Ennek a háziállatnak a tartása megduplázhatja a skizofrénia kockázatát
Egy friss elemzés szerint akár meg is duplázhatja a skizofréniával összefüggő zavarok kockázatát, ha macskát tartunk – legalábbis erre utal 17 korábbi kutatás eredményeinek összevetése.
John McGrath pszichiáter és a Queensland Centre for Mental Health Research munkatársai 44 év kutatásait vizsgálták át, 11 országból – köztük az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból. A 2023-ban a Schizophrenia Bulletin folyóiratban megjelent áttekintés „szignifikáns összefüggést talált a szélesen értelmezett macskatartás és a skizofrénia-szerű zavarok magasabb kockázata között”.
A kutatók hangsúlyozzák: sokkal több, magas minőségű vizsgálatra lenne szükség, hogy tisztábban lássunk.
A feltételezés nem új. Már 1995-ben felmerült, hogy a macskákkal töltött gyerekkor összefügghet a skizofréniával, főként a Toxoplasma gondii nevű parazita miatt. A kutatási eredmények azonban eddig meglehetősen vegyes képet adtak. Egyes vizsgálatok találtak kapcsolatot, mások nem.
A T. gondii általában ártalmatlan parazita, amely nyers hússal, szennyezett vízzel vagy fertőzött macska ürülékével terjedhet. Az amerikai becslések szerint mintegy 40 millió ember hordozza, többnyire tünetmentesen. A tudósok azonban régóta vizsgálják, milyen hatásai lehetnek az idegrendszerre: korábbi eredmények szerint befolyásolhat neurotranszmittereket, összefügghet személyiségváltozással, pszichotikus tünetek megjelenésével és egyes neurológiai zavarokkal is.
Fontos ugyanakkor kiemelni: az összefüggés még nem jelent ok-okozati viszonyt, és eddig semmi nem bizonyította, hogy a parazita ténylegesen macskáról került volna át az érintett emberekre.
A mostani áttekintés szerint a macskának kitett személyeknél kétszer magasabbak voltak a skizofrénia kialakulásának esélyei – ám a kutatók óvatosságra intenek. A 17 vizsgált kutatásból 15 eset-kontroll vizsgálat volt, amelyek nem alkalmasak ok-okozat megállapítására, és gyakran nem számolnak minden zavaró tényezővel. Több tanulmány minősége pedig kifejezetten gyenge volt.
A kutatások ráadásul következetlen eredményeket hoztak. Egy amerikai vizsgálat például nem talált kapcsolatot a macskatartás és a skizotípia pontszámok között, viszont kimutatta, hogy azok, akiket macska harapott meg, magasabb értékeket értek el. Egy másik tanulmány szintén összefüggést talált a macskaharapás és bizonyos pszichés élmények között, de felvetette, hogy akár más kórokozók – például Pasteurella multocida – is állhatnak a háttérben.
A mostani áttekintés végkövetkeztetése visszafogott, de egyértelmű:
Eredményeink alátámasztják, hogy lehet kapcsolat a macskatartás és a skizofréniaszerű zavarok kockázata között, de döntő bizonyíték még nincs. Nagyobb, reprezentatív mintákon végzett, magas minőségű kutatásokra van szükség.
