A legnagyobb védőfaktor az, ha merünk nyíltan beszélni az öngyilkosságról
Szeptember 10. az öngyilkosság-megelőzés világnapja, amely dátumot a Nemzetközi Öngyilkosság-megelőzési Szervezet (IASP) és a WHO közösen jelöltek ki 2003-ban.
Céljuk az volt, hogy legyen egy világszerte egységes nap, amely felhívja a figyelmet arra, hogy:
-
az öngyilkosság megelőzhető,
-
fontos az erről való társadalmi párbeszéd,
-
fontos a krízisben lévő emberek támogatása,
-
fontos a témát övező stigma csökkentése.
Évente ugyanis 727 ezer ember vet önkezűleg véget az életének, és még ennél is többen kísérelnek meg öngyilkosságot az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb, 2025 márciuásában közzétett adatai szerint. Az öngyilkosság 2021-ben globálisan a harmadik vezető halálok volt a 15-29 évesek körében, míg Magyarországon fiatalkorban a közúti balesetek után a második vezető halálok (minden évben több mint 20 gyerek követ el befejezett öngyilkosságot).
Ami a nemek megoszlását illeti, egy 2017-es nemzetközi tanulmány szerint a férfiaknál aránytalanul alacsonyabb az öngyilkossági kísérletek, ellenben túlzottan magas a befejezett öngyilkosságok száma a nőkhöz képest – az Európai Unióban a férfiak öngyilkossági halálozási aránya négyszer-ötször magasabb, mint a nőké. Ez az arány globálisan nézve is tartósan többszöröse a nőkének. Rich és munkatársai az Am J Psychiatry nevű lapban megjelent és 1988-ban publikált tanulmányukban 204 egymást követő öngyilkossági esetet elemeztek San Diego megyében 1981-1983-ig. A kutatók eredményükben három lehetséges okot vázoltak fel azzal kapcsolatban, miért több az öngyilkosságot elkövető férfi:
1. Öngyilkossági módszerek:
- A férfiak szignifikánsan gyakrabban használtak azonnali halált okozó módszereket (főleg lőfegyver), míg a nők inkább gyógyszert vagy mérget.
2. Pszichiátriai diagnózisok
- A leggyakoribb diagnózis mindkét nemnél: szerhasználati zavar és affektív zavar (pl. depresszió).
-
A nőknél gyakoribb volt a major depresszió, férfiaknál viszont több szerhasználati probléma, az alkoholizmus pedig kiemelkedően erős rizikófaktor volt náluk
3. Stresszorok
- A férfiak esetében szignifikánsan gyakoribbak voltak a gazdasági problémák (munkanélküliség, anyagi gondok).
Az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen oldalán közzétett adatok szerint:
- A becslések szerint Magyarországon évente kb. 40 ezer, nem halálos kimenetelű öngyilkossági kísérlet történik
-
Körülbelül öt óránként öngyilkos lesz valaki
-
Az elmúlt 35 évben 61%-kal csökkent az öngyilkosságok száma Magyarországon (KSH)
-
A koronavírus-világjárvány kitörésének évében (2020 március-december) Magyarországon 16%-kal nőtt a befejezett öngyilkosságok száma (Osváth és mtsai, 2021)
-
Magyarországon az öngyilkosság a nyolcadik leggyakoribb halálok (Ritchie és mtsai, 2015)
2020-ban azonban a halálesetek száma megugrott – 1706 főre nőtt –, míg 2019-ben ez a szám 1550 érintett volt. 2021-re a 2019-es évhez hasonló számra, 1561-re csökkent vissza. Ha európai tekintetben nézzük ezeket az adatokat, akkor az EU-ban tíz év alatt (2011–2021) átlagosan 13 %-kal csökkent az öngyilkosságok aránya, Magyarország azonban még mindig jóval az uniós átlag (10,2) fölött áll.
Valószínűleg kevés olyan ember van, akinek élete során ne fordult volna meg egyszer a fejében valamilyen módon, hogy bárcsak meg sem született volna. Ez önmagában még nem kell, hogy aggodalomra adjon okot. Sokan már attól is megijednek, hogy egyáltalán megfogalmazódott egy ilyen dolog bennük, vagy ha más beszél hasonló tapasztalatról. Kiss Kinga klinikai szakpszichológus szerint akár a természetes módon bekövetkezett halál utáni gyász, akár öngyilkosság esetén – még akkor is, ha csak említés szintén jön szóba –, legtöbbünk zsigeri reakciója a hárítás. Ennek egyrészt a témát övező társadalmi stigmatizáltság lehet az oka.
