Az UNESCO Világörökségi Bizottság minden évben megvizsgálja, mely kulturális emlékek, természeti területek és történelmi tájak képviselnek kiemelkedő egyetemes értéket. A dél-koreai Puszanban megrendezett 48. ülésszakon 25 új helyszín felvételéről döntöttek. A frissen elismert világörökségi helyszínek közül 19 kulturális, öt természeti értéket képvisel, egy területet pedig kulturális és természeti jelentősége miatt vegyes kategóriában vettek fel a listára. Az új bejegyzésekkel az UNESCO világörökségi helyszíneinek száma 1273-ra emelkedett.

Az újonnan elismert területek között találjuk az 1944-es normandiai partraszállás partszakaszait. A mintegy 80 kilométer hosszan elnyúló világörökségi helyszín hat részből áll: Utah, Omaha, Gold, Juno és Sword partszakaszából, valamint Pointe du Hoc területéből. A kijelölt tájon fennmaradtak a német Atlanti Fal erődítményei, köztük bunkerek, tüzérségi állások és megfigyelőpontok, valamint a harcok egyéb tárgyi emlékei. A helyszínhez olyan emlékezeti terek is kapcsolódnak, mint a Colleville-sur-Mer közelében fekvő amerikai katonai temető. Az UNESCO az úgynevezett emlékezeti helyszínek közé sorolta a partszakaszokat. Ezek olyan területek, amelyek történelmi események felidézését, a megemlékezést és a békés párbeszédet szolgálják.

A listára került az iráni Alamút vára és a hozzá tartozó hat erődítmény is. Az Alborz-hegységben fekvő erődrendszer a 11. század végétől a nizári iszmáiliták politikai, katonai és szellemi központjaként működött. Az erődök egyszerre szolgáltak menedékként, védelmi hálózatként, valamint tudományos és kulturális központként.

India új világörökségi helyszíne Szárnáth ősi buddhista emlékegyüttese. A hagyomány szerint Buddha az időszámításunk előtti 6. században itt tartotta meg első tanítását, és itt találkozott első követőivel. Szárnáth évszázadokon keresztül jelentős buddhista központ volt, ahol uralkodói, szerzetesi és világi támogatással sztúpák, templomok és kolostorok épültek. A település a 12. században hanyatlásnak indult, majd hosszú időre feledésbe merült. A 18. századi újrafelfedezése óta egyszerre számít fontos régészeti lelőhelynek, turisztikai célpontnak és buddhista zarándokhelynek.

Az idei év egyetlen vegyes kategóriájú új helyszíne a görögországi Olümposz tágabb térsége. A görög mitológia szerint itt élt Zeusz és a tizenkét olümposzi isten, így a hegy az ókori görög kultúra egyik legfontosabb jelképe lett. A terület természeti értékei ugyancsak kiemelkedők. Az Olümposz különleges mikroklímája rendkívül változatos felszínformákat és növényvilágot alakított ki, a hegy pedig több erdei faj számára jégkorszaki menedékterületként szolgált.

Három helyszínt sürgősségi eljárás keretében vettek fel a világörökségi listára: a dél-szudáni Boma–Badingilo vonulási tájat, a libanoni Amel-hegy várait és a Palesztin Állam területén fekvő Sebastiát. Mindhárom helyszín egyidejűleg felkerült a veszélyeztetett világörökségi területek jegyzékére is. Az UNESCO ezt az eljárást olyan kulturális vagy természeti értékek esetében alkalmazza, amelyeket közvetlenül fenyegetnek fegyveres konfliktusok, politikai bizonytalanság vagy más súlyos veszélyek.

Kulturális helyszínek

• Aalto művei, Finnország
• Alamút vára és a hozzá kapcsolódó erődítmények, Irán
• Amazóniai színházak, Brazília
• Szárnáth ősi buddhista emlékhelye, India
• Aszuka és Fudzsivara ősi fővárosai, Japán
• Az 1944-es normandiai partraszállás partszakaszai, Franciaország
• Gdynia modernista városközpontja, Lengyelország
• Csingtöcsen kézműves porcelánipari helyszínei, Kína
• Az Amel-hegy várai, Libanon
• Mangisztau sziklába vájt mecsetei és a hozzájuk kapcsolódó szent helyek, Kazahsztán
• A Capeting-dinasztia languedoci királyi erődjei, Franciaország
• Sebastia, Palesztin Állam
• Taskent modernista építészete: modernitás és hagyomány Közép-Ázsiában, Üzbegisztán
• A hsziungnu nemesség temetőegyüttesei, Mongólia
• A történelmi Comore-szultánságok medinái, Comore-szigetek
• São Tomé és Príncipe roçái: gyarmati mezőgazdasági rendszer és kényszermigráció
• A közös tulajdonlású, olasz típusú színházak rendszere a 18–19. századi Közép-Olaszországban, Olaszország
• Szidi-Bú-Szaíd települése, Tunézia
• Vat Phra Mahathat Voramahavihan, Nakhon Si Thammarat, Thaiföld

Természeti helyszínek

• Akabai Tengeri Rezervátum, Jordánia
• Boma–Badingilo vonulási táj, Dél-Szudán
• Okefenokee Nemzeti Vadrezervátum, Egyesült Államok
• A Nyugati-Limfjord csontoshal-kövületei: evolúció és éghajlati alkalmazkodás a legkorábbi eocénben, Dánia
• Vádi Vuraja, Egyesült Arab Emírségek

Vegyes, kulturális és természeti helyszín

• Az Olümposz tágabb térsége, Görögország