A NASA veszélyes anomáliát észlelt a Föld mágneses mezejében

A Föld mágneses mezejében felfedeztek egy anomáliát, mely kihatással van a bolygónk körül keringő műholdakra is. Ez egy olyan súlyos problémát jelent, hogy még a NASA is figyelemmel kíséri a jelenség változását és mozgását. Íme minden, amit tudni érdemes erről a témáról!

A dél-atlanti anomáliát (SAA)a NASA szakemberei úgy jellemezték, mint a Föld mágneses mezején keletkezett horpadást vagy mélyedést. A jelenséget már hosszú évek óta követik figyelemmel a tudósok. Fő tulajdonsága, hogy meggyengíti a mágneses térerősséget. Ez magára a földi életre nincs kihatással, ellenben a műholdakra és más űrben keringő elektronikus berendezésekre igen.

Éppen ezért nem olyan meglepő, hogy a NASA is folyamatosan tanulmányozza az anomália fejlődését és hatásait. Amikor egy szerkezet a bolygónk körül keringve találkozik ezzel a jelenséggel, akkor — a ScienceAlert cikkében leírtak alapján — a műholdak fedélzetén lévő technológiai rendszerek rövidre záródhatnak és meghibásodhatnak.

Óvintézkedés gyanánt éppen ezért a szakemberek rendszeresen, rutinszerűen leállítják a műholdak berendezéseit. Bár többnyire csak kisebb zavarokat okoz az anomália, nem lehet biztosan tudni, hogy nem következik be egy nagyobb probléma. Terry Sabaka, a NASA geofizikusa úgy nyilatkozott, hogy a Föld mágneses mezője valójában „számos áramforrásból származó mezők szuperpozíciója.”

Ennek elsődleges forrása a bolygónk külső magjában, több ezer kilométerrel a föld alatt kavargó, olvadt vasból álló óceán. Ez a mozgás generálja a mágneses energiát, de úgy tűnik, hogy ezt nem egyenletesen teszi.

„A megfigyelt SAA a régióban a dipólusmező gyengülő dominanciájának következményeként is értelmezhető. Pontosabban, egy lokalizált, fordított polaritású mező erősen növekszik a SAA régióban, így a mező intenzitása nagyon gyengévé válik, gyengébbé, mint a környező régióké"

— mondta Weijia Kuang, a NASA geofizikusa és matematikusa.

Egyelőre még nagyon sok mindent nem lehet tudni az anomáliával kapcsolatban. Azt viszont kimutatták az utóbbi időben, hogy északnyugati irányba sodródik. Ami viszont még szokatlanabb, hogy valamilyen okból kifolyólag két részre oszlik. Azt is megállapították, hogy az SAA feltehetően nem mostanában jött létre, hanem akár 11 millió évvel ezelőtt is érinthette a Földet.