A Perseverance marsjáró 2024 júliusában a Jezero-kráter egykori folyóvölgyében fúrt le, és vett mintát egy különleges, csíkozott kőzetből, amelyet Cheyava Fallsnak neveztek el. Az ebből származó, Sapphire Canyon nevű mintát a rover műszerei részletesen elemezték.

A vizsgálatok során a tudósok kétféle vasban gazdag ásványt találtak, amelyek jellegzetes, pettyezett mintázatban helyezkedtek el a felszínen. Mindkettő már jól ismert a Földön: az egyik bomló szerves anyagok környezetében fordul elő, a másikat pedig bizonyos mikrobák termelik. A kutatók szerint a Sapphire Canyon egy lehetséges bioszignatúrát tartalmaz – vagyis olyan nyomot, amely arra utalhat, hogy a Marson valaha mikrobiális élet is létezhetett. Az ásványok ugyanis akkor alakulhattak ki, ha ősi mikrobák kémiai reakciók következtében energiát termelnek, de elméletileg élet nélkül is létrejöhettek bizonyos körülmények függvényében.

Bioszignatúra minden olyan jel, amely az élet meglétére utalhat, és élet nélkül nem jöhetne létre. Ez lehet fosszília, biológiai eredetű szerves molekula vagy olyan ásványi mintázat, amelyet csak mikrobák képesek létrehozni. Ha valami csak „potenciális” bioszignatúra – ahogy most a Sapphire Canyon is –, az azt jelenti, hogy akár biológiai eredetű is lehet, de ennek kimutatásához további vizsgálatok szükségesek.

A tudósok a Föld ősi állapotának kutatásából merítik a módszereket: apró nyomokat keresnek kőzetekben, amelyek megőrizhetik az élet jeleit. Ezért ideálisak a kráterek és tómedrek, hiszen ott nagyobb az esély a minták fennmaradására. A Jezero-kráterben egykor folyó táplálta tó kapott helyet – a Földön ez ideális élőhelynek számítana.

A Perseverance PIXL és SHERLOC műszerei „leopárdfoltokhoz” hasonló mintázatot mutattak ki a kőzeten. Ezek koncentrikus reakciófrontok, vagyis olyan zónák, ahol kémiai változások mehettek végbe. A foltokban két ásvány tűnt fel: a vas-foszfátot tartalmazó vivianit és a vas-szulfidból álló greigit.

A Földön a vivianit rendszerint bomló szerves anyagok közelében alakul ki, a greigitet pedig olyan mikrobák termelik, amelyek szulfátot használnak energiaforrásként. Mindkettő a redox grádiensekhez kapcsolódik – vagyis olyan folyamatokhoz, amelyekben az anyagok fokozatosan oxidálódnak vagy redukálódnak.

Jó példa erre a kint hagyott bicikli, amely az eső hatására berozsdásodik. Ez bekövetkezhet spontán is, de számos redoxireakció túl lassú ahhoz, hogy magától menjen végbe – ellenben mikrobák felgyorsíthatják, energiát nyerve ezzel. A kutatók ezért gondolják azt, hogy ha valaha volt élet a Marson, az közrejátszhatott ezeknek az ásványoknak a kialakulásában.

A felfedezés azért is meglepő, mert a minta a fiatalabb üledékes kőzetek közül származik, míg a kutatók eddig inkább az idősebb kőzetekben keresték az élet nyomait. Ez arra utalhat, hogy a Marson talán hosszabb ideig jelen volt az élet, mint korábban hitték, illetve az idősebb kőzetekben is fellelhetőek az élet nyomai, csak nehezebben kimutathatóak.

Az ásványtársulások valóban utalhatnak mikrobák közreműködésére, de egyes folyamatok – például a magas hőmérséklet vagy a savas közeg – is előidézhették őket. A Cheyava Falls kőzet ellenben nem mutatja ezen körülmények nyomait. A biztos válaszhoz a mintát vissza kell hozni a Földre, ahol laboratóriumi technológiákkal különbséget tudnának tenni a biológiai és kémiai eredet között.

Forrás: ScienceAlert