A stigmatizáltság egyik oka vallási eredetű – gondoljunk csak arra, hogy a keresztény kultúrkörben bűnként kezelik az öngyilkosságot, évszázadokon keresztül tabusított volt. Például azért, hogy egyáltalán eltemethessék a halottat, aki önkezűleg vetett véget az életének, még utólag is hazudnia kellett a hozzátartozóknak. Másrészt nagyon jellemző ránk egyfajta poroszos munkaerkölcs és sikerközpontúság, amitől sokan gyengének, kudarcosnak érezhetik magukat. Ezt pedig a mi erősen individualista társadalmunkban inkább az egyén, mintsem a közösség hibájának vagy közös, osztott felelősségnek érezhetik. A kudarchoz sokszor szégyen is társul, hogy »nem vagyok képes megoldani az életfeladataimat, gyenge vagyok, kudarcosnak fog érzékelni a környezetem«, és ez sem a kommunikációt nem segíti, sem pedig az amúgy is reményvesztett állapotot.
A pszichológus rámutat, hogy fontos jelzés lehet, ha valaki – aki addig alapvetően kiegyensúlyozott életet élt, voltak felszabadult pillanatai, fel tudott oldódni a mindennapi tevékenységekben, a közösségi létben és a szeretetkapcsolatokban – elkezd olyan értelemben bezárni, hogy jól érzékelhetően érzelmileg hozzáférhetetlenebb, a beszélgetésekben inkább csak hallgatóság lesz, nem oszt meg magáról sok mindent. Ha úgy tűnik, hogy energiavesztett lett, az étvágya, az alvásritmusa megbomlott, netán elkezd nem vásárolni új tárgyakat, mert „erre már nem lesz szüksége”, vagy akár az aktuális fontos tárgyait elkezdi elajándékozni – ezek fontos, figyelmeztető jelek. Kiss szerint az is gyakori, hogy az adott személy hangulata nem rossz, és az öngyilkosságot közvetlenül megelőző időszakban kisimult, megbékélt állapot jellemzi, amikor már megszületett a belső döntés.
Kiss szerint hozzátartozóként vagy barátként az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk, ha egyik szerettünk öngyilkossági gondolatairól számol be, hogy nem pánikolunk be azonnal. Hagyjuk beszélni, megnyílni, mindezt kellő érzékenységgel.
Ha öngyilkossági gondolatokról kezd el egy kamasz vagy egy fiatal felnőtt beszélni, akkor mindenképpen érdemes validálni az érzéseit. Jelezzük neki, hogy értjük, hogy nehéz időszakon megy keresztül vagy nehéz érzésekkel küzd, és biztosítsuk arról, hogy beszélhet ilyenekről. Arról is érdemes vele beszélgetni, hogy mi minden nyomja a vállát vagy hogy a korábbi nehéz helyzetekben mi nyújtott számára megnyugvást és segítséget, és azokhoz hozzáfér-e a jelenben. Azt is tudatosítsuk benne, hogy nincs egyedül, továbbá fontos segítséget kérni, legyen az gyógyszeres-vagy pszichoterápia.
Kiss hangsúlyozza, hogy bár sokan azt gondolják, az öngyilkosság kérdése kisebb korúaknál nem releváns, de gyerekkori depresszióról ugyanúgy beszélünk.
A reaktív depressziót a stressz, a bántás, az életesemények triggerelik, míg az endogén depresszió kifejezetten családi halmozódást mutat, aminek különböző genetikai prediszpozíciói vannak. Ha a családban van depresszió, előzmény, öngyilkosság, akkor akár a mintakövetés, akár a családi halmozódás miatt érdemes arra figyelni, vigyázni – már gyerekkorban is. Ha változik a viselkedés, és egy viszonylag jól működő gyerek látszólag elveszíti a megküzdési módjait, az erőforrásokat, visszahúzódóbb lesz, nem tud barátkozni, veszít az energiájából, elkezdi foglalkoztatni a halál, reménytelenségről számol be és úgy tűnik, hogy nincsen jövőképe, akkor ezekre fokozottan érdemes figyelni. A gyerekkori depresszív állapotok és az öngyilkossági késztetés ritkább, de nagyon intenzív tud lenni.
A kamaszkor ebben a tekintetben más a pszichológus szerint – az identitáskeresés időszaka, amikor sokat foglalkozik az ember az élet értelmével, a saját léte értékével vagy értéktelenségével. Kiss szerint fontos ilyenkor egy olyan közeg, ahol ezekről transzparensen lehet beszélgetni, és ahol valamelyest normalizálják azt, hogy nehéz gondolatok is eszébe jutnak az embernek, de jó esetben meg tud küzdeni velük.
