Meglepő felfedezés: a madaraknál is nagyon gyakori az önkielégítés
Egy nemrég közölt kutatás eredménye szerint az önkielégítés sokkal elterjedtebb lehet a madaraknál, mint korábban gondolták. Az eredmények alapján ez a viselkedés számos madárfajnál előfordul, és nem feltétlenül a fogság vagy a stressz következménye.
Az önkielégítés az állatvilágban egyáltalán nem számít ritkaságnak. Korábban már megfigyelték többek között főemlősöknél, delfineknél, rozmároknál, elefántoknál, lovaknál, mókusoknál és kutyáknál is. A jelenség azonban a madarak esetében eddig jóval kevesebb figyelmet kapott. Ennek részben az lehetett az oka, hogy a korábbi megfigyelések főként fogságban tartott madarakról szóltak.
A szakértők ezért sokáig azt feltételezték, hogy az önkielégítés inkább a bezártsággal vagy a stresszel függhet össze. Egyes esetekben még különböző beavatkozásokkal is próbálták visszaszorítani a viselkedést. A brit Lancashire Egyetem kutatói elsőként készítettek átfogó vizsgálatot a témáról. A tanulmány során tudományos publikációkat, valamint madártartóktól és tenyésztőktől származó adatokat elemeztek. Összesen 120 madárfaj viselkedéséről gyűjtöttek információkat, amelyek 22 nagyobb madárcsoportot képviseltek.
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy az önkielégítés nem csak fogságban tartott madaraknál fordul elő, a kutatók szerint a jelenség vadon élő fajoknál is széles körben megfigyelhető. Az adatok alapján a természetes környezetben élő, szüleik által felnevelt madaraknál gyakrabban fordul elő, mint az ember által nevelt egyedeknél. A kutatók azt is megállapították, hogy a hím madaraknál gyakrabban fordul elő, mint a tojóknál. A hímekről szóló feljegyzések 55 százalékában szerepelt önkielégítés, míg a nőstények esetében ez az arány 36 százalék volt. A kor gyakorlatilag nem volt számottevő, mivel a jelenséget szinte ugyanolyan arányban figyelték meg fiatal és kifejlett madaraknál is.
A kutatók szerint az eredmények arra utalnak, hogy az önkielégítés a madarak természetes viselkedésének része. A tanulmány szerzői úgy vélik, a jelenséget nem szabad automatikusan a stressz vagy a rossz tartási körülmények jelének tekinteni. Ez az állatok jólléte szempontjából is fontos felismerés lehet. Az eredmények segíthetnek a madártartóknak, a tenyésztőknek és az állatorvosoknak abban, hogy jobban megértsék a madarak természetes viselkedését, és ennek megfelelően gondoskodjanak róluk.
