Nemes Orsolya cikkének első részében felvázoltuk az utat, amely az ipari forradalomtól a tűzhely mellé vezette a nőket, most pedig a huszadik század második felétől napjainkig tekintjük át a nők munkaerőpiaci útját.
Az első világháború után egyre több munkalehetőség nyílt meg a nők előtt, akár olyanok is, amelyek hagyományosan férfiterritóriumnak számítottak, például a tanítás, az orvoslás vagy a természettudományok. Magyarországon – egyedi elbírálás után – 1895-től koptathatták az egyetemi padsorokat, eleinte még bölcsésztanoncként, medikaként vagy gyógyszerészpalántaként (az összes felsőoktatási intézmény egyébként csak 1948 után nyílt meg a nők számára).
Az 1960-as években a nyugati fiatalok világszemlélete, kultúrája egyre erősebben hatott a „felnőttek" gondolkodására. Az Egyesült Államok feminista mozgalma, amely a nemek egyenlőségét tűzte zászlajára, Európában is futótűzként terjedt el. A fiatal baby boomerek nemzedéke többek között az egyenlő bérezés mellett olyan, korábban kínosnak számító témákat feszegetett, mint a testi integritáshoz való jog, a szexualitás vagy az abortusz. Részben ennek következtében az elmúlt évtizedekben számtalan korábbi tabu ledőlt: mind többen élnek házasságon kívül, a nők egyre később és egyre kevesebb gyereket vállalnak, több házasság végződik válással, és nőtt az egyedülálló szülők száma.
Az elsősorban szolgáltatásokon alapuló globális és fogyasztói társadalomban a megnövekedett várható élettartam a motivációinkat, a tanulással töltött időnket, a munkához való viszonyunkat és a párkapcsolatról, illetve családról alkotott elképzeléseinket is átalakította.
Éva modern lányai
Fotó: GettyImages
Napjainkban rengeteget beszélünk üvegplafonról, női kvótákról és apás gyesről. A nők nagy többségének a 21. századi Magyarországon a korábbi generációktól örökölt eredmények, fennmaradó küzdelmek és újonnan felbukkanó lehetőségek mellett a gyerekvállalással kapcsolatos két dolog okoz valódi fejtörést. Az egyik, hogy jelentős részük számára a gyermek érkezése, bármily örömteli is, karriertörést jelent, hiszen hosszabb-rövidebb ideig kiesnek a munkaerőpiacról. Míg a férfiak nagy része lineáris karrierben gondolkodhat, az anyák számára a szülés – attól függően, hogy hány babát vállalnak – jellemzően megtorpanást jelent a pályán, ha nem azt akarják, hogy rokonok vagy intézmények neveljék fel gyerekeiket. Ugyanakkor érdemes megvizsgálni az érem másik oldalát is, hiszen sok nő a babázással töltött időszakban gondolja újra, hogy mit is szeretne a továbbiakban csinálni, tanul ki új szakmát, vagy akár vág bele saját vállalkozásba.
A másik nagy kihívás a nők számára, hogy az otthon töltött évek után hogyan térhetnek vissza a munkaerőpiacra, és hogyan egyeztethetik össze a munkát a magánélettel.
A KSH 2018-as kutatása szerint a tradicionális szerepek számos családban megmaradtak, vagyis a fizetett munkájuk mellett a nőkre hárul a háztartás és gyerekek körüli feladatok ellátása.
Így sok anya igyekszik rugalmasabb munkalehetőség után nézni – bár ez még ma is elég ritka –, ami lehetővé teszi akár az otthoni, akár a 4-6 órás munkavégzést. Vannak persze biztató jelek is: egyre több (elsősorban nemzetközi) felmérés mutatja ki, hogy a jelenlegi húszas-harmincas korosztály, vagyis az Y generációs párok tagjai már nem feltétlenül a klasszikus családfenntartó férfi- és háztartásbeli nő szerepekben gondolkodnak, hanem jobban felosztják egymás között az otthoni feladatokat. Az északi országok mintája egyébként azt mutatja, hogy ahol kiegyenlítettebb a munkamegosztás a szülők között, több gyerek is születik.
Együtt a hosszú úton
A nők, akárcsak a férfiak különbözők, szinte képtelenség általánosságban írni róluk. Vannak egyedülállók és családosok, visszahúzódók és ambiciózusak, alkalmazottak és vállalkozók, fiatalok és idősek – ráadásul életük folyamán állandóan alakulnak, változnak is. Az elmúlt 150 évben rengeteg minden történt, ami azonban igazán fontos, a jelen: milyen az a világ, amelyben élünk, és jól érezzük-e magunkat benne. Ha nem, akkor meg kell találnunk, mit tehetünk közösen azért, hogy jobb legyen.
Szöveg: Nemes Orsolya
Az írás a Hamu és Gyémánt magazin 2019/2. számában jelent meg.
