Megtalálták a tökéletes ébresztőhangot
Úgy tűnik, a matematiks-filozófusnak igaza volt, kutatások nemrég kimutatták, hogy bizonyos (ébresztő)hangok valóban fokozhatják az éberségünket ébredéskor.
Különösen a dallamokkal teli ébresztők olyan dallamokkal rendelkeznek, amelyek energiával töltik fel a hallgatót, és nagyszerűek a hatékony ébresztéshez. Ahhoz azonban, hogy lássuk, miért van ez így, először is meg kell értenünk, hogyan reagál az agyunk az összetett ingerekre, amikor kimozdulunk az alvási állapotból.
Fontos a helyes ébredés
Az, hogy hogyan ébredünk, nemcsak a hangulatunkra és a nap hátralevő részére lehet hatással, hanem a kogníciónkra és a szellemi teljesítményünkre is. Bizonyos esetekben az ébredés utáni álmosság néhány órával később veszélyes lehet, mivel csökkenti a kritikus döntéshozatalban nyújtott teljesítményünket (például az egészségügyben, vészhelyzetben, biztonságban vagy vezetés közben).
Ezt a csökkent éberségű kognitív állapotot „alvás utáni tehetetlenségnek" nevezik. Ez egyre nagyobb aggodalomra ad okot, mivel súlyos következményekkel járhat a magas kockázatú feladatok elvégzése során, beleértve a vezetést is.
Hogyan ébred fel az agy?
Az alvásból az éberségbe való átmenet nem egy be-kikapcsolószerű rendszert követ, amint azt az agyi képalkotó eljárások feltárták. Az ébredés összetett biológiai folyamatokra támaszkodik, beleértve az agy fokozott véráramlás-elosztását.
Tanulmányok azt mutatják, hogy az éber teljesítmény szempontjából fontos agyi régiók (a prefrontális agykérgi területek) hosszabb időt vesznek igénybe az „elinduláshoz", mint más területek (például a bazális ganglionok), amelyek az ébredés szempontjából fontosak. Ez azt jelenti, hogy ébren lehetünk, de nem egészen.
A kutatások azt is kimutatták, hogy az agyon belüli véráramlási aktivitás az ébredés után csökken az alvás előtti állapothoz képest. Így az éber ébrenléthez részben olyan mechanizmusokra lehet szükség, amelyek ösztönzik a véráramlás újraelosztását az agyban – amit bizonyos típusú hangok és zenék képesek megtenni.
Egy másik tényező, amely befolyásolja az éberséget ébredéskor, hogy milyen alvási szakaszban vagyunk éppen akkor. Kevésbé valószínű, hogy fáradtnak érezzük magunkat, ha éber alvásból ébredünk, szemben a mélyebb, lassú hullámú vagy REM alvással.
A éber alvási szakaszra a Theta-hullámok frekvenciája jellemző (az agy elektromos aktivitásából mérve), és álmosságérzettel járhat. Ebben az alvási szakaszban a külső ingerek, például egy ébresztőóra által kiváltott ébredés gyorsan kirángathatja az embert az alvásból. Ezzel szemben a mély vagy lassú hullámú alvás a Delta hullámfrekvenciákból áll, amelyek az öntudatlansággal járnak együtt. Ebből az alvási szakaszból való teljes felébredés nagyobb kihívást jelent.
Az ébresztő hatékonysága az életkortól is függ. A 18 és 25 év közötti fiatal felnőtteknek hangosabb riasztásra van szükségük, mint az idősebbeknek, a tizenéveseknek pedig még a fiatal felnőtteknél is nagyobb küszöbérték kell. Előfordulhat, hogy 18 évesen akár 20 decibellel hangosabb riasztásra van szükség, mint 80 évesen.
Fontos a hangfrekvencia és a dallam?
De amikor riasztót kell választani, pontosan mi a legjobb választás? Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a különböző ébresztőhangok pozitívan befolyásolhatják az ember ébredés utáni teljesítményét.
Egy 2020-ban közzétett szisztematikus áttekintés kimutatta, hogy az 500 Hz körüli időbeli frekvenciák (a hang hangmagasság Hertzben mérve) jobban ébresztik a kisgyermekeket, mint a 2000+ Hz-es fajták. Hiányzik a kutatás, amelyből meg tudnánk mondani, hogy ez a felnőttekre is érvényes-e, de feltételezhetően ugyanazok a ébresztőtípusok lennének előnyösek.
A hangjelzések, például ha valaki azt kiabálja, hogy „ébresztő!", jobban működnek, mint a magasabb frekvenciák. Ezek azonban nem olyan hatékonyak, mint az 500 Hz-es hangjelzésű csipogó riasztások – hasonlóan a legtöbb mobiltelefonban előre telepítettekhez.
Az új kutatás azt is vizsgálja, hogy a zene, különösen a dallam, milyen szerepet játszik az éber ébredés ösztönzésében. Az eredmények azt mutatják, hogy az, ahogyan az emberek a ébresztő dallamosságát értelmezik, azt is tükrözi, hogy ébredés után mennyire érzik magukat álmosnak.
Itt azok az emberek, akik olyan ébresztőt használnak, amelynek olyan dallama van, amelyet szívesen dúdolnak, kevésbé ébrednek álmosan, mint azok, akiknek a szokásos , monotonon csipogó ébresztője van. Ezt szem előtt tartva a tanulmány zserzői kifejlesztettek egy egyedi ritmikus dallamot, amely az ébredéskor és ébredés után jelentősen jobb teljesítményt eredményezett, összehasonlítva a standard csipogó ébresztőkkel.
Más tanulmányok is megállapították, hogy a népszerű zene (amely dallamosnak értelmezhető) jó az alvási ingerlékenység ellensúlyozására egy rövid szunyókálás után, és még inkább, ha ez a zene a hallgatónak személyesen tetszik.
Mit jelent mindez a mindennapokra nézve? A fentieket figyelembe véve a tökéletes ébresztőnek valahogy így kell szólnia:
- olyan dallama van, amit könnyen elénekelhetünk vagy dúdolhatunk hozzá
- a domináns frekvenciája 500 Hz körül van, és nem túl gyors vagy túl lassú (100-120 ütés/perc az ideális).
- az ébresztőnek hangosabbnak kell lennie a fiatalabbak (vagy a különösen mélyen alvók) számára.
Nyitókép: Shutterstock / TORWAISTUDIO
