Az MIT csillagászaiból álló csapat azt gyanítja, hogy egykoron volt egy hatalmas hold a Szaturnusz mellett, ami megsemmisült, darabjaiból pedig kialakultak a bolygó gyűrűje. A tanulmányukban leírt kutatásban Chrysalis néven illették a szóban forgó rejtélyes objektumot.

Ez a kutatás nem csak a porfelhőből álló gyűrűk kialakulására ad választ, hanem a bolygó minden mástól eltérő, 26,7 fokos dőlésszögére is. A szakértők meglátásai alapján ez a bizonyos hold akkora lehetett, mint a Szaturnusz jelenleg létező három holdja közül a legnagyobb, vagyis az Iapetus.

Az elmélet úgy szól, hogy a Chrysalis 160 millió évvel ezelőtt túl közel került gazdabolygójához, közben pedig elpusztította magát. Ez a katasztrofális esemény elég energiát fejthetett ki ahhoz, hogy végleg megváltoztassa az égitest dőlésszögét.

Ez történne, ha a Földnek is lennének gyűrűi:

Ahhoz, hogy erre a következtetésre jussanak, a kutatók a Cassini rendkívül közeli elrepülése során gyűjtött gravitációs adatokat használták fel a Szaturnuszon belüli tömegeloszlás modellezésére.

Bár ez a magyarázat több rejtélyre is válaszul szolgál, mégis további kutatások szükségesek a bizonyítására. Jack Wisdom, az MIT bolygótudományok professzora így nyilatkozott a témában:

„Ez a hold sokáig szunnyadt, majd hirtelen aktívvá vált és létrejöttek a gyűrűk. Ez egy elég jó történet, de mint minden más eredményt, ezt is meg kell majd vizsgálniuk másoknak.”

Nyitókép: Unsplash/NASA

Forrás: Futurism