A montanizmus a 2. században jelent meg Kis-Ázsiában, a mai Törökország területén. Alapítója, Montanosz egy keresztény megtérő volt, aki azt állította, hogy a Szentlélek szól rajta keresztül. Nem sokkal később két nő, Priszka (néha Priscilla) és Maximilla is csatlakozott hozzá, akik szintén próféciákat kezdtek hirdetni. A mozgalom gyorsan terjedt, és egyre több követőt vonzott. Hívei úgy gondolták, hogy Krisztus második eljövetele és az utolsó ítélet már a küszöbön áll. Bár ez a hit nem volt egyedülálló a korai kereszténységben, a montanisták abban különböztek, hogy konkrét helyhez kötötték az eseményt: úgy vélték, hogy a menny Phürgiában fog „megnyílni” a Földön. Sokan ezért elhagyták otthonaikat, és a térségbe költöztek, hogy ott várják a világvége eljövetelét. Az egyház végül eretnekségnek nyilvánította és betiltotta a mozgalmat, de hatása még évszázadokig érezhető maradt.

Az egyik legkorábbi, Amerikában letelepedő apokaliptikus közösség Németországból indult. Johann Jacob Zimmerman matematikus és vallási gondolkodó saját számításai és bibliaértelmezése alapján arra jutott, hogy a világvége 1694-ben következik be. Tanításait a pietizmus elemeivel, valamint asztrológiai és alkímiai elképzelésekkel ötvözte, és hamar követőkre talált. Azt tervezte, hogy híveivel közösen az Újvilágba, Pennsylvaniába költözik, ahol szabadabban gyakorolhatják hitüket, és ott várhatják az apokalipszist. Halála után Johann Kelp vette át a vezetést, és megszervezte az utazást. A közösség a Wissahickon-völgyben telepedett le, ahol egy nagy, fából készült épületet hoztak létre, amely egyszerre szolgált kápolnaként és csillagvizsgálóként. Egy kijelölt tag minden éjszaka az eget figyelte, jeleket keresve. Amikor 1694-ben nem történt semmi, a jóslatot módosították, és 1700-ra tették a világ végét. Bár egyesek különös látomásokról számoltak be, az apokalipszis ekkor sem következett be. A közösség végül felbomlott, de kulturális nyomai, például az általuk írt himnuszok, fennmaradtak.

Az Aum Sinrikjó az 1980-as években alakult Japánban, és kezdetben spirituális mozgalomként működött. Tanításai a hinduizmus és a buddhizmus elemeit ötvözték, vezetője, Aszahara Sókó pedig magát egy megvilágosodott mesternek tartotta. A csoport sok követőt vonzott, köztük jól képzett, de a társadalommal elégedetlen fiatalokat. Idővel azonban egyre szélsőségesebb irányt vett, és apokaliptikus tanokat kezdett hirdetni. Azt állították, hogy hamarosan kitör a harmadik világháború, amely elpusztítja az emberiség nagy részét, és csak az ő követőik maradnak életben. A növekvő paranoia és a hatóságoktól való félelem miatt a csoport radikalizálódott. 1995-ben szaringázt, egy rendkívül mérgező idegmérget juttattak a tokiói metró több vonalára, amely 13 ember halálát okozta, és több ezer embert megsebesített. A támadás után a hatóságok felszámolták a szervezetet. Aszaharát és több vezető társát 2018-ban kivégezték. A csoport egy átalakult formában tovább működik.

A Heaven’s Gate története két ember találkozásával kezdődött: Marshall Applewhite és Bonnie Nettles egy nehéz élethelyzetben ismerkedtek meg, és hamar közös spirituális nézeteket alakítottak ki. Tanításaik szerint a Biblia nem hagyományos vallási értelemben beszél Istenről és angyalokról, hanem valójában földönkívüli lényekre utal. Úgy hitték, hogy ezek a lények hamarosan eljönnek a Földre, és csak azokat viszik magukkal, akik követik őket. A csoport idővel egyre elszigeteltebbé vált, és tanításaik is egyre radikálisabbak lettek. Nettles halála után Applewhite azt kezdte hirdetni, hogy a halál nem vég, hanem egyfajta átalakulás, amely lehetővé teszi, hogy az ember egy magasabb rendű, „idegen” létformába lépjen át. Amikor 1997-ben a Hale-Bopp üstökös közel került a Földhöz, Applewhite azt állította, hogy egy űrhajó rejtőzik mögötte, amely megmenti a híveket. A csoport 39 tagja végül öngyilkosságot követett el abban a hitben, hogy így egy magasabb szintű létbe jutnak.

(Mental Floss)