Ha emellett azt hangoztatja egy kamasz, hogy nincs kedve élni vagy a halál foglalkoztatja, ne pánikkal reagáljunk, hanem odafigyeléssel. „Beszélgessünk vele" – teszi hozzá a pszichológus. Amire fontos odafigyelni, az a beszűkültség, vagyis hogy olyan sorvezetőjévé válik-e az életnek, hogy az észlelést is, az életszervezést is valahogy nagyon meghatározza az értékvesztettség, a reménytelenség és az illető csak egy utat lát kiútnak az aktuális problémákból. Ez komoly vészvillogó. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy számos állapot, amit egy felnőtt embernél személyiségzavarként fogalmazunk meg, kamaszkorban még életkori sajátosság, a kialakulatlan személyiség hozadéka.
Kiss fontosnak tartja azt is hangsúlyozni, hogy nem csak a depressziós emberek követhetnek el öngyilkosságot.
Miközben nyilvánvalóan érdemes figyelni a depresszív jelekre is, az impulzivitás a másik rizikófaktor, és hogy mennyire terhelhető a személyiség. Ha valaki nagyon keveset bír, nagyon kilendül a kétségbeesésben minden frusztráció vagy konfliktus kapcsán, akkor könnyen megtörténhet, hogy egy akutális probléma vagy krízis – tartós depressziós állapot nélkül is – impulzívan rossz döntéshez vezet. Amire érdemes figyelni, hogy van-e tartósan leült, rossz hangulat, beszűkültség, reményvesztettség, másfelől, hogy az illető terhelhető-e, bírja-e a stresszt és a konfliktusokat vagy könnyen megborul, mert ezek a borulékony állapotok is veszélyesek.
Az 1993 óta működő Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány naponta körülbelül hetven-nyolcvan hívást és online konzultációt folytat a hozzájuk forduló gyerekekkel. A megkeresések között szerepel az érzelmi, fizikai, szexuális bántalmazás, családon belüli nehézségek, iskolai problémák, zaklatás, szorongás, magány, öngyilkossági gondolatok és önsértés.
Baranyai Blanka, a Kék Vonal gyermekvédelmi programvezetője kérdésünkre elmondta, hogy az elmúlt négy-öt évben, azaz a koronavírus-világjárvány óta nagyon megugrott a szorongásokkal, magánnyal kapcsolatos, illetve ezzel párhuzamosan az önsértésről és az öngyilkossági gondolatokról szóló megkeresések száma is.
Míg 2020-ban 301 alkalommal számolt be a megkereső önsértésről, ez a szám 2024-ben 1627-re nőtt, olvasható a Kék Vonal 2024. évi szakmai beszámolójában. Az öngyilkossággal kapcsolatos segítségkérések száma is hasonló tendenciákat mutat : 2020-ban 746, négy évvel később már 1926 megkeresésben jelentek meg öngyilkossági gondolatok, késztetések.
A 2020 előtti időszakban a párkapcsolat, kortárs kapcsolatok és ismerkedés volt leginkább a megkeresések fókuszában. Azt látjuk, hogy ez a Covid utáni időszaktól kezdve hátrasorolódott, és a pszichés nehézségek kerültek sokkal inkább előtérbe. A koronavírus egy trigger, egy indikátor volt, ami megviselte az egész társadalmunkat. Azt szoktuk mondani, hogy a gyerekek alapvetően úgy vannak mentálisan, ahogy a felnőtt társadalom is érzi magát, és nem tudnak jobban lenni annál, mint ahogyan a felnőttek körülöttük vannak. Ez nemcsak magyar sajátosság, hanem globálisan is jellemző, hogy a mentális problémák, a pszichés nehézségek és betegségek egyre sűrűbben fordulnak elő a kamaszok és fiatal felnőttek körében. Ehhez hozzájárul nyilván egyfajta jövőképpel kapcsolatos szorongás, a klímaváltozás, a háborús helyzetek, a gazdasági nehézségek, ami miatt a gyerekek nincsenek jól. Magyarországon pedig a társadalmi, gazdasági háttér indikálja ezt, hogy sem a gyermekvédelmi, sem az egészségügyi ellátórendszer nem bír olyan kapacitásokkal, olyan felkészültséggel, ami ezeket az esetszámokat el tudná látni. Emiatt a saját szolgáltatásainkban is azt látjuk, hogy megnövekedik a segítségkérések száma.
