Az oxitocin több állatnál – így nálunk is – központi jelentőségű a bizalom, a kötődés és a stressz-szabályozás szempontjából. Emberi kísérletek kimutatták, hogy jelenléte fokozza a másokba vetett bizalmat, és segít csökkenteni a kortizol, azaz a stresszhormon szintjét. Nem véletlen, hogy a macskával való összebújás megnyugtat: a hormon aktiválja a szervezet „pihenj és eméssz” rendszerét, így elősegítve a testi-lelki ellazulást.

Sokáig csak a kutyáknál vizsgálták az oxitocin-kapcsolatot, de az utóbbi években a macskák is egyre inkább a kutatások fókuszába kerültek. Egy 2021-es japán tanulmány például kimutatta, hogy már egy rövid simogatás és kedves beszéd is növelte a gazdik oxitocinszintjét. Sőt, ha a macska maga kezdeményezte a kontaktust – ölbe ült, vagy odabújt –, akkor mind a gazdánál, mind az állatnál emelkedett a hormon szintje.

A hatás természetesen nem minden cicánál egyforma. Azok a macskák, amelyek biztonságosan kötődnek, oxitocin-többlettel reagálnak a nyugodt simogatásra. Az elkerülő vagy szorongóbb cicák esetében azonban akár csökkenhet is a hormon szintje, ha a kontaktust rájuk erőltetik. A tanulság: a kötődés akkor erősödik, ha tiszteletben tartjuk a macska saját határait.

Bár a kutyákkal való összehasonlításban a macskák általában szerényebb oxitocin-választ váltanak ki, az is világos, hogy bizalmuk nehezebben elnyerhető – ám ha egyszer megkapjuk, ugyanaz a biokémiai mechanizmus erősíti meg, amely szülőt a gyermekhez vagy partnereket egymáshoz köt.

Legközelebb, amikor a cicánk lassan ránk pislog a kanapé túlsó végéből, vagy dorombolva az ölünkbe kucorodik, jusson eszünkbe: ilyenkor nemcsak a szíveünkmelegszik fel, hanem mindkettőnk agya is szeretethormont termel, így erősítve a kapcsolatot és oldva a napi feszültséget.