A Maldív-szigetek híres Csillagtengere részben valós, részben kitaláció, de ez csak tovább növeli az ország egyik legnépszerűbb turisztikai látványosságának rejtélyét.
Az Indiai-óceán csillogó kiterjedése a sötétben kéken ragyog, és olyan látványt nyújt, mintha a csillagok a víz alá merültek volna, miután leestek az égből. A part mentén még több apró csillagszerű pöttyöt sodornak fel a hullámok, és hullanak a partra, megvilágítva a nedves homokot, mintha az éjszakai égbolt tükröződései lennének.
Ez a hihetetlen látványosság, amelyet általában Csillagok tengerének neveznek, az egyik legnépszerűbb látnivaló a Maldív-szigeteken, számos lenyűgöző képet találni róla az interneten, így nem csoda, hogy egyre több turista keresi fel a helyet. Abban azonban kevesen értenek egyet, hogy pontosan hol található a maldív-szigeteki Csillagtenger.
Ez azért van, mert a Csillagok tengere valójában nem létezik.
A Csillagtenger mint földrajzi hely, nem létezik. Ennek egyszerű oka az, hogy ezek a varázslatosnak tűnő fények biolumineszcens planktonok, amelyek az óceánban bolyonganak és akkor világítanak, ha mechanikai stressz éri őket, és nagyon kis nyomásváltozásokra is reagálnak.
„Amikor az emberek azt mondják, hogy látni akarják a Csillagok Tengerét a Maldív-szigeteken, valójában egy kémiai reakciót akarnak látni – ez a biolumineszcens plankton”
– magyarázza Lauren Arthur tengerbiológus, aki nyolc évig dolgozott a Maldív-szigeteken, és nemrég tért vissza, hogy filmet készítsen a tenger élővilágáról.
A biolumineszcencia olyan kémiai reakció, amelynek során fény keletkezik, míg a plankton egy gyűjtőfogalom a mikroszkopikus organizmusokra, amelyek nem tudják irányítani a mozgásukat, csak lebegnek az áramlatokban, mondja Arthur.
Nem minden plankton képes fényt kibocsátani, csak bizonyos fajok képesek rá, de még akkor sem világítanak folyamatosan, csak ha megzavarják őket.
„Nincs egy konkrét hely, ahol biolumineszcens planktont találhatunk. Bárhol megtalálható a Maldív-szigeteken, vagy akár a világ bármely pontján, ahol plankton található, még az Egyesült Királyságban is.”
Fotó: Shutterstock
Ez azt jelenti, hogy bár a Maldív-szigetek híres Csillagtengere nem létezik, mégis láthatunk valami csillagtengerre hasonlítót, de ennek megtapasztalása nagyrészt a szerencsén múlik.
Arthur azt ajánlja, hogy aki kifejezetten a Csillagtenger látványa miatt menne a Maldív-szigetekre, az a délnyugati monszun idején (április-október) tegye azt, amikor az áramlatok délnyugatról északkelet felé terelik a planktont, melyekből ekkor található a legnagyobb mennyiségű.
Szerint a víz alatt is nagyobb az esélye, hogy láthatjuk őket, mint a szárazföldön.
„Ha szerencsénk van, akkor láthatjuk, miközben a parton ülünk egy pohár pezsgővel, de a szerencse a kulcsszó. A legjobb módja, hogy meglássuk, ha akkor megyünk a vízbe, amikor sűrű a plankton, és éjszakai búvárkodáson veszünk részt. Ez az egyik legizgalmasabb dolog, amit tehetsz.”
A tengerbiológus többször is megfigyelte már a biolumineszcens planktont újholdkor, amikor nagyon kevés a környezeti fény, és azt javasolja az utazóknak, hogy a következő lépéseket tegyék:
„Először is, gyűjtsék össze a csoportot a vízben, majd kapcsolják ki a vízálló zseblámpákat. Abban a pillanatban, ahogy kikapcsoljátok őket, nagyon hátborzongató, de csak kezdjétek el mozgatni a karotokat és a lábatokat, mint az őrültek. Ez mozgást fog létrehozni a vízoszlopban. Megzavarjátok a planktont, amely fényt fog kibocsátani – akár egy ragadozó, akár egy ember úszása zavarja meg. Amint megzavarod őket, máris a csillagok között lebegsz.”
Nyitókép: Shutterstock
