A repülőtereket leginkább azok tisztaságáról vagy szépségéről ismerjük, ám a nepáli Tendzing-Hillary repülőtér a világ egyik legveszélyesebbjeként vált hírhedtté. A közel 3 ezer méter tengerszint feletti magasságban található leszállópálya hossza mindössze 527 méter, szemben a legtöbb nemzetközi repülőtér kifutópályával, amelyek jellemzően 2100-3000 méter hosszúak. A pálya két vége is komoly akadályokat állít: az egyik oldalon egy közel 600 méteres szakadék tátong, a másikon pedig egy kőfal zárja le az utat.

Bár nem a világ legmagasabban fekvő repülőtere (ezt a címet a kínai Szecsuan tartományban található Daocheng Yading repülőtér birtokolja), a 3 ezer méteres magasság is bőven elegendő ahhoz, hogy komoly problémákat okozzon. Ilyen magasságban a levegő sűrűsége ugyanis jelentősen csökken, ami miatt a hajtóművek kisebb teljesítményt nyújtanak, ez pedig csökkenti a felhajtóerőt. Az alacsonyabb légellenállás ráadásul megnehezíti a gép lassítását is.

Az Express szerint a helyzetet tovább súlyosbítja a nepáli hegyvidék kiszámíthatatlan időjárása. Egy hirtelen havazás vagy köd miatt pillanatok alatt lecsökkenhet a látótávolság, de mindez akár teljesen le is állíthatja a forgalmat. Nem ritka, hogy az utolsó pillanatban a pilóták inkább visszafordulnak a fővárosba, Katmanduba. A monszunidőszakban ugyanakkor a Luklába tartó járatok mintegy fele végül visszafordul.

A rendkívül rövid kifutópálya miatt kizárólag kisebb repülőgépek és helikopterek szállhatnak le. A leszállás csak a speciális képzés után lehetséges a pilóták számára. Ez azt jelenti, hogy legalább 100 rövid felszállást és leszállást kell végrehajtaniuk, egy év tapasztalattal kell rendelkezniük Nepál légterében és tíz hibátlan repülést kell teljesíteniük a Tenzing-Hillary repülőtéren oktató jelenlétében.

Mindezen óvintézkedések ellenére a repülőtér történetében voltak már súlyos balesetek. Legutóbb 2019-ben vesztette életét három ember, amikor egy repülőgép letért a kifutóról és egy helikopternek csapódott, 2008-ban pedig nyolcan haltak meg egy leszállási kísérlet során. Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy miért vállalják mégis ennyien ezt a kockázatos utazást.

A válasz a repülőtér elhelyezkedésében rejlik. Lukla közvetlenül a Mount Everest alaptáborához vezető túraútvonalnál található. Az alternatív megközelítési módok – busszal vagy gyalog – jelentősen több időt vesznek igénybe, így sokan a veszély ellenére is a repülést választják.

Világszerte számos nehéz kifutópálya létezik, ám a Tendzing-Hillary különlegessége abban rejlik, hogy szinte minden kockázati tényezőt egyesít. Van, ahol a rövid kifutópálya jelent problémát, mint sok görög szigeten. Másutt, például Gibraltárban, az erős szélnyírás okoz nehézségeket, míg az innsbruckihoz hasonló repülőtereket a környező hegyvidék tesz veszélyessé. A nagy tengerszint feletti magasságban fekvő repülőtereken az alacsony légnyomás is rontja a repülőgépek kezelhetőségét.

A repülőtér neve egyébként Edmund Hillary nevéhez kötődik, aki Tendzing Norgaj társaságában elsőként hódította meg az Everestet. Hillary azt szerette volna, hogy senkinek se kelljen ugyanazt a hosszadalmas gyalogutat megtennie az alaptáborig, ezért 2700 dollárért (közel 900 ezer forintért) megvásárolta a repülőtér mai területét.