Fizikusok végre megfejthették Stephen Hawking titokzatos paradoxonját
A világhírű fizikus, Stephen Hawking fekete lyukakkal kapcsolatos elmélete több évtizeden át foglalkoztatta a kutatókat, melyet azóta sem tudtak teljesen megérteni. Ezúttal viszont úgy tűnik, közelebb kerülhettek a megoldáshoz egy újszerű felfogás segítségével. Vajon jó úton haladnak?
Hawking elmélete szerint a fekete lyukak idővel eltűnnek a semmibe, mely során magukkal ragadják az univerzum bizonyos darabjait. A paradoxon megoldása lehetővé tenné, hogy az általános relativitáselméletet részecskeszerű rendszerként modellezzék, vagy a kvantumfizikát a tér és az idő gördülő hátterében érthessék meg.
Az Egyesült Királyság, az Amerika Egyesült Államok és Olaszország legnagyobb fizikusai ezúttal egy olyan elméleti megoldással álltak elő, mely végleg pontot tehet a rejtvény végére, viszont még nagyon sok kutatómunkát kell végezniük a végső sikerhez. A válaszuk megértéséhez fontos tudni, hogy mi miatt alakult ki a paradoxon kérdése.
A fekete lyukak szorosan összezsúfolt anyagtömegek, melyek olyannyira összezavarják a teret és az időt, hogy semmi sem képes olyan sebességet produkálni, amely a meneküléshez szükséges. Ennek ellenére Hawking szerint a fekete lyukak folyamatosan energiát sugároznak a világűrbe, melynek hatására gyorsuló ütemben zsugorodnak, majd teljesen eltűnnek az univerzumból. Ez az elmélet ellentmond annak az alapelvnek, hogy az anyag nem veszik el, csupán átalakul.
A megoldás részeként olyan anyagok fennmaradását képzelik el, melyeket hajszálakként a lehet legjobban leírni. Az ilyen szálak megléte utat engedne a fekete lyukaknak, hogy kvantuminformációjuk megmaradjon a világegyetemben, még akkor is, ha idővel elhalványulnak. Az elmélet a gravitációra alkalmazza a kvantumgondolkodást, a gravitonoknak nevezett elméleti részecskék formájában.
Mivel ilyen részecskéket még soha nem lehetett látni élőben, így létezésük nem bizonyított, viszont ez nem azt jelenti, hogy nem tudunk következtetni a kinézetükre és tulajdonságaikra. Elméletként ez a magyarázat megállja a helyét a paradoxon magyarázataként, viszont még rengeteg munka és kutatás szükséges a bizonyításhoz.
Forrás: ScienceAlert
