igazságot.
Bár Károly egész életében Camillát szerette, Burrell szerint Dianával kötöttt házassága az, ami igazán meghatározta a király életét.
Forrás: Vanity Fair