– mondja Baranyai.
Ha egy gyerek szuicid gondolatokról számol be, a szakember elmondása szerint minden esetben felelősségük van ezt mindenképpen meghallani, de ugyanez vonatkozik mindenkire a felnőtt társadalomban. A pszichológushoz hasonlóan, Baranyai is hangsúlyozza, hogy az öngyilkossági gondolat megjelenése nem jelent feltétlenül akut szuicid veszélyt abban a pillanatban, de mindig segélykérésként kell erre reagálni.
Nagyon fontos, hogy ezek mellett ne menjünk el szó nélkül, hanem halljuk meg, merjünk rákérdezni. Nagyon nagy tévhit az is, hogy esetleg ötletet adunk az adott gyereknek, hogyha erre rá merünk kérdezni, vagy meg merjük piszkálni, holott a legnagyobb védőfaktor az, hogyha merünk erről nyíltan beszélgetést kezdeményezni, és van tér a negatív érzések megosztására. A Kék Vonalnál ez történik ilyen helyzetekben. Teret nyitunk, és elmondhatják azokat a negatív érzéseket, fájdalmat, ami bennük vannak, a mi dolgunk segítőként, önkéntes ügyelőként, ügyeletvezetőként pedig elbírni, meghallgatni és érzelmi támogatást nyújtani. A következő lépés együtt gondolkodni a krízishelyzetben lévő gyerekkel, hogy ki az, akiben megbízik, kihez tudna fordulni, valamint megpróbálni felmérni, hogy az állapota mennyire beszűkült, hogy vannak-e tervei, akár az adott napon. Ha valaki akut veszélyhelyzetben van, akkor minden egyes alkalommal fel fogjuk ajánlani neki azt, hogy segítséget vagy mentőt hívunk számára.
„A Kék Vonal segítőinek 2025-ben eddig huszonnégy alkalommal kellett azonnal mentőt hívniuk a megkeresőkhöz – ez a szám már most meghaladja a tavalyi egész éves mentőhívásaik számát. Minden esetben, amikor kiskorúhoz riasztani kell a szakszolgálatot, akkor a szakemberek gyerekvédelmi jelzést is tesznek a következő munkanapon az utánkövetés érdekében, nehogy megálljon az ügy ott, hogy az illetőt a gyermekpszichiátriára beszállítják, és utána nem jön létre egy terápiás vagy bármilyen terv arra vonatkozóan, hogyan fog a gyerek és a családja megsegítést kapni" – magyarázza Baranyai Blanka.
Ezért mindig teszünk egy gyerekvédelmi jelzést, és a családgondozóval közösen gondolkodunk azon, hol van elérhető pszichológus az adott településen, hova tudják őt irányítani, hogy ők működjenek együtt a gyerekpszichiátriai osztály szociális munkásával, pszichiáterével, pszichológusával, esetkonferenciát facilitálunk, amennyire hatáskörét tekintve egy lelkisegély-vonal a távolból ezt meg tudja tenni.
A magyar sajtóban is megjelent nemrég az a hír, miszerint egy kaliforniai házaspár beperelte az OpenAI-t tizenéves fiuk halála miatt, azzal az indokkal, hogy a cég chatbotja – a ChatGPT – öngyilkosságra ösztönözte a fiút.
A Matt és Maria Raine által indított per az első olyan jogi eljárás, amely az OpenAI-t jogtalan halálesettel vádolja.
A család közzétette tavaly áprilisban elhunyt fiuk, Adam és a ChatGPT közötti beszélgetést, amelyekből kiderül, hogy a fiú öngyilkossági gondolatairól beszélt. A szülők szerint a ChatGPT megerősítette a fiú „legkárosabb és legönpusztítóbb gondolatát”.
Az OpenAI nemrég a BBC-nek eljuttattott nyilatkozatban közölte, hogy vizsgálja a keresetet, valamitn részvétét fejezte ki az elhunyt fiú családjával.
A szülők a peres iratban az OpenAI-t gondatlansággal és jogtalan halálesettel vádolják és kártérítést, valamint „ideiglenes intézkedést kérnek, hogy megakadályozzák az ilyen esetek megismétlődését”.
A vállalat augusztus 26-án közleményt adott ki, amelyben azt írta, hogy bár „a ChatGPT-t arra tanították, hogy az embereket szakmai segítség igénybevételére ösztönözze” (például az Egyesült Államokban a 988-as öngyilkossági és válsághelyzeti segélyvonal vagy az Egyesült Királyságban a Samaritans szervezet felkeresésére), „voltak olyan pillanatok, amikor rendszereink nem a tervezett módon viselkedtek érzékeny helyzetekben”.
