A Valentin-nap nem mindenkinek a szerelemről szól, és ez rendben van

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt, egy filmbemutató után álldogáltam egy ismerősöm társaságával az Uránia előtt. Itt ismertem meg Sárit, akivel azonnal nagyon erős szimpátiát éreztem. Órákon keresztül beszélgettünk, majd együtt mentünk haza, miután kiderült, egymás szomszédságában lakunk. Másnap hezitáltam, bejelöljem-e a Facebookon és azon gondolkodtam, milyen jó lenne vele együtt lógni. Aztán nem sokkal később jött a Facebook-értesítés, hogy Sári bejelölt, majd pár nappal később rám írt, lenne-e kedvem találkozni. Most, egy évvel később úgy döntöttünk, megünnepeljük a találkozásunk és barátságunk évfordulóját – Valentin napon.

A szerelem mindenek felett?

Felmerül a kérdés, kié is a Valentin-nap – miért csak a szerelmet ünnepeljük ezen a napon, meg amúgy, nagy általánosságban is, a barátságokat pedig miért nem?

Bár itthon még nem terjedt el, az Egyesült Államokban egyre többen ünneplik a Galentine's Day-t (a kifejezés a gal [lány] és a valentine szavak összeolvadásából született). Az Urban Dictionary meghatározása szerint a február 13-án tartott esemény tulajdonképpen a Valentin-nap, a barátságokat a középpontba helyező változata. Ugyanennek a finn és észt változata, a Ystävän Päivä és a Sõbraday is a barátság fontosságát is ünnepli Bálint-napon, ráadásul előbbieknél a barátság napja 1996-ban hivatalosan is bekerült a finn naptárakba.

A Galentine's Day nem hivatalos ünnep, nincs piros betűvel kiemelve a naptárakban, ráadásul ez is inkább a nők közötti fontos kapcsolatokat ünnepli, amitől ugyanúgy van egy problematikus exkluzivitása, ahogy a Valentin-napnak is. Igaz, az amerikaiak nem hagyják ki az ünneplésből a férfiakat sem teljesen – a hálaadást megelőző vagy azt követő héten tartott Friendsgiving nemtől függetlenül minden barátság ünnepe az amerikaiaknál.

A Galentine's Day egy kitalált karakterhez, a nálunk Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation) címen futott sorozat Leslie Knope-jéhoz kötődik. A sorozat 2010-ben sugárzott 2. évadának Galentine's Day című részében Leslie összehívja a legközelebbi barátnőit egy villásreggelire.

„Minden február 13-án a barátnőim és én otthon hagyjuk a férjeinket és a pasijainkat, és csak jövünk, és reggelizünk. A hölgyek ünneplik a hölgyeket”

– magyarázza az epizódban.

Így terjedt el a Galentine's Day, amely az Atlantic szerint olyan széles körben elismert – nem hivatalos – ünnep, hogy egyes cégek már külön Galentine's Day promóciókkal készülnek.

Manapság a Galentine's Day-t a márkák széles körben használják a nők számára forgalmazott termékek, különösen az önápolási áruk vagy ajándékok értékesítésére az Egyesült Államokban. 2017 januárjában a Target a weboldalán külön tételeket állított össze a Galentine's Day szekcióban. Ezek többnyire főzőkészülékek vagy ételek, valamint romantikus vígjátékokat tartalmazó DVD-k voltak. Más márkák, például a Shari's Berries és a nálunk is ismert Penguin Books is hasonlóan jártak el, és különböző termékeket kínáltak a #GalentinesDay hashtag segítségével.

A New York Post egy 2017-es írása éppen ezt, a Galentine's Day elüzletiesedését kifogásolta. A cikk írója, Hailey Eber szerint a Galentine's Day mainstreammé való tétele éppen a „Valentin-nap elkerüléséből” fakadó szórakozást és őszinteséget veszi el. Ennek ellenkezőjéről írt az Atlanticban megjelent cikkébenMegan Garber, aki úgy gondolja, hogy a Galentine's Day „normalizálása” fontos és figyelemfelkeltő akció, amelyet ünnepelni kellene.

Ugye mi jó barátok vagyunk?

Sokan vannak, akik soha nem házasodnak meg életük során vagy nincs párkapcsolatuk életük egy-egy szakaszában, azonban annál kevesebben, akinek nincs legalább egy barátja.

Robert S. Albert és Thomas R. BriganteA barátság pszichológiája című 1962-es tanulmányukban azt írja, hogy a barátság nemcsak az élethez nyújt hatékonyan kifizetődő alapot, amely erősen befolyásolja a jóllétünket, hanem a barátok segítenek ellenőrizni és objektiválni az egyén személyes megismerését a világról.

