A viktoriánus korszak legbizarrabb szeretkezéssel kapcsolatos tanácsai
Szent meggyőződésem, hogy nagyanyáink túlvívták kissé ezt az emancipációt. A nőknek legalább kétszer olyan jól kell csinálnia mindent, mint a férfiaknak, hogy fele annyi elismerést kapjanak. Mondjuk szerencsére ez nem túl nehéz (rosszcsont kisördög smile).
Az általános elvárás felénk, hogy önmegvalósítsunk valahol kedvünkre, francia nevelőnőként terelgessük gyermekeinket a legkuszább labirintusban, amit a köznyelv csupán Életként aposztrofál, Michelin-csillag után kiáltóan főzzünk varázspálcával, ráfordított időveszteség nélkül takarítva, sárgulóan tegyük iriggyé a Victoria’s Secret modelleket a külsőnkkel, doktoráljunk le gyógyászatból és gyógyszerészetből a családi nyavalyák kikezelése folyamán, nehogy már ne tudjuk, hogy miként kell almafát metszeni, cseréljünk forma 1-es űrsebességgel kereket alkalmasint, termeljünk áramot, fotoszintetizáljunk és kézrátéttel gyógyítsuk a merevedési zavart.
A summa cum laude feleség-lét alapvető ismérve, hogy jól megy nekünk a nappaliban dáma, a konyhában Michelin-csillagos chef, a hálóban fizetett ledér, az összes többi helységben pedig cseléd-szerepkör. Néhány századdal ezelőtt egy-két kitétel még nem toporgott ilyen elánnal a felsorolásban, mivel a bűnös élvezet már-már kerülendő volt, legalábbis a meglehetősen prűd viktoriánus Angliában. A 63 és fél évig uralkodó, gyászruhás Viktória királynő idején még külön kézikönyvet is kiadtak arról, hogy miként viselkedik egy igazi úrinő szex közben. Mindig is féltem, hogy egyszer fény derül rá, hogy nem vagyok úrinő, de most már sajnos bizonyos. Igaz, nem is forgattam soha kis brosúrát arról, hogy miként kerüljem ki a felesleges nyűgnek tartott mindennapos tortúrát, aminek akkoriban a pőre testiséget tekintették. Az elkerülő praktikákat felvonultató kiadványt naná, hogy egy lelkész felesége, Ruth Smythers írta 1894-ben, soraiban pedig a szexről olyan cselekményként beszél, amit „ki kell bírni” és furmányos tanácsai leginkább ennek elkerülésére vonatkoznak.
A Mirror napilap ebből közölt részleteket mindannyiunk okulására:
1. Egy önző és érzéki férj könnyen kihasználhatja a feleségét. A házasság legfőbb szabálya ezért mindig az legyen: keveset adj, ritkán adj, és azt is kelletlenül. Ha nem így teszel, a házasság könnyen orgiává fajulhat. (Itt még csak nem hittem a szememnek.)
2. Ne csak arra figyeljünk, hogy minél kevesebbet szeretkezzünk, hanem arra is, hogy az aktusnak minél rosszabb legyen a minősége. (Itt már viháncoltam féktelen jókedvemben.)
3. Sok férfi abban leli a legnagyobb örömét, ha szex után békésen elnyúlhat az ágyon. Ezért a feleség ne engedje a pihenőt, beszéljen hozzá, zavarja fel. Ha nem így teszünk, a férfi könnyen újra követelni fogja a jussát. (Ez hülye.)
4. A bölcs asszony soha nem vetkőzik meztelenre a férje előtt, és soha nem engedi meg a férfinak, hogy ruha nélkül mutatkozzon. (Persze, ez könnyű lesz.)
5. Hasznos, ha magunknak és férjünknek is vastag pamut hálóruhát varrunk, amit nem kell levenni szex közben. (Hol szerezhetnék krumplis zsákot szabás-varrás céljából?)
6. Lefekvés után az asszony kapcsoljon le minden lámpát, és semmilyen hangot ne adjon ki, nehogy a férfi ezt biztatásnak vegye. (Mondjuk ez eléggé jó kiindulási alap szerepjátékokhoz, csak mondom.)
7. Ha a férfiban mégis felébred a vágy, a nő feküdjön olyan mereven, amennyire csak lehetséges. Ellenkező esetben az optimista férj azt hiheti, hogy felesége élvezi az együttlétet. Ha már elkerülni nem tudjuk, a szexet mindig teljes sötétségben űzzük. (Szerintem itt teremtődött meg a merev, élettelen guminő gondolata.)
Most, hogy kiderült, hogy gyakorlatilag minden pontban elbuktam kellően zord és prűd nevelés hiányában, így tanulságként arra jutottam, hogy milyen szerencse, hogy a hatvanas évek Make love, not war!, azaz Szeretkezz, ne háborúzz! - jelmondatú szexuális forradalma után születtem. Na meg buján felvigyorog bennem a kedvenc graffitim is, jelesül hogy a pesszimista szerint minden nő romlott, az optimista ugyanebben reménykedik.
Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.
Nyitókép: Getty
