Ezt jelentheti a kutyád pislogása
Chiara Canori, az olaszországi Parmai Egyetem evolúcióbiológusa pályafutása során azt tapasztalta, hogy a kutyák többet pislognak más kutyák, sőt emberek közelében, mint az ilyen társas interakciókon kívül.
Annak kiderítésére, hogy ezek a pislogások valóban jeleket küldenek-e, egy kutatócsoport élén egyfajta tudományos filmestet szervezett egy csomó házi kedvenc kutyusnak.
A résztvevő 54 kutya mindegyike a gazdájával együtt ült végig egy filmvetítésen, ahol három különböző videót mutattak nekik, amelyeken más kutyák pislognak, orrot nyalnak, és mozdulatlanul figyelnek. Az egyes filmműfajok között 5 perc szünetet kaptak, hogy kiheverjék a filmnézésre adott reakcióikat.
Az arcjelzéseket egy kutyás színésztrió – egy 6 éves terrier keverék, egy 5 éves cocker spániel keverék és egy 1 éves border collie keverék – adta elő. A kísérleti vizsgálat kizárta, hogy a klipekben szereplő kutya kiléte befolyásolta volna a közönség figyelmét, valamint azt is, hogy a kutyák milyen arckifejezést adtak elő.
Korábbi tanulmányok szerint a kutya orrnyalogatása pozitív várakozást vagy frusztrációt jelez, amelyek szorosan az érzelmek szomszédságában helyezkednek el.
A kutyák ebtársaik pislogására adott reakcióinak méréséhez a kutatócsapat a filmnézés során végig nyomon követte a nézők szívverését, abban a reményben, hogy ez némi érzelmi reakciót nyújthat, vagy legalábbis azt, hogy mennyire voltak izgatottak vagy nyugodtak.
Az a tény, hogy a szívritmus a nézések során végig stabil maradt, nem sokat árul el az érzékelt arcjelek érzelmi árnyalatairól, de arra utal, hogy a közönség reakcióját nem befolyásolta semmilyen környezeti stressz.
Ahogy Canori és csapata gyanította, a közönség kutyái lényegesen gyakrabban pislogtak a „pislogós” klipek nézése közben, mint az orrnyalogatósak esetében. Hasonló volt a mintázat a pislogós videók és a figyelős videók összehasonlításakor is, de ezek az eredmények statisztikailag nem voltak elég szignifikánsak ahhoz, hogy bármit is mondjanak.
Ez egy mimikai jelenséget feltételez, kicsit olyan, mint amikor valaki a közelben ásít (vagy akár csak megemlíti), és mi is ásítani kezdünk.
A főemlősök tudat alatt is kommunikálnak pislogással: az emberek hajlamosak vagyunk szinkronizálni a pislogást társas partnereikkel, különösen a beszédszünetekben, vagy a beszélgetés befejezésével.
Lehetséges, hogy a kutyák pislogási viselkedése is szerepet játszik a kommunikációjukban, amiről már tudjuk, hogy a macskák társas életének fontos része. Ez a kutatás pedig újabb bizonyítékkal szolgál erre a tényre.
„A kutyáknál a pislogást megnyugtató viselkedésnek tekintik, amelyet a fajtársakkal szembeni nem agresszív szándék kifejezésére használnak. A kutyáknál a kölcsönös pislogás segíthet a fajon belüli társas kötődések megkönnyítésében, a frusztrációval való megbirkózásban és a nem agresszív szándékok közlésében, ahogyan azt már kimutatták az emberekkel való fajközi kontextusban”
– írják a szerzők.
Azt azonban nem tudni, hogy a pislogás valójában mit jelent a kutyák számára: csak annyit, hogy valószínűleg jelent valamit.
Nyitókép: Shutterstock
