A 3 legfurcsább régészeti lelet, amit a párizsi Notre-Dame alatt találtak

A régészeti vizsgálatokat a francia törvények írták elő a székesegyház rekonstrukciós projekt nagyságrendje és a helyszínen található ősi leletek vagy maradványok lehetséges jelenléte miatt. A katedrális 800 éves történelmére való tekintettel valószínűsíthető volt, hogy érdekes tárgyakra bukkannak. A francia Nemzeti Régészeti Kutatóintézet (INRAP) Christophe Besnier régész vezette csapata alig több mint egy hónapot kapott arra, hogy ásatásokat végezzen a székesegyház kereszthajója alatt. Kezdetben csak 40 centiméter mélységben áshattak a kőpadló alá, ami a több mint 700 tonnás állványzat mélységét is tükrözi, amelyet hamarosan felállítanak a rekonstrukciók megkezdéséhez.

Több mint 1000 töredéket − amelyek közül körülbelül 700-nak a felületén még mindig színes festék volt látható − fedeztek fel a székesegyház kőpadlója alatt. Az öt hetes ásatások sikerének köszönhetően Besnier csapata több időt kapott a kutatás befejezésére, amely több mint két hónapig tartott. Az általuk feltárt terület, a kereszthajó alatt, a Notre-Dame földfelületének mindössze 10 százalékát tette ki.

Didier Rykner újságíró 2024 áprilisi cikkében, azt írta: „megbocsáthatatlan lenne ilyen pompát a székesegyház padlóján hagyni. Az ásatásokat folytatni kell”.

A Besnier csapata által talált 1035 töredék közül most bemutatjuk a három legmeglepőbbet.

​Rood Screen mészkőszobrok

A régészek ásatásuk során mészkőszobortöredékek sorát tárták fel. Ezek a figurák egykor a Notre-Dame „bástyaernyőjének” részei voltak − ez egy 4 méter magas, díszes fa válaszfal, amely a katedrális kórusát és szentélyét eltakarta a hajóktól. A szobrok a 13. században készültek, de a 18. század elején a változó esztétikai ízlés és XIV. Lajos napkirály követelései miatt leszerelték őket, ami azt eredményezte, hogy 300 évig nem dokumentálták hollétüket.

A Jézus fejének egyik töredékét Besnier a National Geographic számára „hihetetlennek” minősítette, mondván, hogy „valóban kivételes a kifinomultsága és a részletessége”. A párizsi Museé de Cluny-ban idén nyáron mintegy 30 szobortöredéket állítottak ki a bástyáról származó szobrokból.

​Egy 18. századi pap szarkofágja

A Notre-Dame székesegyház területén több mint 400 embert temettek el, de a régészek nem feltétlenül számítottak arra, hogy a székesegyház padlója alatt egy ólomszarkofágot találnak. A szarkofágot a toulouse-i egyetemi kórházban röntgensugarak segítségével elemezték, hogy többet tudjanak meg a benne lévő holttestekről, és a szakértők egy Antoine de la Porte nevű, 1710-ben elhunyt főpap maradványait azonosították. A régészek már a szarkofág átvilágítása előtt is arra következtettek, hogy a főpap holtteste egy jelentős vallási olvasóhoz tartozott.

Besnier a Telegraphnak elmondta, hogy mivel a burkolat megrepedt, a csapat egy endoszkópos kamera segítségével belenézhetett, így „szövetdarabokat, hajszálakat és egy levélpárnát pillantottak meg a fej tetején, ami jól ismert jelenség volt, amikor vallási vezetőket temettek el”.

​Egy költő végső nyughelye

Az ásatások során talált másik meglepő temetkezés a 16. századi költő, Joachim du Bellay sírja volt. Bár ismert volt, hogy du Bellay-t a székesegyházban temették el, Besnier csapatának sikerült felfedezni a sírja pontos helyét. A du Bellay maradványain végzett elemzések során lovas sérülésekre, tuberkulózisra és agyhártyagyulladásra utaló nyomokat találtak. Mielőtt azonosították volna, a régészek Le Cavalier becenevet adták neki az intenzív lovaglásra utaló csontváznyomok alapján. Még mindig nem világos, hogy miért temették du Bellay-t a kereszthajó alá, és nem az oldalkápolnába, de lehet, hogy „ideiglenes temetésről volt szó, amely véglegessé vált”, ahogy Eric Crubézy genetikus javasolta.

Forrás: Artnet

Nyitókép: Getty