Kanadai kutatók azt találták, hogy beszélgető pároknál meglehetősen ritkán fordul elő, hogy mindkét résztvevő egyszerre nézi a partner arcát. Még ritkább volt a közvetlen szemkontaktus, de amikor előfordult, az előre jelezte, hogy a résztvevők a beszélgetés előrehaladtával milyen valószínűséggel követik majd a másik tekintetét.

A kölcsönös nézés az egyik legalapvetőbb nonverbális kommunikációs viselkedés, de nem jól tanulmányozott, részben azért, mert a korábban elérhető mobil szemkövetési technológia korlátozottan mérte a szemmozgást a valós életbeli interakciók során.

Azt találtuk, hogy meglepő módon a közvetlen szemtől-szembe-kapcsolat meglehetősen ritka az interakciók során, de a társas dinamika szempontjából jelentős. Úgy tűnik, hogy az az idő, amíg szemtől-szembe-kapcsolatot veszünk fel, még ha csak néhány másodpercig is, fontos előrejelző tényezője a későbbi társas viselkedésnek

− mondja az első szerző, Florence Mayrand, a kanadai McGill Egyetem kísérleti pszichológusa.

Mayrand és kollégái 15 pár idegen ember szemtől-szembe beszélgetése során vizsgálták a nézési mintákat. A résztvevők 25 nőből és 5 férfiból álltak, és mindannyian 18 és 24 év közöttiek voltak.

A párok egy kitalált túlélési helyzetben 12 tárgyat rangsoroltak hasznossági sorrendbe, miközben mobil szemkövető szemüveget viseltek, amelynek elülső kamerája rögzítette a látómezőjüket. A kutatók rögzítették, hogy a résztvevők milyen gyakran néztek egymás szájára és szemébe. Egy második tesztben pedig azt mérték, hogy ki-ki hogyan reagált a tekintetével a partner különböző irányokba tekintő arcának képére.

Az interakciók során minden résztvevő többször nézett el, mint közvetlenül a partner arcára. Amikor egymás arcát nézték, akkor többnyire a száj és a szem tájékára néztek, és ritkán kerültek kölcsönös szemkontaktusba. A szemtől-szájig kölcsönös nézelődés volt a leggyakoribb.

Korábbi kutatások azt mutatták, hogy a szemkontaktus rendkívül fontos a kommunikációban, ezért ez az eredmény meglepő. A résztvevők az interakció időtartamának mindössze 12 százalékában nézték egyszerre egymás arcát. Még meglepőbb, hogy ezeken az interakciókon belül a résztvevők csak az idő 3,5 százalékában vettek részt kölcsönös szemkontaktusban.

Amikor azonban a párok közvetlenül egymás szemébe néztek, az egyikük nagyobb valószínűséggel követte a partner tekintetét a nyomonkövetési tesztben.

Mayrand és csapata szerint a kölcsönös nézés összekapcsolható a partner tekintetének követésére való hajlamossággal.

A kutatók szerint az, hogy az emberek mennyi időt töltenek egymás szemébe nézve, fontos lehet a köztük lévő társas üzenetek közvetítésében, és a különböző kölcsönös nézési minták hasznosak lehetnek bizonyos üzenetek különböző kombinációkban történő továbbítására.

Forrás: ScienceAlert

Nyitókép: Getty Images