A múlt héten Miley Cyrus megnyerte első Grammy-díját, és nők ezrei mentek el első Pilates-órájukra.
Miután a 31 éves énekesnő a 2024-es Grammy-díjátadón előadta a Flowers című slágerét, a közösségi média megszállotja lett a karjainak. Mindenki azon törte a fejét, hogy hogyan lehet ilyen tónusú? A „Miley Cyrus karjai" keresőszó robbanásszerűen terjedt el az alkalmazáson, a fitneszoktatók pedig olyan speciális edzéseket alakítottak ki, mint a „Miley Cyrus tónusos kar edzés", a „Miley Cyrus karedzés".
És ez a megszállotság nem csak a közösségi médiát vette be; a hírügynökségek is siettek megszerezni „fitneszszakértők" idézeteit arról, hogyan lehet elérni Miley izomtónusát. Sőt, néhány táplálkozási szakértő is hozzászólt a témához.
A hírességek mindig is fontos szerepet játszottak a diétakultúra fenntartásában: ők szabják meg a szépségszabványt, mi pedig azért küzdünk, hogy elérjük azt. Bár a diétakultúra évszázadok óta létezik, a 90-es és 00-as években virágzott fel. Ez még egy egyszerűbb korszak volt, amikor a hírességek vékonyak voltak, és a média szemtelenül sok tartalmat készített arról, hogyan lehet gyorsan lefogyni.
Mi az a diétakultúra?
Christy Harrison diétaellenes táplálkozási szakértő a diétakultúrát úgy definiálja, mint „olyan hiedelemrendszert, amely imádja a soványságot, és azt az egészséggel és az erkölcsi erénnyel teszi egyenlővé, a fogyást a magasabb státusz elérésének eszközeként népszerűsíti, bizonyos étkezési módokat démonizál, míg másokat felemel, és elnyomja azokat az embereket, akik nem felelnek meg az egészségről alkotott képének".
2024-ben a diétakultúrát már nehezebb behatárolni. A hírességek még mindig vékonyak, de jól is vannak, így már nemcsak a testüket akarjuk, hanem az egészségüket is.
Fotó: Profimedia
A hírességek (többnyire) még mindig vékonyak, de arra ösztönöznek minket, hogy semlegességet − vagy akár szeretetet − gyakoroljunk, ha a saját, ducibb formáinkról van szó. Azonban az Ozempichez hasonló fogyókúrás szerek egyre könnyebb hozzáférhetősége bizonyára szintén hozzájárult ahhoz, hogy a hírességek egyre többet fogynak a kiegyensúlyozott étrend, a testmozgás és a wellness álcája alatt.
A Miley Cyrus karjaira adott reakció nem csak a 2000-es évek elejének bocsánatkérés nélküli soványságimádatát idézi. Arra utasítanak minket, hogy változtassuk meg a testrészeinket, hogy úgy nézzünk ki, mint a testetlen hírességek.
Tina Fey sokat idézett memoárjában, a Bossypants-ban így foglalta össze a '00-as évek végének szépségszabványait:
Most minden lánytól elvárják, hogy legyen kaukázusi kék szeme, telt spanyol ajka, klasszikus gombos orra, szőrtelen ázsiai bőre kaliforniai barnasággal, jamaikai feneke, hosszú svéd lábszára, kicsi japán lába, egy leszbikus konditerem tulajdonos hasizma, egy kilencéves kisfiú csípője, Michelle Obama karjai és babamellei.
Így gondolkodunk magunkról: mint egy kollázs változatáról annak, hogy milyen szépek lehetnénk egy nap? Ha Miley karjait megszereztük, jönnek Hailey Bieber lábai?
Önmagában semmi rossz nincs abban, ha egy híresség viselkedését másoljuk, hogy utánozzuk a külsejét. De egy olyan társadalomban, ahol a hírességek nagy része a nyugati, zsírfóbiás szépségszabványhoz ragaszkodik, érdemes ezt a vágyat megkérdőjelezni, és őszintén megkérdezni magunktól, hogy mit is akarunk valójában elérni.
Forrás: Glamour
Nyitókép: Profimedia
