Az űrutazás nagymértékű változásokat idéz elő az emberi agyban

Alapvetően fontos szerepet itt az agyban található folyadék, vagyis az agyvíz játszik, amely négy kamrában tárolódik. Funkciója, hogy segít az agyat kipárnázni és védve tartani. Továbbá a sejtek hulladékának kimosásával és a véráramból történő tápanyagellátással is összefügg a működése.

A Floridai Egyetem, a NASA Johnson Űrközpont és más amerikai intézmények tudósai rájöttek, hogy az űrrepülés során ezek mérete és az agyfolyadék térfogata növekszik bizonyos tényezőktől függően. Ilyen például az, hogy az űrhajósok mennyi időt töltenek el fenn, és mennyi idő telik el a megtett űrútjaik között.

Ez is érdekelhet: Jelek a világ legnagyobb mágneses mezőjéről

A kutatók a kamrák méretének növekedését és a további agyi folyadék mennyiségének növekedését már korábbi tanulmányokban is megfigyelték.

A közelmúltban azonban – Heather McGregor, a Floridai Egyetem idegkutatója vezetésével, 30 űrhajós MRI-vizsgálatát felhasználva, illetve korábbi tanulmányokra építve – felfedezték, hogy minél hosszabb az űrrepülés, annál nagyobb a kamrák méretének növekedése. Pontosabban ez egészen a 6 hónapos út hosszáig igaz, amikor is a növekedés elér egy plafont.

Emellett az is kiderült, hogy

„a három évnél rövidebb szünetek nem biztos, hogy elegendő időt biztosítanak a kamráknak ahhoz, hogy teljesen visszanyerjék kapacitásukat".

Úgy gondolják, hogy az agykamrák megduzzadása egy kiegyenlítő mechanizmust jelent az űrrepülés során, amely lehetővé teszi az agy számára, hogy alkalmazkodjon az agy-gerincvelői folyadékban bekövetkező változásokhoz.

Azon 7 űrhajós esetében, akiknek a küldetések között három évnél rövidebb szünet volt, ez a kamratágulás nem volt annyira szembetűnő. A kutatócsoport szerint ez azt jelenti, hogy az agykamráknak nincs elég idejük arra, hogy összezsugorodjanak és visszaálljanak egy rövidebb időintervallum alatt, és ezzel együtt képesek legyenek megbirkózni az agy-gerincvelői folyadék növekedésével.

A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy minél több korábbi küldetést teljesített egy űrhajós, annál kevésbé volt észrevehető a kamrák méretének növekedése egy-egy űrutazást követően. „Mintha kevésbé stresszelne” az agy a környezeti kihívásokkal szemben.

A tudósok számára részben az a kihívás, hogy nem igazán sokan mennek fel rendszeresen az űrbe. (A cikk írásakor összesen 636 ember járt fent összesen). Az űrrepülés nagyobb embercsoportokra gyakorolt hatásának elemzése fontos lesz ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk arról, hogy a különböző testekre és agyakra milyen hatással is van az űrbéli lét.

Ez is érdekelhet: Élelmiszerek, amelyek jót tesznek az agynak a demencia ellen

Ezek az eredmények az űrrepüléssel járó emberi agyi változások néhány lehetséges plafonját és határait mutatják be"

- mondták ki a kutatók. Ami – hogyha az emberiség a közeljövőben a Marsra tervez menni – mindenképp értékes adat és tudás.

Forrás: Science Alert, a Scientific Reports c. folyóiratban megjelent kutatásra hivatkozva