Yayoi Kusama augusztus 14-én, egy tokiói kórházban hunyt el 97 éves korában – erősítette meg a művész cége.

A közlemény szerint Kusama egész életét az alkotásnak szentelte, munkássága pedig messze túlmutatott a festészeten: installációkkal, performanszokkal, irodalommal és költészettel is foglalkozott.

A művész még élete utolsó napjaiban sem hagyta abba a munkát: a közlemény szerint egészen a haláláig festett.

Ma már nehéz elképzelni, hogy a világ egyik legismertebb kortárs művészének számító Kusamának hosszú évtizedeken keresztül kellett küzdenie az elismerésért.

Az 1960-as években New Yorkban próbált érvényesülni, ahol a művészeti életet nagyrészt férfiak uralták. Provokatív performanszaival, meztelenséget is használó akcióival és fallikus formákat felvonultató szobraival ugyan felhívta magára a figyelmet, a művészeti intézményrendszerben nem kapta meg azt a helyet, amelyre vágyott.

Különösen nehezen élte meg, amikor úgy érezte, hogy férfi kortársai – köztük Andy Warhol, Claes Oldenburg és Lucas Samaras – az övéhez hasonló ötletekkel aratnak sikert, miközben munkáikat rangosabb galériákban mutatják be.

Kusama végül csalódottan tért vissza Japánba.

Kusama mentális problémái egész életét és művészetét meghatározták. Gyermekkora óta hallucinációkat tapasztalt, amelyek később alkotásainak egyik legfontosabb inspirációs forrásává váltak.

Önéletrajzában felidézett egy gyermekkori élményt, amikor egy piros virágmintás terítő látványa után úgy érezte, hogy ugyanaz a minta beborítja a mennyezetet, az ablakokat, az oszlopokat, végül pedig saját testét is.

Miután visszatért Japánba, önként vonult be egy pszichiátriai intézetbe, ahol évtizedeken keresztül élt. Olyan kórházat talált, ahol az orvosok nyitottak voltak a művészetterápiára, így biztonságos környezetben folytathatta az alkotást.

A hetvenes és a nyolcvanas évek elején művészete sötétebbé vált, kollázsain többek között az élet és a természet körforgásával foglalkozott.

Kusama egyik legismertebb koncepciója már 1965-ben megszületett. Infinity Mirror Rooms című installációiban tükrök és fények segítségével hozott létre látszólag végtelen tereket, amelyek később látogatók millióit vonzották világszerte.

Az igazi fordulat azonban csak évtizedekkel később következett be.

1993-ban Kusama első önálló japán művészként képviselte hazáját a Velencei Biennálén. A kiállítás hatalmas sikert aratott, és alapvetően megváltoztatta azt, ahogyan Japánban és külföldön tekintettek rá.

Ettől kezdve munkái egyre nagyobb múzeumokba kerültek, a jellegzetes pöttyök és tökök pedig lassan összetéveszthetetlen védjegyeivé váltak. Egyik festménye 2022-ben mintegy 10,5 millió dollárért kelt el egy aukción.

Kusama a divat világába is betört, többek között a Louis Vuittonnal dolgozott együtt. 2023-ban Párizsban egy hatalmas, őt ábrázoló szobor került a divatház épületére.

Bár Kusama művészetében számos visszatérő motívum található, a pöttyök mellett talán a tökök váltak a legismertebbé.

A művész számára ezek nem pusztán játékos formák voltak. A tök a gyerekkorhoz, a biztonsághoz és a nyugalomhoz kötődött. Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a tökök „beszélnek hozzá”, stabilitásuk pedig megnyugtatja.

Japánban az egyik legismertebb alkotása a Naosima szigetén álló hatalmas Red Pumpkin, amely vörös alapon fekete pöttyökkel fogadja a komppal érkező látogatókat.

Kusama pályája különös ívet járt be: az 1960-as évek művészeti világa hosszú ideig kívülállóként kezelte, élete utolsó évtizedeire azonban alkotásai a világ legismertebb múzeumaiban jelentek meg, és generációk számára vált felismerhetővé a neve.

Ebben a közösségi média is szerepet játszott: látványos, tükrökkel, fényekkel és élénk színekkel teli installációi új közönséget találtak, miközben munkássága jóval túlmutatott az Instagramon népszerű látványvilágon.

A gyermekkori hallucinációkból, személyes nehézségekből és évtizedeken át tartó mellőzöttségből végül olyan egyedi művészeti univerzumot teremtett, amely a kortárs képzőművészet egyik legkönnyebben felismerhető világává vált.

(BBC)