„A barátság segít az egyénnek egy kiszámítható és elfogadható élet kialakításában, mivel egyszerre affektív és kognitív horgony a „külső” világban. Valójában a baráti kapcsolatok par excellence társadalmi validációs folyamatnak tűnnek, amely a szűkebb családi körön kívüli reprezentáció és tényleges pozíció révén a szülői orientációk és ideológiák összehasonlítását kínálja.”

Életünk első éveiben – szerencsés esetben – elsődleges gondozóink és a család adja a legkorábbi normákat és orientációt a társas élethez, amit később társas kapcsolataink egészítenek és terjesztenek ki, vagy akár kompenzálják ezeket a korábbi családi tapasztalatokat. Kamaszkorunkban elkezdünk leválni a szüleinkről, és egyre nagyobb szerepet kapnak a társas kapcsolatok az életünkben. Bár a barátságok jóval többel szolgálnak, mint a család vagy a házasság helyettesítői, mégis, a szakirodalmat áttekintve, kevés írást találni a baráti kapcsolatok szociális és/vagy dinamikus természetének vizsgálatáról és néhány meghatározó tényezőjéről, mutat rá Albert és Brigante.

A barátságok és a romantikus kapcsolatok között sok hasonlóságot lehet felfedezni (alapvető esetben mindkettő szoros, önkéntes, nem rokoni kapcsolat), mutat rá egy 2016-os tanulmány. Azonban a barátságokra kisebb mértékben jellemző a függőségi viszony, a szelektivitás (az emberek hajlamosak jobban megválogatni a romantikus partnereiket, mint azt, hogy kivel barátkoznak) és az exkluzivitás – a legtöbbünknek több barátjuk van, mivel a romantikus kapcsolatokkal ellentétben a barátságok nem kizárólagosak.

Érdekes módon – bár sokan az ellenkezőjét gondolnánk – Magyarországon a nők kevesebb barátot tudhatnak magukénak egy 2004-es kutatás szerint, melyről Albert Fruzsina és Dávid Beáta ír bővebben Embert barátjáról A barátság szociológiája című könyvében.

„A férfiaknak több barátjuk van, mint a nőknek, és több a nő azok között, akiknek egyáltalán nincs barátjuk. Míg a nők barátainak száma általában 1–4 személy, addig a férfiak többsége ötnél több barátot említ, vagyis baráti kapcsolathálózatuk inkább közepes, illetve kapcsolatgazdag. A nők harmada, a férfiak ötöde állítja, hogy nincs barátja”.

Nemcsak a mennyiség, hanem minőségbeli különbségek is felfedezhetők,

„a férfiak barátságai többnyire közös tevékenységeken, hasonló érdeklődési körön alapulnak, a női barátságokat inkább a személyes osztozás és a magas érzelmi befektetés jellemzi, a barátságok minőségi különbsége a kapcsolatok számában is megmutatkozik. Ezenkívül minél tradicionálisabb egy társadalom, a nők kapcsolathálózatának annál nagyobb hányadát teszik ki a rokoni kapcsolatok”.

Vagy-vagy helyett is-is

A Galentine’s Day jelensége is rámutat arra, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kapnak más minőségű kapcsolatok is, mint a romantikus jellegűek. Természetesen, nem azzal van probléma, ha valaki meg szeretné ünnepelni a párkapcsolatát, de jó lenne erre úgy tekinteni társadalmilag is, mint nem egy és kizárólagos módja a jóllétünknek – akár Valentin-, akár a többi napon, ráadásul nem csak egy-egy napot kinevezni ezek éltetésének.

Ráadásul, a különböző minőségű, fontos kapcsolatok nem ütik, hanem éppen ellenkezőleg, kiegészítik egymást. Ráadásul ki mondja meg, hogy minden szükségletünknek a párkapcsolatunkban kellene kielégülnie? Egy-egy fontos barátság számos hiányt pótolhat – és bár lehet, hogy egy ilyen minőségű baráti kapcsolatra sokat kell várni, de megéri. Idén én egy ilyen baráttal töltöm a Valentin-napot, és hálás vagyok érte, hogy belépett az életembe.

Források:

S. Albert & Thomas R. Brigante: The Psychology of Friendship Relations: Social FactorsRobert. The Journal of Social Psychology, 1962, 16, 33-47.

Albert F. & Dávid, B.: Embert barátjáról A barátság szociológiája. Századvég Kiadó, Budapest, 2007.

Kocsis, A: A barátság történeti és szociológiai aspektusai. Esély, 2008/2. https://www.esely.org/kiadvanyok/2008_2/KOCSIS1.pdf)

Nyitókép: Shutterstock