A vizsgált állapotok között szerepelt a skizofrénia, ADHD, depresszió, autizmus, szorongás, bipoláris zavar, OCD (obszesszív-kompulzív zavar), szerhasználat és anorexia nervosa, írja a ScienceAlert.

Bár a világ különböző részein, eltérő társadalmi rendszerek között élünk, a „spousal correlation” – vagyis a párkapcsolati diagnózis-egyezés – mintája szinte mindenütt ugyanaz. Ez arra utal, hogy nem egy-egy kultúrára vagy időszakra jellemző jelenségről van szó, hanem egy általános emberi viselkedési mintázatról.

A kutatás emellett azt is kimutatta, hogy néhány esetben, például szerhasználat esetén, a pártagok közötti hasonlóság mértéke generációról generációra némileg nőtt.

A tudósok három lehetséges magyarázatot említenek:

• „Hasonló hasonlót vonz”: az azonos vagy hasonló élethelyzetek segíthetnek a párkapcsolatban megértés és empátia kialakulásában.

• Környezet összecsiszolódása: a hosszú távú együttélés következtében a partnerek – például stressz, rutin, életmód révén – hasonló mentalitást alakíthatnak ki magukban.

• Társadalmi stigma hatása: a mentális betegségek miatti fóbia vagy előítélet szűkítheti a társkeresés lehetőségeit, így a diagnózissal élők gyakrabban maradnak közösségeikben, ahol más, hasonló állapotú emberekkel találkozhatnak.

A kutatások arra is figyelmeztetnek, hogy ahol mindkét szülő azonos pszichiátriai állapotban él, ott – különösen genetikus alapú zavarok esetén, mint a skizofrénia, depresszió vagy bipoláris zavar – a gyerekeknél akár duplájára nő annak esélye, hogy maguk is betegséggel küzdjenek.