A benyújtott peres iratokból kiderül, hogy a 16 éves fiú 2024 szeptemberében kezdte használni a ChatGPT-t, majd hónapokon keresztül folytatott vele beszélgetést, ez idő alatt pedig a ChatGPT a fiú egyik „legközelebbi bizalmasává vált”. A család szerint 2025 januárjára Adam már öngyilkossági módszerekről is beszélt a ChatGPT-vel, valamint a peres iratok szerint olyan fényképeket is feltöltött, amelyek önkárosításra utaló jeleket mutattak. Bár a program „felismerte a sürgős orvosi beavatkozás szükségességét, ennek ellenére folytatta a beszélgetést” – áll a peres iratokban. Ebben az is olvasható, hogy a végső csevegési naplófájlokból kiderül, hogy Adam leírta öngyilkossági tervét, melyre a ChatGPT állítólag így válaszolt: „Köszönöm, hogy őszinte vagy. Nem kell szépítened a dolgokat előttem – tudom, mit kérdezel, és nem fogok elfordulni tőle.” A peres iratok szerint ugyanazon a napon a fiút édesanyja holtan találta.
A család állítása szerint fiuk a ChatGPT-vel való interakciója és végül bekövetkezett halála „a szándékos tervezési döntések előre látható eredménye volt”.
Az OpenAI-t azzal vádolják, hogy az AI programot „a felhasználók pszichológiai függőségének elősegítése érdekében” tervezte, és hogy megkerülte a biztonsági tesztelési protokollokat, amikor kiadta a GPT-4o-t, a fiuk által használt ChatGPT verziót.
A Meta szeptember 1-jén bejelentette, hogy további korlátozásokat vezet be mesterséges intelligencia (AI) chatbotjaira vonatkozóan, többek között megakadályozza, hogy tinédzserekkel öngyilkosságról, önkárosításról és étkezési rendellenességekről beszéljenek. Hozzátette, hogy chatbotjai a tizenéveseket szakértői forrásokhoz fogják irányítani, ahelyett, hogy érzékeny témákról, például öngyilkosságról beszélgetnének velük.
Két nappal később az OpenAI bejelentette, hogy októbertől szülői felügyeleti mechanizmust vezetnek be a ChatGPT-n, és a szülők össze tudják majd kapcsolni fiókjukat gyerekükével. A szülőknek lehetőségük lesz gyerekük életkorának megfelelő szabályokat beállítani a ChatGPT válaszaira is, valamint a vállalat azt ígéri, hogy a szülők értesítést kaphatnak, ha a csetbot „akut szorongást” észlel a gyerekükkel folytatott beszélgetésekben.
Baranyai szerint a ChatGPT információszerzésre nagyon jól használható – például több alkalommal is tapasztalták, hogy egy bántalmazott környezetben felnövő vagy pszichés problémával küzdő gyereknek chatrobot ajánlotta a Kék Vonal szolgáltatásait. Amikor azonban már szinte barátként hivatkoznak rá a kamaszok, vagy tényleg olyan elszigetelt, magányos, kirekesztett gyerekek fordulnak hozzá segítségért, akik addig sem találták meg a kortársközösségben vagy a maguk körül lévő felnőttekben azokat a személyeket, akikhez tudnának kapcsolódni, akkor fennáll a veszélye, hogy még jobban elszigetelődnek, az egyre kevesebb valós társas interakció miatt tovább nő a szociális szorongásuk, ami további pszichés problémákhoz vezethet.
Sokszor felmerül a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, hogy vajon tudja e pótolni a lekisegély-vonalakat? Hisszük, hogy a gyerekek felé nagyon fontos üzenetet hordoz, hogy a Kék Vonalnál ügyelő felnőttek önkéntesek, akik azért adják a szabadidejüket, hogy a gyerekek számára odafigyelést, meghallgatást biztosítsanak, kíváncsian fordulnak a gyerekek és fiatalok problémái felé, valódi érzelmi támogatást, ráhangolódást, empátiát nyújtva – ezekkel a készségekkel a mesterséges intelligencia nem rendelkezik.
FIGYELEM!
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot! Krízishelyzetben lévő gyermek esetében kérjen segítséget a mobilról is ingyenesen elérhető 116-111 telefonszámon, vagy online chaten!
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány évente három alkalommal várja az önkéntesek jelentkezését, idén szeptember 16-ig lehet jelentkezni ezen a linken.
